Jelentkezés a MÜK-ban

Mára voltam visszarendelve a Munkaügyi Központba.
Érdekes, mindig gyomoridegem van már az időpontot megelőző napokban, így most is. Holott nem kellett volna, de az ember ezt nem tudhatja előre.
Az épületbe való belépés, a kacskaringós sorállás után most sem a "megszokott" előadómhoz kaptam a sorszámot, így rossz érzésem fokozódott; hiszen ez csupán egy alkalommal fordult elő másfél év alatt, az a hölgy pedig elméletileg szóban kiközvetített közmunkára úgy, hogy jöjjek vissza egy hét múlva IS. Mondjuk, ezt az utolsó részt a mai napig sem értem, de hálisten, hogy így történt, mert ez mentett meg. Egy hét múlva a megszokott ügyintézőmnek fogalma sem volt, miért kellett nekem visszajönnöm...
Bár az, hogy most nem a harmadik emeletre kaptam a számot, némi reményt nyújtott. Rögtön a parasztelosztó után pár méterre volt a folyosó a földszint 1-gyel. Öt percen belül behívtak, amelyet majdnem nem láttam meg, mert értelemszerűen, aki a fsz. 1. előtt állt vagy ült, az azt nem láthatta! Hiszen e szoba kijelzője az előtérben volt, a kanyar utáni falon. Abszolút logikus, nem-e? Ami itt működik, az a többi 7 szoba kijelzője...
Így akkor kezdtem gyanakodni, mikor az előtérből bevágott a szobába az a nő, aki a sorállásnál mögöttem állt. Éltem a gyanúperrel, hogy nem ugyanazt a kijelzőt látjuk, így kirohantam az előtérbe, látom, hogy már az eggyel utánam lévő sorszámot jelzi az 1. szoba villogója. Így aztán többek tanácsára fogtam, és amint a hölgy kijött, én be is röppentem, mondván, hogy valószínűleg hívtak már, csak nem jó helyen néztem a kijelzőt.
A korosabb úr nem foglalkozott velem többet, mint az előttem lévővel, most először történt meg, hogy még csak le sem kellett ülnöm! Benézett a számítógépébe, hümmögött, majd beírta a kiskönyvembe, hogy januárban kell visszajönnöm. Én szóltam csupán annyit -- mivel hiányérzetem volt --, hogy "pecsét nem kell"? Visszavette, és benyomta a mai megjelenéshez és a januári visszahíváshoz a pecsétet; oszt viszon'látás, mindeközben már belépett a következő munkanélküli úr...
Kint a parasztelosztó melletti falakra függesztett faliújságokat áttanulmányozva láttam két különböző hirdetést is, melyben volt munkahelyem keres adminisztratív munkakörbe természetesen diplomával rendelkezőket. Egyet a központba, egyet a raktártelepi irodába... Ez ismerős. A 13,5 év alatt hihetetlen mennyiségű irodai alkalmazottat ismertem meg. Némelyikükkel mai napig is tartom a kapcsolatot, mert kedveltük egymást. Jöttek-mentek az ott dolgozók. Egy évig fizeti az alkalmazásuk költségeit a munkaügyi központ, aztán általában mehetnek. Nagyjából így szokott lenni... Ha véletlenül nem így lenne, akkor meg gyermekvállalás lép föl...