2019. május 3., péntek

Pénteki itthonság

Változó időjárás; általában borús, néha esett is, de 1-2 órára a nap is kisütött. Magam részéről azt sem bánnám, ha az egész nyár ilyen lenne, mert azért nincs hideg.
Ma kisebbik unokahúgom is betöltötte a 31-et, ami szinte hihetetlen, anyám négy onokája közül mindig ő volt a "picike". Most meg fél fejjel veri a nővérét is. Arról nem is beszélve, hogy még "rosszindulattal" sem mondható 24-nél többnek.

7 után felkeltem, elvégeztem a szokásos itthoni reggeli teendőket, előkészültem anyám fogadására. Bekészítettem a kávét, megcsináltam a teát.
9-re lementem érte, itthon megfésülködtünk. Ma kezdte el a Zinnat nevű antibiotikumot szedni, reggel-este, tehát erről sógornőm gondoskodik, mint ahogy egyébként ebben a szituban az egyéb reggeli gyógyszerei bevetetésével is. Pl. a vízhajtó, másodnaponként, éhgyomorra. A fájdalomcsillapító az, amit vagy már szintén bevesz, vagy napközben dönt úgy, hogy mégiscsak kell neki -- így az nálam is van, valamint délben ebéd után szoktam neki odaadni a második Nitromintjét, ami egyszerű, mert én is szedem.
Délelőtt kivit, rizses csokit eszeget, és mindig noszogtatni kell ivásra.

Csirkemájpörköltet főztem tarhonyával. Anyám nagy örömmel ette, szereti.


A tea után kávé, de őt ez abban egyáltalán nem zavarja, hogy napközben akár 2-3-szor is ne szunyáljon egyet. Szunyálások között azért többnyire fent van, olvas, rejtvényt fejt vagy tévét néz.
Délután már a sorozatai vannak, ilyen szempontból csak néha van feladatom, mivel a pisilésre vonulást nem akadályozhatja semmilyen sorozat...
Ballagás volt itt mellettünk a gimiben, az ablakból szoktunk néha mozizni a hatalmas tumultuson, alig lehet férni a parkoló autóktól, pedig amúgy van elég bőven körülöttünk parkolási lehetőség -- még manapság is, holott többszörösére nőtt az autóállomány pár évtizedes távlatban. No, ilyenkor minden tele van. Időnként hallható is a program, főleg a hangszórós ballagási énekek; meg utána láthatóak a boldogságosan vonuló családok az ünnepelttel, aki alig látszik ki a csokréták, ajándékok mögül...
Időnként eszembe jut az enyém... '75-ben, a Fazékból. Anyám és apai nagybátyám felesége jöttek el, és kaptam két könyvet. Annyira nem volt óriási felhajtás szerintem másoknál sem, virágboltnyi virágözönökre sem emlékszem -- persze attól még biztosan kaptak mások virágot akkor is.
Utána semmiféle "buli" nem volt szerintem... nem is igen voltam tisztában vele, hogy "kellene" lenni, tényleg!😄
Az enyémek ballagása már sokkal jelentőségteljesebb volt, az ünnepelt átérezhette az eseményt, az ünneplést, voltak virágözönök, és ott volt az egész család (anyám kivételével, mert ő mindig inkább az otthoni főzést vállalta sokkal szívesebben, mint bárhová kimozdulni...). Utána pedig mindegyiknél volt "buli". Vagy itthon, vagy anyámnál volt megrendezve, és jelen volt keresztanyám, öcsémék családja is.

A sorozatok után, mielőtt leviszem, azelőtt is meg szoktam fésülni, mert kijönnek a csatok a hajából a fekvéstől.
Konyhafőnök elejéről szokás szerint lemaradás, de néztem, plusz a BK-t. Ha valami miatt valamelyiket nem tudom megnézni, el szoktam kérni Istvántól a letöltést... és valamikor megnézem.
Este egy debreceni páros kolbászt majdnem sikerült megenni, egy bő fél darab azért megmaradt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése