Egész héten készülődtünk a mai napra, miszerint benyújtjuk Danival az illeték-részletfizetési kérelmet.
Nem volt mindegy, mikor, mert ezen a héten szerdára kapott időpontot három héttel ezelőtt, hogy mivel akkor már a földhivatali bejegyzés is megtörtént, annak illetékét befizettük, semmi nem állhatott útjában annak, hogy kijelentkezve eddigi állandó lakcíméről, tőlem, bejelentkezhessen immáron saját garzonlakásába.
Várnunk kellett a munkáltatói igazolásra is, amit csak hétfőn tudott megkérni, és szerdára lett meg.
A többoldalas nyomtatvány csak látványra volt sokkoló, mert lényegében háromnegyedét a kérdéseknek kihúzhattuk -- ezek ugyanis egyéb vagyoni helyzetéről kíváncsiskodtak Daninak. Nincs takargatnivalónk, annál is inkább, mert semmink nincs úgy globalice, Daninak meg pláne. Ezért mindenféle vele, illetve vele egy háztartásban lakóval (olyan nincs) kapcsolatos egyéb lakás, üdülő, autó, üzlet, vállalkozás, 100 ezren felüli vagyontárgyak tulajdonjogát illető kérdéstömböt húzhattunk kifele.
A pénzeket, ugye, befizettem, illetékre ill. részletre, így még szerdán éjjel, miután Dani délutános műszakból hazaért, lecsetelgettük a hiányzó adatokat: kereseti igazolás, havi számlakiadásainak összegeit részletezve, ezeket még beírogattam, ledátumoztam, írtam egy szép indoklást a kérelemhez, majd éjféltájt elbúcsúztunk, hogy reggel találkozunk a fénymásoló előtt. Mert ugye, mindenféle iratot célszerű lemásolnunk, egyrészt, hogy nekünk is maradjon mindenből, ha bármit elvesznek, másrészt, ha nem veszik el az eredetit (pl. a csekkeket), oda tudjuk adni a másolatokat bizonyítékként.
Ma már teljes biztonsággal megtaláltuk azonnal a múlt héten általam szerencsétlenül keresgélt hivatalt, megkértem a számot a biztonsági őr által, és még elő sem volt időnk készíteni a papírokat, mikor már szólítottak is minket.
Egy nagyon készséges hölgy fogadott bennünket, akinek miután elmagyaráztam a dolgokat és az ügy folyamatát, átnézte a nyomtatványt, fixáltuk, mit is kell még kihúzni, megnézte a gépben, hogy a befizetésünk még vagy nem érkezett be, vagy nincs iktatva -- na, pont az ilyenek miatt nyomtam is azonnal a befizetett csekkek másolatát --, mellékeltük a kereseti igazolást, stimmelt a lakcím, majd még a hölgy javaslatára a már megtett részletfizetést illetően kiegészítettük az indoklást is. A hölgy szerint az ügy, a kérelem érdekében nagyon jó, hogy fizettünk be egy nagyobb összeget, mert így látják egyrészt a fizetési hajlandóságot, másrészt látják, hogy jelen pillanatban sajnos, csak ennyi az az összeg, amit képesek voltunk befizetni. Ezt mindenesetre nem ártott külön az indoklásban még egyszer nyomatékosítani. Dani aláírta a cuccot, a kérdésünkre a hölgy mondta, hogy hivatalosan 30 nap lesz az elbírálási és átfutási idő, míg megkaphatjuk a részletfizetési csekkeket, de előfordulhat, hogy hamarabb; és ezek után minden rendben volt, tulajdonképpen sínre tettük az ügymenet utolsó fázisát is; nincs más dolgunk, mint várni.
Lényegében nagyon hamar elintéztük a dolog hivatalos jellegét, nyilván azért, mert már megvolt egyszeri intézkedés, amióta eltelt másfél hét, mialatt a részleteket intéztük.
Reménykedünk, megkapjuk 15 hónapra, és túlélhető lesz a havi részlet Dani számára.
Most indul be az a dolog, amit már Dani fog végezni: irataival, új lakcímkártyájával elindul az összes szolgáltató felé, ami a lakással kapcsolatos, névátíratás miatt. S egyúttal átcímkézése a kaputelefonnak, postaládának, folyosócsengőnek; s az ajtónévtábla. Végül is tényleg ideje már, hogy ne szegény, bő 9 hónapja elhunyt keresztanyánk, nagynéném nevére érkezzenek a számlák, hanem a tip-top kis garzonlakás új tulajdonosa nevére.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése