Szent István-bazilika - 2 nap/1.

Másnap, miután összeszedtük magunkat, turistaként közelítettük meg a bazilikát. Először alaposan körbefotóztuk az egyik oldalát, majd a bejáratnál az előterét, aztán bementünk. Konkrétan belépőjegy nincs, de a perselybe illik azért adományt dobni. S ami nagy örömet szerzett, még fotósjegy sincs (pedig elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, fotósjegyet kell vennünk, ha létezik, s ha már itt vagyunk), ami persze egyáltalán nem probléma, ha szabad fotózni!:) S hála istennek, a Szent Jobb-kápolna kivételével a székesegyház belsejében szabad a vakuzásos fotózás!

Alaposan körbejártuk a belsejét, minden lefotózható dolgot lefotóztunk szerintem -- bár ez nem mindig jelentett sikert természetesen. Nyilván a vaku fénye nagy távolságokra nem ért el, pl. a mennyezeti freskók fotói abszolút elérhetetlenek maradtak vagy nem sikerültek, de azért próbálkoztunk persze...

Itt is, mint sok templomban, gyújtható mécses, s mikor tétovázva nézegettem a rengeteg pislákoló fényt, István már rakta is érte a kétszázast. Meggyújtás és elhelyezés után odasúgta: "Nem tudom, mire gondoltál közben, de váljon valóra!":)

Nagyszerű dolog volt, hogy bejutottunk a Szent Jobb-kápolnába, ugyanis ahogy ott szétnéztünk, s amit lehet, lefotózgattunk, már terelgettek is kifele bennünket, mondván, hogy temetés lesz, és el kell hagynunk a helyiséget. No de amit akartunk, láttuk és fotóztunk is. Mert bár itt nem lehet vakuzni, VISZONT a Szent Jobbnál áll egy őr, egy ládikó és egy felirat: 200 Ft ellenében 2 percre megvilágítják a Szent Jobbot! Természetesen ezt ki nem hagyhattuk, István gondolkodás nélkül cselekedett. Erre a közelben tartózkodó, létező összes turista kihasználta a dolgot és mindenki odarohant fotózni! Hiszen itt vakuzás nélkül is elegendő fénnyel világítanak ahhoz, hogy normális képet lehessen csinálni. De azt hiszem, ha arra várunk, hogy valaki más dobjon be 200 Ft-ot, addigra némi félhomályban való ácsingózás után már bekövetkezett volna a kiterelésünk...

 
A főoltárt nem lehetett megközelíteni, kordonnal volt körülkerítve a belső területtel együtt, így tulajdonképpen csak az azt körülvevő részt, mellékoltárokat, festett üvegablakokat, erre a részre eső szobrokat, freskókat tudtuk megkörnyékezni, de így is jó volt.

Kint egy automatából 400 Ft-ért lehetett kapni jó kis súlyú és nagyságú, aranyszínű emlékérmét; egyik oldalán Szent István, másik oldalán a székesegyház látható. Kaptam egy ilyet is, majd pedig két darab százas és egy ötforintos segítségével, választási lehetőséggel és saját kézi erővel lehetett sajtolni egy domború, fekvő ovális emlékérmét (erre kellett az ötforintos); ekkor a Szent Jobbot választottam.

Ezután 500 Ft-os jegyekkel fel lehetett menni a kupolához, vagy gyalog, vagy lifttel -- ugyanannyiba került mindkettő. A liftezés két részletből, két liftből tevődött össze, jó hosszú ideig tartott... hát, gyalog nem annyira lett volna csábító az ötlet, élénken emlékeztem még a debreceni Nagytemplom tornyába felvezető csigalépcsőre több alkalommal is, az egri minaretre és az esztergomi bazilika kupolájához való fel- és lemászásra; de így mindjárt sokkal kihagyhatatlanabb és vonzóbb volt az ötlet, meg is ragadtuk! A belső szerkezet látványa így sem maradt ki, a szinteknél láttuk, hogy igen hatalmas terek és állványozások vannak ott fenn a kupolák alatt! Időnként volt szerencsénk hallani a harangot is közvetlen közelről, első ízben igen frászt kaptam némi hökkenettől. Olvastam azt is, hogy 6 harang van itt, mindegyik különböző nagyságú, más és más rendszerek szerint szólnak, külön rendeltetésszerűen. Az egész órákat a Szent István-nagyharang üti, mely a legeslegnagyobb; a negyedórákat pedig nagyságban a következő, a Nagyboldogasszony-harang kongatja el.

Szerintem biztos volt egy óra hossza, mire körbefotóztuk az egész várost. Fantasztikus látvány volt. Meg pl. az milyen furcsa érzés volt, mikor láttam, hogy alattam levő magasságban helyezkednek el a tornyok hatalmas órái!

Miután úri módra a két lifttel lelibbentünk, Istvánban még nem zárult le az örömszerzés vágya, ami a meglepetésekre irányult, úgyhogy kaptam tőle egy -- természetesen smaragdzöld gyöngyökből álló -- mutatós, szép rózsafüzért...

Miután kivonultunk a térre, jó nagy távra ki kellett gyalogolnunk, hogy beleférjenek a gépeinkbe a bazilika előképének összes részletei. Fantasztikus élet zajlik ott az egész környéken, turisták hemzsegnek, alig hallani magyar beszédet (hozzáteszem, mindez, ugye, hétköznap), olyan érzésem volt, mint mikor 4 éve a Vár és a Halászbástya környékén töltöttünk el egy fél napot, mely szintén hétköznap volt.
Ugyanaz, mint ami mondjuk, Debrecenben is van nap mint nap a Nagytemplom és a református kollégium, Déri Múzeum környékén... hétköznap is, amikor ugye, a helyi lakosok többnyire dolgoznak és soha nem részesei a hétköznapi belvárosi életnek, s nem is gondolnak erre. Pedig attól még van turizmus és mozgalmasság!
Ezután a bazilika másik oldalát kerültük meg, hogy teljesen körbejárjuk, s jól is tettük, mert így olyan részleteket tudtunk fotózni, amelyeket s amilyeneket eddig nem.

Kissé elfáradva és megéhezve egy közeli büfénél tejfölös-sajtos lángost vettünk és a téren leülve meg is ettük (én csak a felét, de jóllaktam; így inkább elcsomagoltuk a másik felemet).
Hazatroliztunk, így otthon már csak ivásról és kávéról kellett gondoskodni, majd többedjére megnéztük a Totorót.:)) Totoro -- A varázserdő titka. Ez egy nagyon aranyos, különleges hangulatú japán rajzfilm...

Ehhez kapcsolatban el kell mondanom, hogy István a nemtalálkozásos időszakban többek között aktívan utánajárt a neten, hogy kapható-e valahol Totoro akár plüss-, akár más formában. Merthogy imádom. Természetesen én minderről nem tudtam, tökre meglepetés volt! De ha véletlen elejti, akkor sem hittem volna el, hogy hozzájut, hiszen Totoro egy japán rajzfilmfigura, tehát nem valószínű... az itthoni gyerekek nem ismerik őt.
De igenis, jelentkezett valaki, akivel lelevelezték, hogy nincs ugyan kies hazánkban Totoro, de meg tudja rendelni! Ez szinte hihetetlen... így István megrendelte a pasi által, neten befizette, és némi idő múlva mehetett érte a postára: egyenest Kínából jött a csomag Totoróval!!:))) Pofám leszakad, komolyan. Bőven több mint fél évszázadosan van egy igazi Totoróm...