Orvosi és egyéb ügyek

Elég mozgalmas hétnek néztem elébe, szinte mindennap órára keltem.
Ma időpontom volt a reumatológiára, igyekszem inkább mindig bőven előbb odaérni, hiszen kígyózni kell egyet a sorszámért is, ugyanakkor nem lehet tudni, hogy hátha véletlenül pontosan behívják az embert, nem csak fél- vagy háromnegyed óra múlva.
De nem gond, ráérek kivárni. Mindig elgondolkodom, hogyan csinálnám én ezt, ezeket, ha dolgoznék. Sehogy. Mert tapasztalataim szerint -- bár biztos akadnak kivételek -- a munkahelyek nem igazán tolerálják, ha az ember ügyintéz, havonta vagy x havonta kontrollokra vagy kezelésekre jár. Nyilván ezért is nem jártam el csak úgy, panaszaim ellenére kivizsgálásokra, netán kezelésekre. Ezért is hanyagolódott el sok minden, leszámítva az idézéses kontrollokat. Mert ha valami muszáj és időpontos volt, akkor a lelkiismeret mindig a teljesítésre késztetett, viszont, hogy a munkahelynek ne legyen kivetnivalója (mint ahogy a végén így is, úgy is lett), a kontrollokra, fontos ügyintézésekre, betegségekre is a szabadságomat pazaroltam. Így utólag: milyen kár volt! Ha meg akarnak szabadulni az embertől bármilyen okok miatt is, akkor hiába sztahanovoskodik, hiába alázatos, szorgalmas, jól dolgozó, pofáját befogó, együttműködő, segítőkész és végrehajtó, hiába megy minden az egészsége és szabadsága rovására egész életében a tisztelt munkahely miatt, akkor is ugyanaz a vége.
Nem véletlen, hogy tavaly nyáron a lapátra tételem után mindamellett, hogy rendszeresen gondoztam nagynénémet, elmentem az addig munkahely miatt hanyagolt összes lényeges újravizsgálatokra, pótoltam az évekig kihagyottakat. Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen sokáig stagnál a munkanélküliségem, s gondoltam, minél előbb rendezzünk lefele mindent.
A reumán a főorvos elégedetten konstatálta, hogy javultak a DEXA-eredményeim. Kivétel nélkül mind, átlag 4 tizedet! No, még így is a súlyos kategóriába tartozom, de mondta, hogy látszik: van értelme szedni az Actonel Trio kombinátumot. A többoldalas és frászt hozóan ijesztő, lehetséges mellékhatások ellenére is. (Kedvencem az állkapocselhalás...:-OO, Jézusmáriaszentjózsef!)
Úgyhogy meg is kaptam 3 hónapra megint az esedékes recepteket. Nem kis nehézséget okoz a kiváltásuk, és ha én nem is érzek fizikailag pozitív változást (hátam felkelés után egy órával ugyanúgy fáj, 1-2 óra fizikai munka után, terhelés, félnapos mászkálás után elég tűrhetetlen gerincfájdalom sugárzik a hátamban mindenfelé), akkor is el kell hinnem, hiszen az eredmények mégis azt mutatják, hogy igenis, érdemes szedni. Tehát az errevalót is muszáj kicsikarni -- persze csak a macskakaja, táp és alom biztosítása, a csekkek befizetése után. Nyilván esélyem sem lenne mindezt segítségek nélkül. S mindezt most is és itt is köszönöm, ami nem szó rá... hisz felbecsülhetetlen.

A reumatológia után séta, buszvárás és a Tüdőszűrő felkeresése következett. 20-ára kaptam idézést, de akkor szakadt egész nap az eső, és pár nap vagy akár hét ide-oda itt sosem számít. Fő, hogy megjelenjen az ember. Jó régen itt van ezen az új helyen, s mióta itt van, szinte soha nem kellett egyetlen percet sem várakozni. Most viszont igen, s ezen meg is lepődtem kellőképpen; több méteres sorok kígyóztak a jelentkező és az eredménykikérő pultok előtt a tágas előtérben. Ráadásul végig aggódni kellett holmi darazsak vagy méhek miatt, mert valamelyik ablakpárkány alatt lehetett valami fészkük, és befelé "potyogtak", repkedtek a darazsak. A személyzet próbálta "lerendezni" őket, mert igen aggódónak látszottak az emberek, amit nem is csodálok (engem is frász tör ki, mert allergiás vagyok a darázs- és méhcsípésre, pók- és hangyacsípésre, de lassan már a szúnyogéra is -- pl. egy horányi szúnyogcsípésem még talán most mutat némi gyógyulást, eddig dagadt és vörös volt úgy 20 Ft-os átmérővel, viszketett és levelt is... jáááááááj!); de úgy tűnt, ehhez igazándiból a fészket kellene megszüntetni, különben egy ember csak ezzel kell foglalkozzon egész nap és ki tudja, meddig, s ez azért elég veszélyes is...
Mindegy, mire végre odaértem a pulthoz, onnan már pillanatok kérdése volt az egész -- öltöző, szűrés, majd hazafelé vásárlás és kész.

Hazaérve épp jött a postás, és Dani nevére meghozta az APEH ajánlott levelét, melyet mint anyja átvettem...
Természetesen ez már a hagyatéki, ingatlanfelértékelési, örökösödési-közjegyzői, földhivatali ceremóniákon túlesett illetékhivatali fizetésmeghagyás és indoklás volt. 9 hónap telt el nagynéném és keresztanyánk halála óta, természetesen zsinórban intéződtek a dolgok, de minden egyes fokozat hivatalos részei között hónapok teltek el, minden egyes fokozathoz szorosan hozzátartozott a megfelelő művelet illetékdíja, amiket nyögtünk -- így hát most jutottunk idáig. Jó sok idő elment a 4 A4-es, istentelenül hivatalos szaknyelvűen fogalmazott oldal itt-ott egyáltalán nem egyértelmű értelmezésével, s a nap hátralévő része pedig telefonálgatásokkal telt el...