A macska -- H & H 20.

Megjelent az A macska november-decemberi száma.
Haramia és Honesty-történetemnek a 20. része is megtalálható benne.

* * *

Haramia és Honesty

20. rész

Honesty, a kutyamacska

Kezdetektől érzem időnként, hogy Honestyben egy kutya veszett el. Illetve éppen hogy nem is elveszésről van szó, hanem a benne rejtőző kutyáról. Haramiánál nem tapasztaltam ilyet, ő egyértelműen macska minden tekintetben.
Honesty más. Nem csupán azért, mert minden alkalmat megragad, hogy mosdasson, ahol ér, és nem is csak azért, mert bárhová megyek a lakáson belül, legmélyebb álmából is felkel és jön utánam. Kísér mindenhova. Mindig és feltétlen ott kell lennie, ahol én vagyok. És ez nemcsak a helyiséget jelenti, hanem azon belül is ha lehet, egy méter távolságon belül kell tartózkodnia tőlem. Néha én is kinevetem magam, mert sokszor, ha valahol megállapodom és két perc múlva eszembe jut valami, amiért fel kell ugranom, előbb átgondolom, fárasszam-e szegény macskát, hiszen most tette le fáradt testét mellém; s ha nem annyira életbevágó a felugrás tárgya, inkább várok és nem zavarom; ugyanis szinte majdnem biztos, hogy jönne utánam.
Képes otthagyni és félbeszakítani bármilyen édes álmát, hogy egy több órahosszáig tartó vasárnapi főzést végigasszisztáljon. De kísér, ha a mosógépet rakjuk meg, ha teregetünk, ha mosogatunk. Ül a mosógép tetején, ha hajat mosok, természetesen fürdésnél és a legkisebb helyiség látogatásánál is bízvást lehet rá számítani. Hűséges és ragaszkodó jó barát.
Honesty nélkülözhetetlen Kleofás, a teknős etetésénél is. Ott trónol az asztalon a teknős etetőlavórja mellett és asszisztál a művelet felett. Régebben volt olyan, hogy egy ilyen alkalommal telefon vagy csengő miatt ki kellett szaladnom, és Honesty belekóstolt a szárított marhaszívkockákba. Mire visszamentem, elégedett szájnyalogatással épp utánam jönni készült. Mi tagadás, megijedtem, hiszen az etetésből még hátralévő négy darab marhakocka hiányzott! És persze kényes gyomrocskája pár óra elteltével ki is lökte magából.
Az is érdekes, hogy ahogy megáll a szintünkön a lift, Honesty tiszta fül lesz mindaddig, míg be nem bizonyosodik, hogy a liftből kiszálló nem hozzánk jön. Ez nála minden alkalommal így van, pedig egy 32 lakásos lépcsőházban, ahol a lift és a mi ajtónk közt kb. 2 méter van, ez naponta rengetegszer előfordul! Haramiát ez a liftmegállás sem érdekli annyira, akkor viszont mind a ketten rohannak az ajtó felé, ha családtag érkezik haza. Még hozzá sem ér az  ajtóhoz, zárhoz, csengőhöz stb. a hazaérkező, de a macskák konkrétan tudják, hogy családtag érkezik.
Gyerekeim hitetlenkedve említették már többször is, hogy ha én megyek hazafelé, még csak emelkedési szinten van a lift a hetedik emelet felé félúton, de már – Honestyvel az élen – rohannak a bejárati ajtóhoz. Valóban, soha nem tudtam még olyan csendben, óvatosan és fürgén bemenni, hogy ne álljon fent a veszély, miszerint átesek rajtuk. Mert hogy már ott trónolnak. Vajon honnan tudják már a harmadik emeletnél jártomban, hogy érkezik a gazdi?
Ha ritkán előfordul olyan, hogy külön helyiségben vagyunk Honesty és én, nemegyszer előfordul, hogy kutyamacskám egyszer csak váratlanul, kerek szemekkel és égnek álló farokkal szalad hozzám, és szinte könyörög a tekintetével, hogy értsem meg, amit mondani akar. Hamar észrevettem, milyen izgatottan invitál oda (trappol oda-vissza köztem meg a másik helyiség felé vezető közlekedőben), ahol ő volt: s kiderült, hogy szól a mobilom. Elalélok mindannyiszor: a macskám figyelmeztet engem: telefonom van!
Haramia ilyesmire nem érzékeny, benne nem lakik kutya.
Azt is észrevettem, hogy Honesty, miután sűrű, hangos, panaszos nyávogással kiharcolja magának a kelleténél korábbi etetést a lágyszívű gazdinál, a macskaetetés szertartásának kezdetekor (edényelmosás, bizonyos szekrényajtónyitás, Felix-tasak levágása) vidáman elrohan. Párszor utána osontam, mert kíváncsi voltam, hogy ez az akció vajon mi célt is szolgál. Most már természetessé vált, de az elején alig akartam elhinni: bemegy „szólni” a kaja-előkészületi hangokra immunis Haramiának, hogy „gyere, haver, kaja van”! Ezt úgy teszi, hogy félrehajtott fejjel párszor megböki mellső mancsával Haramia fejét, aki éppen aktuális kakaóscsiga-szerepét játssza. Erre persze az felébred, felül és mosakodni kezd; innentől viszont már Honesty jól végezte a dolgát és rohan elsőként az addigra feltálalt kajához. Ez is annyira kutyás!
Meg az is, hogy ha hosszasabban beszélek hozzá, úgy tűnik, értelmesen, figyelmesen és türelmesen végighallgat. Olyan okos, ragaszkodó tekintettel néz, melyből szinte árad a hűség. Kutya.
Ha Haramiához beszélek, az első két szónál rám néz, majd alszik tovább vagy odébb megy. Macska.
(Folyt. köv.)