Természetesen a megadott 4 szó alapján "verssé" varázsolt gyűjtemény folytatódik, melyből itt az újabb 30.
251. Új szavak: torma, torna, hófehér, hezitál
Míg a tormát ríva reszelgettem -
marta a szemem, nem is restellem -,
régi tornaórák jutottak eszembe,
hogyan hezitáltam a kötélen lengve,
vagy hogy a szekrényugrást hogy utáltam én,
magammal vittem felét, ha átzúgtam tetején...
oly szánalmas voltam önmagamnak én,
csak annyi vigasztalt, hogy cipőm hófehér.
252. Új szavak: pilóta, tériszony, nyugalom, bárány
Nem szeretnék repülni, azt hiszem,
hol a pilóta tériszonyban szenved,
a nyugalom, valószínű, elkerülne engem,
főleg, ha az út előtt nem bárányt ettem.
253. Új szavak: kastély, megtér, végbél, visszér
Mikor az ember lábán fájó lesz a visszér,
mikor a végbelénél állandó aranyér,
ez az a kórház, mely régen kastély volt,
ide minden beteg, ha kell, vissza- s megtér.
254. Új szavak: tépáz, csábító, bizonytalan, évszak
Az időjárás-előrejelzés bizonytalan,
az évszakok lassan egybemosódnak.
Csábítóan tavaszi időt jósolhatnak,
közben szél tépáz, s örvendhetünk a viharnak.
255. Új szavak: légió, konty, lemez, ponty
Légiókról olvastam már, vajon nőt bevesznek?
De ha oda mennék, nem hordhatnék kontyot.
Inkább szakács lennék, nekem való munka
lemeztepsiben megsütni egy pontyot.
256. Új szavak: morog, piac, hűvös, csoport
Hűvös volt még, mikor piacra mentem,
morogtam is azért, mert lengén öltöztem.
De mire a sok árus csoporton túlestem,
a nagy koncentrálástól jól kimelegedtem.
257. Új szavak: pitypang, gázpalack, paníroz, ejha
Pitypanglevest rottyantok mihamar,
ehető-e, nem tudom - ez nem zavar,
panírozok némi padlizsánt is - ejha!
gázpalackom kiürül, ez bekavar.
258. Új szavak: ferdére, elvégre, feltéve, ebédre
Vágom a metéltet, ahogy szereted, ferdére,
Amint te kedveled, az most a lényeg elvégre.
Neked van névnapod, minden fogás úgy készül,
a te szájízed szerint lesz feltéve ebédre.
259. Új szavak: csatorna, lajtorja, elferdít, fekete
Elferdítették a való igazságot,
mert Fekete Pál nem lajtorján mászott,
hanem a csatornán jutott be a házba,
onnan felosont csendben a padlásra.
260. Új szavak: természet, kétely, létrejött, tudós
Létrejött itt egy különös képződmény,
tudósokban is felmerült a kétely,
vajon a természet műve ez a dolog,
netán másféle rejtély e furcsa hely.
261. Új szavak: fent, erdő, talál, vezet
Kis bocsot találtam fent az erdőben,
pont arra vezetett az utam, hihetetlen.
"Még ilyet!" - gondoltam, de egy kicsit féltem.
Hol lehet az anyja, talán nem is messze,
nem veszi jó néven, hogy bocsát szeretgettem.
262. Új szavak: jobb, meleg, mintás, vesz
Meleg, mintás szabadidőruhám
veszem fel, ha elkezdek fázni,
nem nagyon érdekel, mi a trendi,
még mindig jobb akármilyen minta,
mint dideregve szétfagyni.
263. Új szavak: vonalzó, pirítós, újdonság, karamella
Reggelim a pirítós, meg hozzá újdonság
a karamellás tej,
ám közben leejtett vonalzóra léptem, s eltört,
míg ügyködtem ezekkel.
264. Új szavak: csótány, undor, rohangál, sütőpor
Hiába, a csótány undorítana,
de valaki egyszer azt tanácsolta,
hogyha itt-ott a lakásban mégis
csótány rohangálna,
sütőport szórjak szertendő széjjel,
feldobják talpukat még aznap éjjel.
265. Új szavak: új, tag, lett, itt
Kellőképpen meglepődtem,
mikor ripsz-ropsz, egyszerre csak
itt új tag lettem.
Örülök neki, hogy köztetek lehetek,
agyam nem tompul el, mindig fejlődhetek.
Jók ezek a szógyakorlatok,
célirányosan alkotgathatok.
266. Új szavak: cirmos, takaró, dorombol, bajusz
Cirmos cica dorombol
félig a takaró alatt,
elhullt bajsza szerencsét hoz,
így szól a macskás köztudat.
267. Új szavak: néhány, nap, fenyő, tán
Néhány hét, néhány nap, s tán
- szeretném remélni - mindenkinél
ünnepi díszbe öltözik a fenyő
karácsony szeretett ünnepén.
268. Új szavak: nyomában, lépcső, kerek, díszlet
A lépcső mellett a korláton a díszlet
csodás, kerek gömbök villognak,
fenyőágak frissen illatoznak,
a bámészkodók nyomában
csillagpor-felhők szállingóznak.
269. Új szavak: hullám, kacaj, ezüstös, fickándozik
Ahogy végighullámzik a termen
a sok csilingelő, ezüstös kacaj,
úgy fickándozik a férfiember szíve, és
választottját hallva az olyan lesz, mint a vaj.
270. Új szavak: válik, övsömör, hamis, szaloncukor
Hamis kutyusom szelíddé válik,
ha egy szaloncukrot dobunk felé.
Az övsömör fájdalmas, nem lehet hajolni,
hogy megsimogassuk kutyusunk fejét.
271. Új szavak: talaj, vissza, felfedező, kószál
Régész lennél-e ásatásokon,
leleteket vagy talajt vizsgálnál?
Vagy inkább felfedező lennél, és
távoli tájakon kószálnál?
Kalandos útjaidat élveznéd, tudom,
de azt is, hogy mindig visszavágynál.
272. Új szavak: újságos, számla, nehéz, marad
Nem jár hozzánk az újságos, mióta
munkanélküli lettem,
egy számlával több vagy kevesebb,
nem mindegy nekem.
Fht.-ból lehetetlen életben maradni,
nehéz sors vár arra, ki így kénytelen élni.
273. Új szavak: árnyék, lámpa, kandalló, felleg
Vészjósló fellegek már kora délután
árnyékba borítják a szobát,
kandalló előtt jó olvasgatni, s hozzá
felkapcsolni a lámpát.
274. Új szavak: kenőcs, áskálódik, dúskál, lomha
Mindig van, ki áskálódik,
olyan is, ki pénzben dúskál,
én csak mérges vagyok, mert
ez a kenőcs mégsem használ.
Nem vagyok túl fürge, inkább
vén mackóként járok lomhán,
nem tehetek, tudok másként, mert
sajnos, itt is fáj, ott is fáj.
275. Új szavak: poroltó, kikapcsol, szerencse, mégsem
Oly füst lett, hogy az orromig sem láttam,
lekaptam hát a falról a poroltót,
majd kicsit később mégis kikapcsoltam,
mert szerencse, hogy tűz mégsem vót.
276. Új szavak: mustár, franciasaláta, lófarok, sárga
Finom itt minden hidegtál tartalma,
pompás a sonkatekercs s a franciasaláta
hajamat azért kötöttem magas lófarokba,
hogy bele ne lógjon a sárga mustárba.
277. Új szavak: fél, szem, ma, így
Keresztszemest hímzek, ma
kész szeretnék vele lenni,
fél szemmel a tévét nézem,
így elég macerás lesz enni.
278. Új szavak: maci, nyaklánc, háborog, sötétkék
Sötétkéken háborog a folyó,
vad vihar zúzza csónakom,
rettegve markolom a macim,
mely rajtam lóg egy nyakláncon.
279. Új szavak: érdem, elérem, kapu, fapapucs
Deres, csúszik az út hajnalban,
elég felelőtlenség fapapucsban
kitotyogni a kapuig - vajon elérem?
Ha igen, enyém az ügyességi érdem.
280. Új szavak: őz, páva, előkelő, aszaltszilva
Előkelő étterembe vittek,
páran úgy néztek ki, mint a páva...
aszalt szilvával sült őzszelet
ínyenc mártással volt a vacsora.
2015. november 30., hétfő
2015. november 29., vasárnap
Adventi tecsózás
Advent első vasárnapján már égett az első gyertya a koszorún. Ezt, mivel a szombat esti mise is vasárnapit helyettesít és annak számít, ezért a szombat esti misén gyújtják meg mindig az adventi gyertyákat.
Ezt jelképezte a lila öltözék, ez advent színe.
Mise után kihasználva, hogy végre az adventi vasárnapokon nyitva vannak a boltok, szupermarketek, ezért egyből a Tecsóba indultam. Most vagy 2-3 hét alatt harmadjára.
Hétfőn Szilvivel voltunk, mivel a nagymértékű Félix-akciózást, ha csak egy mód van rá, vétek lenne kihagyni.
Két előző alkalommal nagyon hiányos volt a képtartók és -keretek tartópolca, de most, hihetetlen: feltöltötték, és minden olyan méret és forma, ami eddig hiányzott, most kapható!
Múltkor leírtam, hogy egyik külső kisbolti részen vettem meg az utolsó A5-ös, 15x21-es keret nélküli tartót, örültem is nagyon, mert végre bele tudtam rakni a Macska pályázat oklevelét.:)
Most, hogy ebből többet ne legyen hiányom (panelben gombostű nem tart meg keretes tartót, még az egy üveglap-furnér miatt ennek is van súlya!), négyet vettem ebből a fajtából, egy ezresért. Olcsóbb volt egyébként darabja, mint hétfőn a külső boltban, mintegy 70 Ft-tal. Úgyhogy már csak ezért is...
A három közül az első alkalommal fő mozgatórugó a porszívózsák volt, abból akkor vettem két dobozzal, mondhatnám, abból a fajtából a két utolsó, nem felszakított dobozzal, így 10 zsákkal biztosítva vagyunk...
Na nyilván, ha már Tecsó, egyetlen alkalommal nem hagyom ki azt, ami épp a macskáknak kell, így pl. tápot mindkét előző alkalommal vettem. Sajnos, az éveken át 1799-ért kapható 2 kilós High's, szerintem a legolcsóbb prémium táp, azt hiszem, kifutóban van. Már az első két alkalommal is csak 2-2 zacskó 750 g-osat tudtam venni. Így az most nem kellett, de kérdésemre mondta a FN-es dolgozó, hogy hiába van belőle most is akció, első nap délre elfogyott és azóta sem hoznak! Úgyhogy valószínűleg nem lesz. Keresnem kell a későbbiekre egy olyan prémiumtápot, melyet nem aranyárban árulnak.:(
Ezután vettem húsféléket, gondosan figyelve az akciókra, és persze nemhogy nem egzotikus, de sajnos, még csak nem is közepesen luxusjellegű húsfélékre gondolok. Még csak halra sem, pedig úgy kívánom néha a halat, és kéne is többet ennünk.
Most mindenesetre kirúgtam a hámból azzal, hogy vettem két konzervet, ami nekem akár bőven 1-1 ebéd is: egy iszonyat régen elég rendszeresen evett, bárhol vehető és megfizethető, akkor más formátumú olajos kagylóra visszaemlékezvén vettem egy olajos-páclés kagylókonzervet; meg egy, konzervben még nem is ismert, tehát még soha nem vett, de a munkahelyen az utalványos, kihordásos kajafutárnál rendelt tenger gyümölcsei címmel rendelhető kínai leves által életemben egyszer, két szál polipkart lelve benne, már kóstoltam és ízlett -- tehát egy ugyanolyan márkájú olajos polipot, mint a kagyló. Hát, kíváncsi leszek. Nem pocsékoljuk el, az biztos. Egyébként a kettő szintén egy ezres volt, és nekem bőven két kaja, tehát annyira azért nem hámból való kirúgás, mert egy gyros drágább. De aki évek óta néha semmit nem eszik, vagy igen sűrűn megfőzi az addig ki nem állhatott paprikás krumplit, vagy bármilyen olcsóbb kajákat, mint slambuc, lebbencsleves stb., gyakrabban idézi fel gyerekkorát zsíroskenyérrel -- hát annak akár lelkifurdalása is támadhat.:) Hááááá-háháááá, nem is Manóka lenne, ha nem fotózná le.
Meg kellett még vegyek egy kék macskát. Igaz, hogy az állatkajás-kellékes osztályon volt, de nézem már vagy egy éve... Kék nekem egy olyan kék macska. A hátulja szőrmés, és isteni puha. A fejét, ha nyomjuk, sípol... Bár kutyajáték elvileg, de én sajnálnám pl. anyám szomszéd, kinti kutyáinak odaadni játékra.:)) Viszont ha nekik megveszem a kutyaszalámit időnként, akkor magamra meg sajnálom a kék macskát? Újabb lelkifurdalás. Na jóvan. Majd felfogom magamnak Mikulás-ajándéknak...
Otthon próbáltam a két macskámat játszatni vele, mondom, akkor mégsem teljesen magamnak veszem és nincs semmi gond. De sajnos, vagy (hehe!) hálistennek, le sem tojják.
Így enyém a kék macska.:))
De nem maradnak a cicák sem karácsonyi ajándék nélkül, bár bizonyára nem kapnának gutaütést miatta...:)))
Nagyon időszerű már a konyhai étkezőjük alátétét kicserélnem, mert már szétvált, hullámos, a penész- és rozsdafoltok sosem múlnak el az aljáról, mert nem tudnak, ritkán van ideje felmosás után rendesen kiszáradni. Így vettem egy ilyet, de ez tényleg egy normálisabb csoki ára volt.
Vettem még a kiscicának (mármint Haramia) fóliás, hajszálvékony pulykacombsonkát, mert azt szereti és tényleg olcsó még akció nélkül is. A tavalyi baja óta külön kosztol, így mindig valamilyen vékony sonkaszerűséget veszünk, váltogatjuk csirkemájkrémmel; de mindez egyáltalán nem érdekli, amennyiben csirkehúst főzök bármilyen formában! Imádja a főtt csirkehúst, csirkemájat. Csakhogy nincs mindennap, ezért kell a baromfisonka vagy a csirkemájkrém.
Na és ami még nem maradhat ki tecsózáskor, a sajtos roló. Imádom.
Más esetben 1 kg csirkeláb sem maradhat ki, de a múltkorinak még csak az egyharmadát ettem meg, le van fagyasztva. Saját kajámon vígan megtakarékoskodom a kék macskát...:D
Ezt jelképezte a lila öltözék, ez advent színe.
Mise után kihasználva, hogy végre az adventi vasárnapokon nyitva vannak a boltok, szupermarketek, ezért egyből a Tecsóba indultam. Most vagy 2-3 hét alatt harmadjára.
Hétfőn Szilvivel voltunk, mivel a nagymértékű Félix-akciózást, ha csak egy mód van rá, vétek lenne kihagyni.
Két előző alkalommal nagyon hiányos volt a képtartók és -keretek tartópolca, de most, hihetetlen: feltöltötték, és minden olyan méret és forma, ami eddig hiányzott, most kapható!
Múltkor leírtam, hogy egyik külső kisbolti részen vettem meg az utolsó A5-ös, 15x21-es keret nélküli tartót, örültem is nagyon, mert végre bele tudtam rakni a Macska pályázat oklevelét.:)
Most, hogy ebből többet ne legyen hiányom (panelben gombostű nem tart meg keretes tartót, még az egy üveglap-furnér miatt ennek is van súlya!), négyet vettem ebből a fajtából, egy ezresért. Olcsóbb volt egyébként darabja, mint hétfőn a külső boltban, mintegy 70 Ft-tal. Úgyhogy már csak ezért is...
A három közül az első alkalommal fő mozgatórugó a porszívózsák volt, abból akkor vettem két dobozzal, mondhatnám, abból a fajtából a két utolsó, nem felszakított dobozzal, így 10 zsákkal biztosítva vagyunk...
Na nyilván, ha már Tecsó, egyetlen alkalommal nem hagyom ki azt, ami épp a macskáknak kell, így pl. tápot mindkét előző alkalommal vettem. Sajnos, az éveken át 1799-ért kapható 2 kilós High's, szerintem a legolcsóbb prémium táp, azt hiszem, kifutóban van. Már az első két alkalommal is csak 2-2 zacskó 750 g-osat tudtam venni. Így az most nem kellett, de kérdésemre mondta a FN-es dolgozó, hogy hiába van belőle most is akció, első nap délre elfogyott és azóta sem hoznak! Úgyhogy valószínűleg nem lesz. Keresnem kell a későbbiekre egy olyan prémiumtápot, melyet nem aranyárban árulnak.:(
Ezután vettem húsféléket, gondosan figyelve az akciókra, és persze nemhogy nem egzotikus, de sajnos, még csak nem is közepesen luxusjellegű húsfélékre gondolok. Még csak halra sem, pedig úgy kívánom néha a halat, és kéne is többet ennünk.
Most mindenesetre kirúgtam a hámból azzal, hogy vettem két konzervet, ami nekem akár bőven 1-1 ebéd is: egy iszonyat régen elég rendszeresen evett, bárhol vehető és megfizethető, akkor más formátumú olajos kagylóra visszaemlékezvén vettem egy olajos-páclés kagylókonzervet; meg egy, konzervben még nem is ismert, tehát még soha nem vett, de a munkahelyen az utalványos, kihordásos kajafutárnál rendelt tenger gyümölcsei címmel rendelhető kínai leves által életemben egyszer, két szál polipkart lelve benne, már kóstoltam és ízlett -- tehát egy ugyanolyan márkájú olajos polipot, mint a kagyló. Hát, kíváncsi leszek. Nem pocsékoljuk el, az biztos. Egyébként a kettő szintén egy ezres volt, és nekem bőven két kaja, tehát annyira azért nem hámból való kirúgás, mert egy gyros drágább. De aki évek óta néha semmit nem eszik, vagy igen sűrűn megfőzi az addig ki nem állhatott paprikás krumplit, vagy bármilyen olcsóbb kajákat, mint slambuc, lebbencsleves stb., gyakrabban idézi fel gyerekkorát zsíroskenyérrel -- hát annak akár lelkifurdalása is támadhat.:) Hááááá-háháááá, nem is Manóka lenne, ha nem fotózná le.
Meg kellett még vegyek egy kék macskát. Igaz, hogy az állatkajás-kellékes osztályon volt, de nézem már vagy egy éve... Kék nekem egy olyan kék macska. A hátulja szőrmés, és isteni puha. A fejét, ha nyomjuk, sípol... Bár kutyajáték elvileg, de én sajnálnám pl. anyám szomszéd, kinti kutyáinak odaadni játékra.:)) Viszont ha nekik megveszem a kutyaszalámit időnként, akkor magamra meg sajnálom a kék macskát? Újabb lelkifurdalás. Na jóvan. Majd felfogom magamnak Mikulás-ajándéknak...
Otthon próbáltam a két macskámat játszatni vele, mondom, akkor mégsem teljesen magamnak veszem és nincs semmi gond. De sajnos, vagy (hehe!) hálistennek, le sem tojják.
Így enyém a kék macska.:))
De nem maradnak a cicák sem karácsonyi ajándék nélkül, bár bizonyára nem kapnának gutaütést miatta...:)))
Nagyon időszerű már a konyhai étkezőjük alátétét kicserélnem, mert már szétvált, hullámos, a penész- és rozsdafoltok sosem múlnak el az aljáról, mert nem tudnak, ritkán van ideje felmosás után rendesen kiszáradni. Így vettem egy ilyet, de ez tényleg egy normálisabb csoki ára volt.
Vettem még a kiscicának (mármint Haramia) fóliás, hajszálvékony pulykacombsonkát, mert azt szereti és tényleg olcsó még akció nélkül is. A tavalyi baja óta külön kosztol, így mindig valamilyen vékony sonkaszerűséget veszünk, váltogatjuk csirkemájkrémmel; de mindez egyáltalán nem érdekli, amennyiben csirkehúst főzök bármilyen formában! Imádja a főtt csirkehúst, csirkemájat. Csakhogy nincs mindennap, ezért kell a baromfisonka vagy a csirkemájkrém.
Na és ami még nem maradhat ki tecsózáskor, a sajtos roló. Imádom.
Más esetben 1 kg csirkeláb sem maradhat ki, de a múltkorinak még csak az egyharmadát ettem meg, le van fagyasztva. Saját kajámon vígan megtakarékoskodom a kék macskát...:D
2015. november 27., péntek
Adventi díszítés
Szilvi közben egyik este Bence hathatós segítségével (segített tisztára törölni az üvegfelületeket) megcsinálta az adventi lakásdíszítést.
A szokott díszítőelemek mellett eddig nem használtakat is fedeztem fel, valamint az én ajtóm is kapott 4 olyat, melyet eddigi adventekkor máshol láttam (azt hiszem, a konyhaablakon).
Most a konyhaablak újat kapott:
Ez az én szobám üvegén fér jól el:
A szokott díszítőelemek mellett eddig nem használtakat is fedeztem fel, valamint az én ajtóm is kapott 4 olyat, melyet eddigi adventekkor máshol láttam (azt hiszem, a konyhaablakon).
Most a konyhaablak újat kapott:
Ez az én szobám üvegén fér jól el:
A Szilviék szobája ajtaja nagyjából a szokásos, de vannak új elemek is, így kissé más elrendezéssel az eddigieknél. Lefotóztam a konyhából is, a másodikat pedig az én szobaajtóm mellől -- szűk a folyosó, nincs távolság, így szemből nem fér bele, csak oldalról. Szerintem tök jó lett.
A konyhaajtón az én megszokott csecsemő-testtartású és menésű Mikulásom halad a sok kis állatkával; felette a pasztellszínű hóemberes téli táj, amit szeretek.
Aztán pedig sikerült nagyjából egyben is láttatni a két ajtót:
Hangulatosabb így, nem vitás; más a hangulat. Advent a titokzatosság, várakozás ideje...
2015. november 26., csütörtök
Anyámnál, megint esőben
Dani születésnapján anyámhoz is volt részemre odamenésileg megbeszélt tervünk, és olyan szerencsétlen voltam, hogy ugyanúgy, mint másfél hete, most is jól beállt, végeláthatatlan szürke égbolttal esett az eső.
Ilyenkor szinte nem tudom elképzelni, hogy valaha is megálljon, amikor ilyen az ég. Ez most egymás után másodjára fordul elő.
Tehát egyértelműleg a fotózás útközben is, és nála a kertben is lehetetlen volt.
Pedig útközben volt néhány dolog... de akkor is, lehetetlen annyi cuccal, mert nem tudnám sokszor hova lerakni azokat, csak sárba. Így is ahhoz, hogy tudjam tartani az ernyőt, a bal karomra könnyű cuccot kell raknom (ernyőfogásilag is balos vagyok), különben nem bírnám tartani. Így logikusan abba megy vagy szárazkenyér, vagy műanyag dobozok, esetleg keverve és letakarva jótékonyan.
A másik, a nagy fressnapfos, sok nehéz időt látott szatyrommal már cipekedhetek jobb kézzel. Az a béna ugyan, de lógva tudok benne cepelni valamennyire.
Anyámnál segítettem a főzést befejezni, és valami isteni finomra sikerült most a rizs a sült csirkéhez.
Birsalmabefőttet ettem hozzá, és kaptam egy sört is.:)
Volt sült tök is, ami ugyan nem volt különösebben édes, de én úgyis megeszem, mert a sütőtök íze azért érződik (ezt már csak otthon, másnap tudtam megkóstolni), de kávét azért ittam.
Amúgy kirámoltam, hoztam a befizetett csekkjeit, Mikulásra egy zacskó csokis-tejszínes szaloncukrot és egy Tibi tejcsoki Mikulást, Szilvi pedig rejtvényfüzeteket és nasikat, édességeket küldött. Hoztam a jobb oldali szomszéd cicának egy coopos tálkásat, a bal oldali, etetős két kutyusnak pedig a Tescóban vett 1 kilós kutyaszalámit... A szaftok-köretek egyvelege kis margarinos dobozokban törvényszerű, mint ahogy a száraz kenyerek is.
Beszélgettünk sokat, csinált anyám olyan nagy vájdling "moslékot" a kutyáknak, hogy még ő is megkévánta:))))), mint mondta. Még a múltkor hozott kilós kutyaszalámimból is volt, abból is bőven szeletelt bele. Az eső ellenére természetesen már mindkét kutya sorakozott rögtön odamenésem után, szóval örvendtek a kajának.
Megjött a nyugdíj is, kaptam támogatást, az újabb csekkjei befizetésére pénzt, valamint képes volt még Szilvi névnapjára, Dani születésnapjára, és Bence részére Mikulásra is küldeni.
Már bőven sötét volt, mikor elindultam. Hazafelé már szerencsére már csak szitált az eső, elég volt a kapucni, így tudtam vinni két befőttet két darabnyi sült tökön és idepakolta nekünk a maradék rizst a maradék sült csirkecombok egyrészével.
Hazaérve szerencsére az elpakolás és elrendezkedés után nem felejtettem el felhívni, hogy megvagyok, hazaértem.
Ilyenkor szinte nem tudom elképzelni, hogy valaha is megálljon, amikor ilyen az ég. Ez most egymás után másodjára fordul elő.
Tehát egyértelműleg a fotózás útközben is, és nála a kertben is lehetetlen volt.
Pedig útközben volt néhány dolog... de akkor is, lehetetlen annyi cuccal, mert nem tudnám sokszor hova lerakni azokat, csak sárba. Így is ahhoz, hogy tudjam tartani az ernyőt, a bal karomra könnyű cuccot kell raknom (ernyőfogásilag is balos vagyok), különben nem bírnám tartani. Így logikusan abba megy vagy szárazkenyér, vagy műanyag dobozok, esetleg keverve és letakarva jótékonyan.
A másik, a nagy fressnapfos, sok nehéz időt látott szatyrommal már cipekedhetek jobb kézzel. Az a béna ugyan, de lógva tudok benne cepelni valamennyire.
Anyámnál segítettem a főzést befejezni, és valami isteni finomra sikerült most a rizs a sült csirkéhez.
Birsalmabefőttet ettem hozzá, és kaptam egy sört is.:)
Volt sült tök is, ami ugyan nem volt különösebben édes, de én úgyis megeszem, mert a sütőtök íze azért érződik (ezt már csak otthon, másnap tudtam megkóstolni), de kávét azért ittam.
Amúgy kirámoltam, hoztam a befizetett csekkjeit, Mikulásra egy zacskó csokis-tejszínes szaloncukrot és egy Tibi tejcsoki Mikulást, Szilvi pedig rejtvényfüzeteket és nasikat, édességeket küldött. Hoztam a jobb oldali szomszéd cicának egy coopos tálkásat, a bal oldali, etetős két kutyusnak pedig a Tescóban vett 1 kilós kutyaszalámit... A szaftok-köretek egyvelege kis margarinos dobozokban törvényszerű, mint ahogy a száraz kenyerek is.
Beszélgettünk sokat, csinált anyám olyan nagy vájdling "moslékot" a kutyáknak, hogy még ő is megkévánta:))))), mint mondta. Még a múltkor hozott kilós kutyaszalámimból is volt, abból is bőven szeletelt bele. Az eső ellenére természetesen már mindkét kutya sorakozott rögtön odamenésem után, szóval örvendtek a kajának.
Megjött a nyugdíj is, kaptam támogatást, az újabb csekkjei befizetésére pénzt, valamint képes volt még Szilvi névnapjára, Dani születésnapjára, és Bence részére Mikulásra is küldeni.
Már bőven sötét volt, mikor elindultam. Hazafelé már szerencsére már csak szitált az eső, elég volt a kapucni, így tudtam vinni két befőttet két darabnyi sült tökön és idepakolta nekünk a maradék rizst a maradék sült csirkecombok egyrészével.
Hazaérve szerencsére az elpakolás és elrendezkedés után nem felejtettem el felhívni, hogy megvagyok, hazaértem.
Dani 30! :)
Boldog 30. születésnapot kívánok
Daninak,
Isten éltesse sokáig!
Ami hihetetlen, hogy 30 éves... Az én pici "csecsemőm". Lehetetlen...
Amúgy is, mert mai napig tisztán emlékszem, mintha tegnap lett volna, mikor én voltam 30 éves. Ő akkor volt 9 hónapos... Gyeden voltam és anyukám vigyázott rá annyi időre, míg felmentem a városba, mert három dolgot el kellett intéznem. Az egyik 3 tekercs film beadása volt az Ofotértba. Már akkor is imádtam fotózni... A másik két dolgomra nem emlékszem, de gyorsan intéztem, ne kelljen anyámnak sokáig helyettesítenie, bár Dani jó gyerek volt: evett, aludt, tisztába kellett tenni -- de ennyi.
Fekete vékony, de sűrűn horgolt, ejtett vállú blúzban voltam, elöl válltól lefelé, összetartóan futott két piros csík, ennyi volt az összes "díszlet" rajta. Derékban volt passzent... piros csőnacival. 52 kg.
És azon gondolkoztam magamban, hogy úristen, én már 30 éves vagyok, és ezt vajon más is látja-e, meg hogy ez lehetetlen...
Aztán tessék.
Egy kép abból az időből:
2015. november 25., szerda
Váratlan tali és gyógynövényeshez
A derékfájás gondoskodik róla, hogy ne feledkezhessek meg a tényről.
Nem tudom, miért fáj mostanában ilyen kitartóan, hogy alig bírok arrébb menni vagy beindulni. Főleg jobb oldalt. És főleg reggel nehéz a beindulás, bekenem Voltarennel, majd sokáig mosom a szemem hideg vízzel, hogy lássak is, majd szemcsepp, és utána már valahogy elvánszorgok a dolgaimmal, teendőimmel.
Az biztos, hogy nagyon óvatosan bánok az almozással, ráadásul mindkét almost legtöbbször kétszer csinálom meg, mert először megcsinálom, s mivel közben a macskák is élednek, újra mennek az alomba... aztán megint megcsinálom.
Mikor egyelőre minden megvan, általában 10 óra elmúlik, mire bekapcsolom a gépet és ránézek, mi újság.
Elég sok mindenre kell ilyenkor reagálnom meg figyelnem.
Lényeg, hogy dél körül aztán telefon: István itt van a Tócósban egy Derék utcai ház felső szintjén, ott csinálnak valami szerelést vidéki hadjárataik egyik állomásaként. Természetesen előre nem igazán szokták tudni, melyik nap hova vannak kiírva, nem biztos, hogy ezt én szeretném... gondolom, ő sem. Mert mondjuk, akkor esetleg tudtam volna. De talán jobb is volt így, spontán. Mostanában minden így alakul... Popi, Etelka, most István... hogy aznap, előtte fél- vagy pár órával tudom meg, mi is fog történni; ami amúgy nem jellemző rám.
Hát nyilván István azt szerette volna, ha kapom magam és odamegyek. Végül is nem nagy ügy: össze kell magam szednem, és hát ilyenkor, Szilvi együtt- és közreműködésével összeszedtünk egy szatyor cuccot neki.
Úgy általában azokat, amiket szeret. Fél szál parasztkolbász, bontatlan fóliás füstölt, szeletelt sajt, 3 szelet kenyér -- hátha hazafelé megéhezik... (Mondjuk, mindennap mennek szinte valahova szerelni az országban, és még sose hótt éhen. De hát oly ritkán találkozunk, nem hagyhatom üres kézzel.)
Bontatlan zacskó kapucsínós nápolyi, Szilvitől chips és vagy 3 Balaton szelet, mindkettőnktől fél-fél táblacsoki...
Na jó, telefon neki, hogy indulok, pár perc és ott vagyok. Majd csörgessem meg.
Odaérve megcsörgettem (ez egyébként a városba menős Derék utcai buszmegállónknál van, az ominózus 10 emeletes ház alján a pékbolttal, ahol legalább évtizedig vásárolgattam reggelenként), majd várakoztam.
Aztán később némi várás után lejött, és kb. 10 percre találkoztunk. De persze ezt is munkával kötötte össze, mert a furgonjukból pakolászott ki kellékeket a "nagy találkozás" 7-8 percében.:) Annak örültem, hogy nála van az ótókulcs, így be tudta rakni a hevenyészve összeszedett himihumis-kajás-nasis szatyrot az ótóba. Elneveztem Mikulás-csomagnak, fogja fel úgy. Madárlátta lesz, biztos jól fog esni.:)
(Ez a kép is csak azért sikerült ennyire is, mert a furgon rakterébe exponálva nem égett annyira ki, de már ez is borzasztó antiminőség. A bejegyzés végén csak "buliból" felrakok kettőt, hogy látszódjon, mennyire nem tudok most fotózni ezzel a géppel.)
Este telefonon köszönte is nagyon; állítólag jólesett neki látni (engem) és a szütyő tartalma is tetszett.
Aztán elbúcsúztunk, majd be- és felment a ház tetejébe, ahol dolgoztak (bevallom, őszintén szólva én azt gondoltam, hogy tudunk beszélgetni vagy félórát, de István becsületes dógozó, nem lopja a napot).
Ha már ott voltam, bementem a pékboltba, egész napi kajámat megvettem gyakorlatilag: egy csomagolt gyrost, egy fitnesz szendvicset és egy sajtos rolót (ez utóbbi a másnapi reggeli lett) -- mindez egy ezresért.
Akkor elkezdtem gondolkozni, hogy most én amúgy lejöttem volna, de később. Olyan 3 körül gondoltam menni a tegnap beígért aloés fogkrémért. Hát, gondoltam, legfeljebb hamarabb megyek, nem hiszem, hogy ezen fog múlni, hogy lesz-e vagy sem.
Nagy lassan bandukolva odaértem, háát, láttam ám, hogy jó 40 perc van nyitásig! Ugyanis 12-14 óráig zárva van! Na vazze, hát én haza nem megyek... mire hazamászok, 10 perc múlva indulhatnék vissza. Az meg olyan sz@r dolog, hogy haza, átöltözés, majd visszaöltözés és újra elindulás. Ez már valahogy nem tetszene.
Úgyhogy párszor körbesétafikáltam a Tócós teret, csigalassúsággal. Megnéztem minden kirakatot, bementem a százas boltba, ott is eltöltöttem jó negyedórát, és vettem is szükséges dolgokat végül is...
Ott volt nálam a Casio gép, de egyrészt 3 kép után már megint a lemerülést mutatta... és nincs pótakksi. Másrészt csak nem értek hozzá, valamit nagyon rosszul csináltunk, vagy elállítottam, mert borzalmas fotóeredmények születtek. Olyannyira, hogy még programmal javítani sem volt érdemes, mert nem volt mit. Elég elkeserítő. Nem értek hozzá, remélem, csak ennyi, de bízom benne, hogy nem ennyire rossz a gép és ezért adták el. Pedig azzal is telt volna jobban az idő. Ráadásul olyan jó zoomja van, hogy a mellettem lévő bokron tőlem méternyire lévő verebek nem repültek el, tök jó fotókat lehetett volna csinálni -- ha nem lenne abszolút kivehetetlenül homályos és színtelen, kiégett az egész.
Mindegy, már csak 5 perc híja volt a 2 órának, mikor hátulról valaki rám köszönt: Etelka volt. Beszéltünk pár szót, ő jött ide a gyógyszertárba. Láthatta, hogy vasárnap nem csak az ő kedvéért kaptam fel az őáltala "szerzett" vajszínű steppelt kabátját, hanem most is az van rajtam, mikor pedig nem tudhattam, hogy ővele találkozom. Biztos konstatálta is szerintem.:)
Még egy kicsinyég vártam, és jött is a gyógynövényes hölgy, aki tényleg a megtestesült kedvesség, és azonnal szolgált kifelé. A 10-15 éves árakhoz képest, amikor ezek az aloés termékek mindig az euro árfolyamától függtek, most egyébként feleannyiért megvásárolhatók. Magyarul: 2001-ben 1800-2100-ig kaptam az aloés fogkrémeket (nem itt, hanem magánterjesztőktől). Most 890 Ft egy fogkrém, fogkefével együtt, helló! Úgyhogy kettőt vettem, minek következtében a hölgy megszámolta nekem 1600-ért a kettőt. Mindkettőben 1-1 fogkefével... hihetetlen.
No, ezután hazabandukoltam, kellőképpen elfáradva: ma is megvolt a jó kis sétafika.
Ezt a két fotót pedig -- mielőtt végképp kidobnám őket -- szégyentelenül azért teszem be, azért égetem magam velük, hogy megmutassam: vagy így el van állítódva a gép, vagy ennyire... nem jó. Sz@r a köbön. Fájdalmas... Visszasírtam az 1975-ös Szmena-8-amat.:))))
Csodás, nem? Ezeken SEMMI nincs javítva, mert minek -- úgyis kidobom.
Pedig szép idő volt, leltem még ebben a hidegben is szép, fotózandó dolgokat -- és akkor tessék csak. Iszonyat.
Nem tudom, miért fáj mostanában ilyen kitartóan, hogy alig bírok arrébb menni vagy beindulni. Főleg jobb oldalt. És főleg reggel nehéz a beindulás, bekenem Voltarennel, majd sokáig mosom a szemem hideg vízzel, hogy lássak is, majd szemcsepp, és utána már valahogy elvánszorgok a dolgaimmal, teendőimmel.
Az biztos, hogy nagyon óvatosan bánok az almozással, ráadásul mindkét almost legtöbbször kétszer csinálom meg, mert először megcsinálom, s mivel közben a macskák is élednek, újra mennek az alomba... aztán megint megcsinálom.
Mikor egyelőre minden megvan, általában 10 óra elmúlik, mire bekapcsolom a gépet és ránézek, mi újság.
Elég sok mindenre kell ilyenkor reagálnom meg figyelnem.
Lényeg, hogy dél körül aztán telefon: István itt van a Tócósban egy Derék utcai ház felső szintjén, ott csinálnak valami szerelést vidéki hadjárataik egyik állomásaként. Természetesen előre nem igazán szokták tudni, melyik nap hova vannak kiírva, nem biztos, hogy ezt én szeretném... gondolom, ő sem. Mert mondjuk, akkor esetleg tudtam volna. De talán jobb is volt így, spontán. Mostanában minden így alakul... Popi, Etelka, most István... hogy aznap, előtte fél- vagy pár órával tudom meg, mi is fog történni; ami amúgy nem jellemző rám.
Hát nyilván István azt szerette volna, ha kapom magam és odamegyek. Végül is nem nagy ügy: össze kell magam szednem, és hát ilyenkor, Szilvi együtt- és közreműködésével összeszedtünk egy szatyor cuccot neki.
Úgy általában azokat, amiket szeret. Fél szál parasztkolbász, bontatlan fóliás füstölt, szeletelt sajt, 3 szelet kenyér -- hátha hazafelé megéhezik... (Mondjuk, mindennap mennek szinte valahova szerelni az országban, és még sose hótt éhen. De hát oly ritkán találkozunk, nem hagyhatom üres kézzel.)
Bontatlan zacskó kapucsínós nápolyi, Szilvitől chips és vagy 3 Balaton szelet, mindkettőnktől fél-fél táblacsoki...
Na jó, telefon neki, hogy indulok, pár perc és ott vagyok. Majd csörgessem meg.
Odaérve megcsörgettem (ez egyébként a városba menős Derék utcai buszmegállónknál van, az ominózus 10 emeletes ház alján a pékbolttal, ahol legalább évtizedig vásárolgattam reggelenként), majd várakoztam.
Aztán később némi várás után lejött, és kb. 10 percre találkoztunk. De persze ezt is munkával kötötte össze, mert a furgonjukból pakolászott ki kellékeket a "nagy találkozás" 7-8 percében.:) Annak örültem, hogy nála van az ótókulcs, így be tudta rakni a hevenyészve összeszedett himihumis-kajás-nasis szatyrot az ótóba. Elneveztem Mikulás-csomagnak, fogja fel úgy. Madárlátta lesz, biztos jól fog esni.:)
(Ez a kép is csak azért sikerült ennyire is, mert a furgon rakterébe exponálva nem égett annyira ki, de már ez is borzasztó antiminőség. A bejegyzés végén csak "buliból" felrakok kettőt, hogy látszódjon, mennyire nem tudok most fotózni ezzel a géppel.)
Este telefonon köszönte is nagyon; állítólag jólesett neki látni (engem) és a szütyő tartalma is tetszett.
Aztán elbúcsúztunk, majd be- és felment a ház tetejébe, ahol dolgoztak (bevallom, őszintén szólva én azt gondoltam, hogy tudunk beszélgetni vagy félórát, de István becsületes dógozó, nem lopja a napot).
Ha már ott voltam, bementem a pékboltba, egész napi kajámat megvettem gyakorlatilag: egy csomagolt gyrost, egy fitnesz szendvicset és egy sajtos rolót (ez utóbbi a másnapi reggeli lett) -- mindez egy ezresért.
Akkor elkezdtem gondolkozni, hogy most én amúgy lejöttem volna, de később. Olyan 3 körül gondoltam menni a tegnap beígért aloés fogkrémért. Hát, gondoltam, legfeljebb hamarabb megyek, nem hiszem, hogy ezen fog múlni, hogy lesz-e vagy sem.
Nagy lassan bandukolva odaértem, háát, láttam ám, hogy jó 40 perc van nyitásig! Ugyanis 12-14 óráig zárva van! Na vazze, hát én haza nem megyek... mire hazamászok, 10 perc múlva indulhatnék vissza. Az meg olyan sz@r dolog, hogy haza, átöltözés, majd visszaöltözés és újra elindulás. Ez már valahogy nem tetszene.
Úgyhogy párszor körbesétafikáltam a Tócós teret, csigalassúsággal. Megnéztem minden kirakatot, bementem a százas boltba, ott is eltöltöttem jó negyedórát, és vettem is szükséges dolgokat végül is...
Ott volt nálam a Casio gép, de egyrészt 3 kép után már megint a lemerülést mutatta... és nincs pótakksi. Másrészt csak nem értek hozzá, valamit nagyon rosszul csináltunk, vagy elállítottam, mert borzalmas fotóeredmények születtek. Olyannyira, hogy még programmal javítani sem volt érdemes, mert nem volt mit. Elég elkeserítő. Nem értek hozzá, remélem, csak ennyi, de bízom benne, hogy nem ennyire rossz a gép és ezért adták el. Pedig azzal is telt volna jobban az idő. Ráadásul olyan jó zoomja van, hogy a mellettem lévő bokron tőlem méternyire lévő verebek nem repültek el, tök jó fotókat lehetett volna csinálni -- ha nem lenne abszolút kivehetetlenül homályos és színtelen, kiégett az egész.
Mindegy, már csak 5 perc híja volt a 2 órának, mikor hátulról valaki rám köszönt: Etelka volt. Beszéltünk pár szót, ő jött ide a gyógyszertárba. Láthatta, hogy vasárnap nem csak az ő kedvéért kaptam fel az őáltala "szerzett" vajszínű steppelt kabátját, hanem most is az van rajtam, mikor pedig nem tudhattam, hogy ővele találkozom. Biztos konstatálta is szerintem.:)
Még egy kicsinyég vártam, és jött is a gyógynövényes hölgy, aki tényleg a megtestesült kedvesség, és azonnal szolgált kifelé. A 10-15 éves árakhoz képest, amikor ezek az aloés termékek mindig az euro árfolyamától függtek, most egyébként feleannyiért megvásárolhatók. Magyarul: 2001-ben 1800-2100-ig kaptam az aloés fogkrémeket (nem itt, hanem magánterjesztőktől). Most 890 Ft egy fogkrém, fogkefével együtt, helló! Úgyhogy kettőt vettem, minek következtében a hölgy megszámolta nekem 1600-ért a kettőt. Mindkettőben 1-1 fogkefével... hihetetlen.
No, ezután hazabandukoltam, kellőképpen elfáradva: ma is megvolt a jó kis sétafika.
Ezt a két fotót pedig -- mielőtt végképp kidobnám őket -- szégyentelenül azért teszem be, azért égetem magam velük, hogy megmutassam: vagy így el van állítódva a gép, vagy ennyire... nem jó. Sz@r a köbön. Fájdalmas... Visszasírtam az 1975-ös Szmena-8-amat.:))))
Csodás, nem? Ezeken SEMMI nincs javítva, mert minek -- úgyis kidobom.
Pedig szép idő volt, leltem még ebben a hidegben is szép, fotózandó dolgokat -- és akkor tessék csak. Iszonyat.
2015. november 24., kedd
Oltás -- Bence az iskolában
Ma életemben először csináltam ilyet, és ahhoz képest, hogy semmi nem volt tájékoztatóul adva a vett farmerfolt mellé (két egész nagy darab, kb. féltenyérnyi foltot tartalmazott a tasak, a gatyához hasonló színben választottam, de az egyikből így is csak egy kis, ovális részt vágtam), egész jól sikerült a farmerre, ott, ahol térdén az a lyuk van, rávasalni.
Úgy készültem felkelés után, hogy ma okvetlen ki nem hagyhatom az orvost, mert már a vasárnap esti, következő heti gyógyszerkiosztásnál a Sedron kimaradt -- mivel hogy elfogyott --, és hát ez tűrhetetlen.:))
Egyben mindig november hó során kapom az influenzaoltást, jó lenne egyidejűleg azt is lerendezni.
Ehhez pedig elvileg rendelés ELŐTT kell menni. Ennek a "szabálynak" nem sok értelme van, mert rendelés előtt pl. fél órával MÉG nem engednek be, ugyanakkor nagyon sok BETEG is jön rendelés ELŐTT, hogy minél előbb túlessenek a dolgon. Lényeg, hogy mindenképp érintkeznek a csak oltásra jövők a betegekkel, tehát ennek semmi értelme. Sőt, ha 4-kor odamennék, mint egyébiránt receptíratások során szoktam, szerintem nem lenne ekkora tömeg, ergo kevesebb esélyem lenne valami kórt összeszedni.
Nem tudom, miért van ez kitalálva így, de nem valami helyes.
Így is eltöltök a tömegben 1 órát, és ennek ha csak kis része influenza vagy hasonló jellegű kór áldozata, akkor megette a fene.
Mindegy, odamentem 13.50 körül.
Természetesen tömeg, és kb. 25 percig senki nem jött ki. Azt sem tudtuk, hogy doktornő megérkezett-e már, de az oltást úgyis az asszisztensnő adja. DE még ha így is történt volna azonnal, úgyis ki kell várni a doktornőt, hogy aláírja az oltási könyvét az embernek, valamint speciel kiírja a recepteket.
Mikor kijött Juditka, megrohamoztuk jópáran a narancssárga oltási könyvvel. Én és még sokan ráadásul gyógyszerlistákkal. Tehát, eleve kétharmada nem is fog a tömegnek bemenni orvoshoz, mert nincs szüksége vizsgálatra, beutalóra, táppénzes papírra stb.
Lényeg, hogy kb. odamenésem után úgy félórával bejutottam, megkaptam bal felkaromba az oltást, aláírtam egy saját felelősségem stb. kartont, s kijöhettem, mondván, hogy majd az asszisztensnő kihozza a receptekkel együtt a lepecsételt-aláírt oltási könyvet.
Ez kb. olyan 20 perc volt még legalább. Most 4-féle gyógyszert eleve nem írattam, utánaszámolva. Maradt belőlük annyi, hogy csak azokat íratom, amelyek vagy elfogytak, vagy pár héten belül mindenképp.
Így is 6000-t fizettem az itteni gyóccertárban (szeretem egyébként, mert itt 4 ablak van, működnek is, nincs sorállás. Mire aláírom a receptjeimet, legalább egy ablak van, ahol azonnal beállhatok), pedig a kétféle ekcémakenőcsöt (kb. 4000) ki sem váltottam.
Ezután átmentem -- direkt így volt tervezve -- a gyógynövényboltba, ahol aloés fogkrémet akartam venni, de nem volt, viszont holnap lesz... jöhetek majd megint. Helyette vettem ekcémára szappant és kenőcsöt. Ezek is 2000-be kerültek, úgyhogy az orvosi recepteket majd lesz időm 3 hónapon belül valamikor máskor kiváltani.
Visszamentem a "környékünkre", azaz a Főnix gyógyszertárba, ahol viszont a Panangint és a Refresh szemcseppet vettem meg, mert azokra az ottani kártyára jár 10% kedvezmény, de csak recept nélküliekre. Tehát logikával csináljuk. Ott, ahol a rendelő van, kiváltjuk a recepteseket, mert hamar végzünk. Itt meg a recept nélkülieket vesszük, mert itt van kártyánk és ezáltal kedvezményünk.
Ezek után még bementem a DM-be, ahol vettem az olcsóbb C-vitaminból 4 levelet, valamint golyós Balea deót és almot. Az alomnak is jól felvitték az árát: most 300-zal többet fizettem, mint mikor hónapig le volt 700-ra akciózva! (Egyébként előtte volt 8 és 900 is.) De almot ilyenkor kell és lehet venni -- ha egyáltalán futja még rá --, amikor nincs sok cucca az embernek és bírja még lumbágóval is.
Szóval hozsanna, sikerült mindent elintézni, és még az eső sem esett.
Az oltásra nem felejtettem el a hidegvizes ruhát rátekerni, szerencsére. Számtalanszor elfelejtettem már, és olyankor kissé éreztem pár napig, hogy fáj a karom, ha emelem stb. Ha a hidegvizes ruha megvan és éjjelre is, akkor másnap már szinte nem is érzem.
Szilviék megint rossz élménnyel jöttek az iskolából. Elfelé jövet elcsípte őket egy ügyeletes tanárnő, azt sem tudta, ők kicsodák. Mint kiderült, a saját tanárnőjük bízta meg ezt az ügyeletest, hogy XY-nak adja vissza a 440 Ft-ját, mert az a tilosság ellenére a büfében akart vásárolni.
Név nélkül elkezdte mondani a magáét, hogy kedves anyuka, ide nem szabad elsős gyereknek pénzt hozni és főleg nem a büfében vásárolni. Szilvi se köpni-se nyelni, sőt, ösztönösen megvan az emberben az a tulajdonság, hogy a FELNŐTT, amit mond, nyilván az az igaz, nem amit a gyerek. Szegény, szerencsétlen kis Bencus nem csinált semmit, és még Szilvi is kérdezgette, hogy honnan volt pénze (azt gondolta, nem véletlenül mondjuk, hétvégén adta neki a nagynénje hétvégén, mondjuk, zsebébe tette - de hát nem szokott ilyet csinálni! A gyerek nem ismeri a pénz értékét, nem is volt neki soha (ha adtunk a számára, azt az anyja kapta és még fogja is jó ideig), Bence nem tud, nem szokott és nincs is szüksége rá, hogy VÁSÁROLJON. Alig tud elkészülni szünetekben az öltözéssel, udvarra ki-, majd bemenéssel és vetkőzéssel, nemhogy még szaladgáljon a büfébe!!! vásárolni.
Elég nehezen tisztázódott az ügy, Szilvi hitetlenkedett mindkét oldalra, Bencét kérdezgette, a gyerek meg óriási szemekkel, majdnem sírva bizonygatta az igazát, hogy ő nem, neki nincs, nem volt -- és tudjuk, hogy pontosan TŐLE szoktak lopni, nem pedig ő veszi el másét. Ő még a mienket sem veszi el soha!
Bence egyébként nagyon jó megfigyelő, és nagyon jó emlékezete van. Úgyhogy épp suhant el mellettük az XY, diszkriminálni tilos gyermek, mikor eszébe jutott, hogy nála látott pénzt. Ezt meg is mondta, mire Szilvi a tanárnővel együtt utánuk ment. Természetesen XY gyerek hozzátartozói SEM tudtak a pénzről, de a gyerek szerencsére bevallotta, hogy igen, övé a pénz, és ő akart a büfében vásárolni!
A tanárnő pedig csak annyit mondott a sokkos Bencének és totál kiakadt anyjának, hogy "elnézést".
Hát, csesszék meg, nagyon ki vagyunk akadva. Nem volt elég a tegnapi szülői értekezlet fantasztikus élménynek, most még ez a meggyanúsítgatás is.
Ráadásul tényleg sokkolta a gyereket, már annyira f*sik az iskolától meg a csomó igazságtalanságtól, hogy nem igaz... a végén majd rájön itt a tavaszi idegállapot, és nem fog akarni menni, csak ordít és nem megy. Na, akkor mit csinál majd a mélyen tisztelt pedagógia??
Szilvinek meg a gyerek felé volt iszonyat nagy lelkifurdalása, hogy ő is inkább a FELNŐTTnek hitt, nem a saját gyerekének, és faggatta, hogy hogy és mi történt, honnan szerzett pénzt és miért -- holott magában tudta, hogy Bence ilyet, még ha kérnék tőle, sem tenne, ugyanis soha nem vásárolt még semmit és nem is tudja, nem ismeri a pénz értékét. Szilvi egész este nem győzött bocsánatot kérni a saját gyerekétől, és kedvében járni: paradicsomlevest főzött neki betűtésztával, hogy valamelyest engesztelje...
Mindezt nekem akkor mesélte el, mikor már Bence elaludt. Totál ki voltunk megint akadva.
Azt mondja, ezt már nem fogja szó nélkül hagyni. Úgyis mindig biztatják őket, hogy ÍRJANAK az üzenőbe, kommunikáljanak a szülők a tanárokkal, hogy ne legyen probléma. El is határozta, hogy NEM az üzenőbe, de egy külön lapon meg fogja írni a véleményét. Pluszban pontokba szedve válaszolni fog a szülői értekezleten kiabálva rájuk borított szidalmakra. Nézzen utána! Szilvi mindenből triplát ad, tolltartóba is; a betűtartónál MINDEN EGYES rohadt betűt felmonogramozott. Meg amúgy MINDENT, de tényleg a világon mindent ellátott névvel, monogrammal. Egyedüli bűnük, hogy nem érnek oda háromnegyed 8-ra. De azt mondja: ha odaérnek, akkor sem engedik be az aulába érkező gyerekeket addig, míg az udvaron lévők be nem jönnek. Akkor meg? NEM a tanításról késnek le, ugyanis 8-tól reggeli van!
Ha pedig, a mai eset kapcsán a saját tanár rábízza egy vadidegenre, hogy melyik gyereket gyanúsítgassa, először is az tisztázza a neveket, ne támadja le indokolatlanul, találomra! Nem lehet embereket, sem felnőttet, sem gyereket a végtelenségig megalázni!
Remélem, tényleg megírja Szilvi és jól. Rájuk fér -- nincs mitől elszállnia a magából kikelt tanítónőnek, két kisegítős kisebbségi gyerek miatt (akik pont nagy ívben lesz@rják a bármilyen intelmeket, büntetésféléket is) --, nehogy már a normálisabb szülők a normális kölykeikkel legyenek nyilvánosan pocskondiázva, a kisebbségiek meg védve, holott kizárólag fekete pontjaik és már intőik is vannak, mert már első napokban olyan trágárul visszapofáztak a tanároknak, hogy azok nyugtatóval járnak iskolába. Akkor itt miért nem merik mondani, KIK is azok? Majd pont Bence szívjon, akitől mindig elvesznek mindent, meg a betört fejű, kigáncsolt gyerekek...
Nagyon csúnyát tudnék most káromkodni. Pont fordítva van: a nem kisegítős, nem antiszociális, nem cigány gyerekek szorulnak háttérbe. Csakhogy Szilvi lassan már 3 hónapja attól retteg, hogy mikor hívják be napközben az iskolába, a múlt héten is lelökték a gyereket a lépcsőn, eltörték a hegyezőjét, ellopták a vadiúj ceruzáját, rendszeresen elhajítják a tolltartóját... és még sorolhatnám. Azt mondja Szilvi, már annak is örül, ha életben van a gyerek, mikor megy érte, mert azoknak semmi sem szent, a felnőttek tisztelete meg a legnagyobb vicc számukra...
Úgy készültem felkelés után, hogy ma okvetlen ki nem hagyhatom az orvost, mert már a vasárnap esti, következő heti gyógyszerkiosztásnál a Sedron kimaradt -- mivel hogy elfogyott --, és hát ez tűrhetetlen.:))
Egyben mindig november hó során kapom az influenzaoltást, jó lenne egyidejűleg azt is lerendezni.
Ehhez pedig elvileg rendelés ELŐTT kell menni. Ennek a "szabálynak" nem sok értelme van, mert rendelés előtt pl. fél órával MÉG nem engednek be, ugyanakkor nagyon sok BETEG is jön rendelés ELŐTT, hogy minél előbb túlessenek a dolgon. Lényeg, hogy mindenképp érintkeznek a csak oltásra jövők a betegekkel, tehát ennek semmi értelme. Sőt, ha 4-kor odamennék, mint egyébiránt receptíratások során szoktam, szerintem nem lenne ekkora tömeg, ergo kevesebb esélyem lenne valami kórt összeszedni.
Nem tudom, miért van ez kitalálva így, de nem valami helyes.
Így is eltöltök a tömegben 1 órát, és ennek ha csak kis része influenza vagy hasonló jellegű kór áldozata, akkor megette a fene.
Mindegy, odamentem 13.50 körül.
Természetesen tömeg, és kb. 25 percig senki nem jött ki. Azt sem tudtuk, hogy doktornő megérkezett-e már, de az oltást úgyis az asszisztensnő adja. DE még ha így is történt volna azonnal, úgyis ki kell várni a doktornőt, hogy aláírja az oltási könyvét az embernek, valamint speciel kiírja a recepteket.
Mikor kijött Juditka, megrohamoztuk jópáran a narancssárga oltási könyvvel. Én és még sokan ráadásul gyógyszerlistákkal. Tehát, eleve kétharmada nem is fog a tömegnek bemenni orvoshoz, mert nincs szüksége vizsgálatra, beutalóra, táppénzes papírra stb.
Lényeg, hogy kb. odamenésem után úgy félórával bejutottam, megkaptam bal felkaromba az oltást, aláírtam egy saját felelősségem stb. kartont, s kijöhettem, mondván, hogy majd az asszisztensnő kihozza a receptekkel együtt a lepecsételt-aláírt oltási könyvet.
Ez kb. olyan 20 perc volt még legalább. Most 4-féle gyógyszert eleve nem írattam, utánaszámolva. Maradt belőlük annyi, hogy csak azokat íratom, amelyek vagy elfogytak, vagy pár héten belül mindenképp.
Így is 6000-t fizettem az itteni gyóccertárban (szeretem egyébként, mert itt 4 ablak van, működnek is, nincs sorállás. Mire aláírom a receptjeimet, legalább egy ablak van, ahol azonnal beállhatok), pedig a kétféle ekcémakenőcsöt (kb. 4000) ki sem váltottam.
Ezután átmentem -- direkt így volt tervezve -- a gyógynövényboltba, ahol aloés fogkrémet akartam venni, de nem volt, viszont holnap lesz... jöhetek majd megint. Helyette vettem ekcémára szappant és kenőcsöt. Ezek is 2000-be kerültek, úgyhogy az orvosi recepteket majd lesz időm 3 hónapon belül valamikor máskor kiváltani.
Visszamentem a "környékünkre", azaz a Főnix gyógyszertárba, ahol viszont a Panangint és a Refresh szemcseppet vettem meg, mert azokra az ottani kártyára jár 10% kedvezmény, de csak recept nélküliekre. Tehát logikával csináljuk. Ott, ahol a rendelő van, kiváltjuk a recepteseket, mert hamar végzünk. Itt meg a recept nélkülieket vesszük, mert itt van kártyánk és ezáltal kedvezményünk.
Ezek után még bementem a DM-be, ahol vettem az olcsóbb C-vitaminból 4 levelet, valamint golyós Balea deót és almot. Az alomnak is jól felvitték az árát: most 300-zal többet fizettem, mint mikor hónapig le volt 700-ra akciózva! (Egyébként előtte volt 8 és 900 is.) De almot ilyenkor kell és lehet venni -- ha egyáltalán futja még rá --, amikor nincs sok cucca az embernek és bírja még lumbágóval is.
Szóval hozsanna, sikerült mindent elintézni, és még az eső sem esett.
Az oltásra nem felejtettem el a hidegvizes ruhát rátekerni, szerencsére. Számtalanszor elfelejtettem már, és olyankor kissé éreztem pár napig, hogy fáj a karom, ha emelem stb. Ha a hidegvizes ruha megvan és éjjelre is, akkor másnap már szinte nem is érzem.
Szilviék megint rossz élménnyel jöttek az iskolából. Elfelé jövet elcsípte őket egy ügyeletes tanárnő, azt sem tudta, ők kicsodák. Mint kiderült, a saját tanárnőjük bízta meg ezt az ügyeletest, hogy XY-nak adja vissza a 440 Ft-ját, mert az a tilosság ellenére a büfében akart vásárolni.
Név nélkül elkezdte mondani a magáét, hogy kedves anyuka, ide nem szabad elsős gyereknek pénzt hozni és főleg nem a büfében vásárolni. Szilvi se köpni-se nyelni, sőt, ösztönösen megvan az emberben az a tulajdonság, hogy a FELNŐTT, amit mond, nyilván az az igaz, nem amit a gyerek. Szegény, szerencsétlen kis Bencus nem csinált semmit, és még Szilvi is kérdezgette, hogy honnan volt pénze (azt gondolta, nem véletlenül mondjuk, hétvégén adta neki a nagynénje hétvégén, mondjuk, zsebébe tette - de hát nem szokott ilyet csinálni! A gyerek nem ismeri a pénz értékét, nem is volt neki soha (ha adtunk a számára, azt az anyja kapta és még fogja is jó ideig), Bence nem tud, nem szokott és nincs is szüksége rá, hogy VÁSÁROLJON. Alig tud elkészülni szünetekben az öltözéssel, udvarra ki-, majd bemenéssel és vetkőzéssel, nemhogy még szaladgáljon a büfébe!!! vásárolni.
Elég nehezen tisztázódott az ügy, Szilvi hitetlenkedett mindkét oldalra, Bencét kérdezgette, a gyerek meg óriási szemekkel, majdnem sírva bizonygatta az igazát, hogy ő nem, neki nincs, nem volt -- és tudjuk, hogy pontosan TŐLE szoktak lopni, nem pedig ő veszi el másét. Ő még a mienket sem veszi el soha!
Bence egyébként nagyon jó megfigyelő, és nagyon jó emlékezete van. Úgyhogy épp suhant el mellettük az XY, diszkriminálni tilos gyermek, mikor eszébe jutott, hogy nála látott pénzt. Ezt meg is mondta, mire Szilvi a tanárnővel együtt utánuk ment. Természetesen XY gyerek hozzátartozói SEM tudtak a pénzről, de a gyerek szerencsére bevallotta, hogy igen, övé a pénz, és ő akart a büfében vásárolni!
A tanárnő pedig csak annyit mondott a sokkos Bencének és totál kiakadt anyjának, hogy "elnézést".
Hát, csesszék meg, nagyon ki vagyunk akadva. Nem volt elég a tegnapi szülői értekezlet fantasztikus élménynek, most még ez a meggyanúsítgatás is.
Ráadásul tényleg sokkolta a gyereket, már annyira f*sik az iskolától meg a csomó igazságtalanságtól, hogy nem igaz... a végén majd rájön itt a tavaszi idegállapot, és nem fog akarni menni, csak ordít és nem megy. Na, akkor mit csinál majd a mélyen tisztelt pedagógia??
Szilvinek meg a gyerek felé volt iszonyat nagy lelkifurdalása, hogy ő is inkább a FELNŐTTnek hitt, nem a saját gyerekének, és faggatta, hogy hogy és mi történt, honnan szerzett pénzt és miért -- holott magában tudta, hogy Bence ilyet, még ha kérnék tőle, sem tenne, ugyanis soha nem vásárolt még semmit és nem is tudja, nem ismeri a pénz értékét. Szilvi egész este nem győzött bocsánatot kérni a saját gyerekétől, és kedvében járni: paradicsomlevest főzött neki betűtésztával, hogy valamelyest engesztelje...
Mindezt nekem akkor mesélte el, mikor már Bence elaludt. Totál ki voltunk megint akadva.
Azt mondja, ezt már nem fogja szó nélkül hagyni. Úgyis mindig biztatják őket, hogy ÍRJANAK az üzenőbe, kommunikáljanak a szülők a tanárokkal, hogy ne legyen probléma. El is határozta, hogy NEM az üzenőbe, de egy külön lapon meg fogja írni a véleményét. Pluszban pontokba szedve válaszolni fog a szülői értekezleten kiabálva rájuk borított szidalmakra. Nézzen utána! Szilvi mindenből triplát ad, tolltartóba is; a betűtartónál MINDEN EGYES rohadt betűt felmonogramozott. Meg amúgy MINDENT, de tényleg a világon mindent ellátott névvel, monogrammal. Egyedüli bűnük, hogy nem érnek oda háromnegyed 8-ra. De azt mondja: ha odaérnek, akkor sem engedik be az aulába érkező gyerekeket addig, míg az udvaron lévők be nem jönnek. Akkor meg? NEM a tanításról késnek le, ugyanis 8-tól reggeli van!
Ha pedig, a mai eset kapcsán a saját tanár rábízza egy vadidegenre, hogy melyik gyereket gyanúsítgassa, először is az tisztázza a neveket, ne támadja le indokolatlanul, találomra! Nem lehet embereket, sem felnőttet, sem gyereket a végtelenségig megalázni!
Remélem, tényleg megírja Szilvi és jól. Rájuk fér -- nincs mitől elszállnia a magából kikelt tanítónőnek, két kisegítős kisebbségi gyerek miatt (akik pont nagy ívben lesz@rják a bármilyen intelmeket, büntetésféléket is) --, nehogy már a normálisabb szülők a normális kölykeikkel legyenek nyilvánosan pocskondiázva, a kisebbségiek meg védve, holott kizárólag fekete pontjaik és már intőik is vannak, mert már első napokban olyan trágárul visszapofáztak a tanároknak, hogy azok nyugtatóval járnak iskolába. Akkor itt miért nem merik mondani, KIK is azok? Majd pont Bence szívjon, akitől mindig elvesznek mindent, meg a betört fejű, kigáncsolt gyerekek...
Nagyon csúnyát tudnék most káromkodni. Pont fordítva van: a nem kisegítős, nem antiszociális, nem cigány gyerekek szorulnak háttérbe. Csakhogy Szilvi lassan már 3 hónapja attól retteg, hogy mikor hívják be napközben az iskolába, a múlt héten is lelökték a gyereket a lépcsőn, eltörték a hegyezőjét, ellopták a vadiúj ceruzáját, rendszeresen elhajítják a tolltartóját... és még sorolhatnám. Azt mondja Szilvi, már annak is örül, ha életben van a gyerek, mikor megy érte, mert azoknak semmi sem szent, a felnőttek tisztelete meg a legnagyobb vicc számukra...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
