Kissé amúgy is le vagyok törve, mert ma van az a zempléni kirándulás, amire már befizettem anno anyám balesete előtt, és hát ugye, úgy hozta a sors, hogy vissza kellett mondani. A nap folyamán sokszor eszembe is jutott.
9-re lementem, felhoztam anyámat. Vízhajtós nap, ez 4-6-szori, hosszadalmas vécébe vonulást jelent. Szerencsére még, csigalassan ugyan, de ki tud menni bottal a vécébe. Még így is történnek balesetféleségek bármilyen téren.
Húsos makarónit főztem, magamnak pedig egy kicsomagolt kis adagnyi csirkelábat főztem meg pörköltnek.
A tálcán, amit beviszek, mindig van mellékelve apróra vágott csemegeuborka is. Ez azóta folyton van itthon... mint ahogy nasik, banán, kávé, tejpor, tejszín, ilyesmi...
Délután -- ahogy amúgy majd' mindennap is, kivéve, ha erősen tiltakozik ellene -- próbálkoztunk gyógytornával is. Nem túl hálás érte, azt kell, hogy mondjam... Pedig azok a gyógytornásznők, akik rajtam, az én válltörésem alkalmával kínoztak 2008 telén-tavaszán 40 alkalmon keresztül, nem díjaznák egyáltalán, olyan lájtosan csináltatom vele...
Néztük a Szomszédok 50--53. részét, majd összepakoltam, levittem.
Itthon piacon vett házi kenőmájast és kolbászt ettem, finom volt.
Megnéztem A mi kis falunkat, még neteztem kissé, aztán igyekeztem megszűnni, hogy valami alvás hátha lesz.
Egy kis naplemente:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése