Mai szívmelengetőm

Ma ismét kaptam egy simogatást...
Kedves, aranyos Katámtól kaptam levelet, akivel évek óta kisebb-nagyobb rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot. Vagy hosszas üzeneteket váltunk valódi levelezésként, de néha egy-egy vonalas telefonbeszélgetésre is sikerül összejönnünk, mely nálunk szolgáltatón belül ingyenes... tehát lehet képzelni, hogy nem ötpercesek a telefonjaink. Készülünk a nyár óta a botanikus kertbe, de ő most igen be van fogva: egyidejűleg istápolja idős szüleit, valamint napi rendszerességgel egy gondozottjánál tölti az idejét. Úgyhogy mivel ez a gyönyörű, igazi vénasszonyok nyara jellegű időjárás sajnos, biztosan nem tarthat örökké, ezért az idén már majdnem biztos, hogy nem kerül rá sor.
Egy kis részletet ragadnék ki leveléből, mert... egyszerűen meg kell őriznem...

...
Képzeld drága Magdikám, a könyvecskéd velem van Rózsika néninél... :) És együtt bőgünk!!!
Bizony Isten!!!
Ezt egyszer látnod kell...
Meséltem Neki Rólad, hogy értse a verseket. Aztán elkezdtem a kötetet...
S úgy fejeztem be a felolvasást, hogy az utolsó vers, ahol kinyílik...
Tegnap az Anyám c. volt az.
Úgy bőgtünk, hogy alig tudtuk abbahagyni...
Istenem! Ezt le kellett írnom Neked!!!
Azt mondta Rózsika néni, hogy ezt a kötetet mindenkinek olvasnia kell!! :)
Ezt így gondolom én is! :) Mondtam is Neki, hogy én szívem szerint minden szerettemnek odaadnám ajándékba.
Azonnal mondta is, hogy ennél szebb ajándékot nem is kaphatnak...
Nagyon odáig volt... és van is... (mert még sok a vers...)
...

...hiszen ezek teszik könnyebbé a jövő kilátástalansága miatt folyamatosan érzett félelmeimet.