Illeték részletfizetési intézése

Mai feladatom az volt, hogy kiderítsem: hova kell mennem, hol kell elindítanom valami intéznivalót ahhoz, hogy a Daninak kiküldött fizetési meghagyás szerint kiszabott örökösödési illetéket megkérhessük részletfizetésre.
Mert ez a borzasztóan hosszú, kacifántos paragrafusokkal teli, többszörösen összetett mondatok halmazából (amiket, ha tagoltan olvasol is, akkor is elfelejted az elejét, mire a végére érsz) abszolút nem volt egyértelmű, sőt a belül általánosságban bevágott részből már annak is örültem, hogy kiderült: megkérhető a részlet indokolt esetben. Tehát bennünket ami érint, az a tényálláson és indokláson kívül egy olyan kisujjnyi magasságú bekezdés a 3,5 oldalon.
De hogy hol? Csupán egy név és cím hiányzott volna a boldogságunkhoz, de olyan köznevesített hivatalszerű, többtagú kifejezést említett ehelyett, hogy az csak elbizonytalanította az embert, ha a levél fejlécét is nézte, mert hogy nyomokban sem hasonlított a kettő.
Mivel nem lettem okosabb még internet által sem, így azt gondoltam, ott kezdem, ahonnan a levelet küldték. Ennek ugyanis megtaláltam legalább az ügyfélfogadói rendjét. Igaz, hogy nem voltam még ott sosem, de majd csak megtalálom... és legfeljebb, ha nem odavaló a probléma, elküldenek, de legalább megmondják, hova menjek.
Meg akartam Danit ettől a résztől kímélni, ha már az a státuszom, ami, akkor megteszem helyette, amit lehet. Ő dolgozik 3 műszakban, én meg nem.
Úgyhogy kb. tudtam, melyik buszról és hol szálljak le, de onnantól kezdve egy félórát barangoltam soha nem járt utcákon és házak között, melyektől jó darabig nem látszott egyetlen hivatalosnak mondható épület sem... Mondanom sem kell, előtte otthon a térképet is megnéztem, és ott sem volt egyértelmű, hogy hogyan jutok a híd lábától ehhez a komoly rendeltetésű szervhez. A szerencsétlenségemet csak fokozta a nullás tájékozódási készségem, valamint az idő: borús, hideg, szeles volt (én meg rövidujjúban!), s ahol jártam, a négyemeletesek között egy lélek nem járt fél órán keresztül, hogy legalább kérdezősködhettem volna.
Már eljutottam a Kossuth gimnáziumig is, itt se jártam még soha, mióta ide költözött, de tekintélyességéből messziről nézhettem akár annak a szervnek is, amit kerestem. Na persze, hogy a Kossuth gimnázium...
Bandukoltam összevissza, majd' csak lesz valami, mondom, ha más nem, kimegyek a híd mellé a járdára, és ott majd csak találok egy járókelőt, aki esetleg még útba is tud igazítani. Még nem értem ki teljesen, mikor ez bekövetkezett, és az illető hölgy, mit ad úristen, épp_onnan_jött!
Így már az épülethalmazt sikeresen megtaláltam, a kapuját mindenesetre. Ott még az épületek között szerencsétlenkedtem egy sort. Az egyik épületre ugyanis épp az az osztálynév volt felírva, ami a levelünk fejlécén szerepelt. Gondoltam, helyben vagyunk! Aha, forgógomb az ajtaján... néptelen, kihalt. Mi a fene van itt? Pár méterrel odébb némán figyelt néhány munkás, majd ahogy szerencsétlenül rájuk néztem, megérdeklődték, mit akarok, kit keresek ésatöbbi. Summa-summárum, csak azt tudták tanácsolni, hogy menjek vissza, körbe a palánkon, aztán balra és egyenesen, és ott lesz jobbra egy naaagy épület, ami ügyfélszolgálat. Ott majd megmondják.
Innentől viszonylag sima volt: beléptem egy nyüzsgő, hatalmas terembe, dupla számjegyű villogó hívószámokkal ellátott ügyfélablakok, embertömeg. Eltekintve attól, hogy nyomtatványbolt bezárva, információ nem volt, és a számot adó gépnél nem találtam olyan kitételt, ami klappolt volna illetékügyhöz. De alig 10 percen belül már észleltem is egy biztonsági őrt, akinek eldadogtam, mi kéne, s laza mozdulattal benyomott egy gombot az izén, és a letépett számot ideadta. Aztán rájöttem a várakozás alatt, tulajdonképpen mindenki ezt csinálja, aki bejön ide: mennek egyenest a biztonsági őrhöz, s az majd rendez nekik egy számot.
Nem túl sokára került rám sor, és bár simán benne volt a pakliban, hogy tovább küldenek a levélben megjelölt illetékes megyei kormányhivatali igazságügyi (???) szervhez, amit nem tudtam beazonosítani előre, mifenére is céloznak - de már ez is hallelujaérzés volt, hogy NEM. Mert jó helyen járok! Tehát ahelyett, hogy azt írták volna, hogy látogassak el a levél fejlécében lévő cég címére, illetve az alcímet hagyjam figyelmen kívül (a forgógombos épület) és keressem az ügyfélszolgálatot; erre a levél 3. oldala közepén jól elrejtve, de 5-6 sort felölelő többszörösen összetett mondatban, név és cím nélküli körbeírásos ráutalás alapján kellett rájönnie a parasztnak, hogy ez ugyanazt takarja.
Lényeg, hogy kinyomtattak nekem egy sokoldalas nyomtatványt, amit majd ki kell Daninak töltenie és be kell adnunk. De kinyomtattak ehhez egy illetékfizetési eljárási illeték!!-hez szükséges csekket is, mert ugye, bármilyen forduló is volt, mindegyikhez életbevágóan tartozik egy illeték is. A befizetésről tanúskodó csekket is hoznunk kell, valamint Daninak egy munkáltatói igazolást, a havi összes befizetéseiről szóló csekkek másolatait, és meg kell kérvényeznünk a 406167 Ft részletfizetését. Kérdeztem, hány hónapra lehetséges ezt megkérni, meg hogy van-e rá esély és mennyi a kamat, meg ilyenek... Mondta, hogy hát ez tényleg rohadt magas, persze hogy van esély, és legalább 15 hónapra kérjük meg, tehát inkább többre, hogy a kevesebbre megkaphassuk, és hogy bizony van rendes kamat is, úgy 12%. Nyomtatott nekem néhány összeg nélküli befizetőcsekket is, és azt tanácsolta, hogy mire benyújtjuk a részletfizetési kérelmet, ha tehetjük, fizessünk valamennyit az összegből. Merthogy ebből állítólag szoktak problémák lenni. (?) Nem tudom konkrétan, milyen problémák szoktak lenni, ha az ember nem tud addig sem fizetni, hiszen 16 napunk lenne a teljes összeg befizetésére, és még ez volt az első nap. Időben elkezdtünk intézkedni. A gondok akkor kezdődhetnek, ha letelik a 15 nap, és jogerőre emelkedik az ügy anélkül, hogy az embert akár fellebbezett, akár részletfizetési kérelmet adott volna be (tehát meg se moccant az ügy érdekében), és HA a 16. napon sem fizeti be a teljes összeget, akkor van gond és kamatos kamat, büntetés meg mittomén, micsoda. Nyilván annyival kevesebb lesz a havi részlet, ha mondjuk, az ember, mire eddig eljut és nyilván számít is rá, össze tud gyűjteni a célra valamennyit. Meg az sem hátrány, ha látják a fizetési hajlandóságot.
Jól végezve dolgom, innentől kezdve még konzultálgattam, telefonoztam, hátha gazdagabb leszek ötletekkel, tanácsokkal. Elkezdtem kitöltögetni Dani nevében a nyomtatványt, a bérét terhelő kiadásokat bemutató csekkeket majd rekonstruálni kell, valamint munkáltatóit csak a jövő héten tud kérni, mert hogy mivel most éccakás, ergo nem találkozik irodistákkal...
Ja, és még van az a probléma, hogy bár a földhivatali lap már hó elején megérkezett, annak illetéke befizetve + lemásolva minden cucc, így át kéne íratnia Daninak a lakcímét erről arra. De micsoda nagyvárosi előny: 3 azaz három hétre kapott időpontot erre a kb. 2 perces műveletre. (Tudom, mert nekem kb. 8 perc volt a személyicsináltatással együtt, 2 hét várakozás után!!!) Ez az időpont Daninál szerdán lesz! Tehát: nem akarjuk most már a lakcímekkel keverni a keverendőket, legyen tiszta víz a pohárban, azaz az aktuális új cím a kérvényben is. Ha szerdán meglesz a lakcím, addigra talán meglesz a munkáltatói igazolás is. Addig meg én kitöltöm, lemásoltatom, amiket ki és le kell. Úgyhogy jövő hét csütörtökön délelőtt fogjuk tudni leghamarabb beadni a kérvényt... késni nem késünk, ez biztos, de nagyon nem bánnám már, ha túllennénk rajta.