Szombatos

Azt vettem észre, hogy mozgás van az új kispiac épületénél. Mármint hogy ebben az évben mindig mozgás volt, hiszen serényen folytak a munkálatok. De most az ablakból azt láttam, hogy jönnek-mennek az emberek az üvegajtón ki-be.
Utánanéztem, és sehol nem találtam átadásról szóló híreket, pedig itt szerintem tutira tudnánk róla. Napirendre is tértem, hogy biztosan úgy nyitották meg a kispiacot, hogy nem volt hivatalos átadás...

A hűtőből előszedtem azokat a maradékokat, amelyeket már tutira nem eszünk meg, de még több naposságuk ellenére is ehetőek, pl. a lenti cicáknak. A kanyar belső oldalánál, épp a mi lépcsőházunknál a lépcső alatt sorakoznak dobozok már vagy 1-2 éve... többen is hordanak oda kajákat. A gimi udvaráról ugyanis "kitiltották" őket, ki van írva, hogy tilos etetni stb. De persze a macskák ezt nem tudják... úgyhogy bizony vannak nénik, akik életük kockáztatása árán is csempészgetnek -- az évekig megszokott helytől kissé odébb -- kajás tálkákat...
Ám sokan elszoktak onnan. Hol másutt lenne a törzshely, mint a mi lépcsőházunknál. Pedig esküszöm, nem én kezdtem idecsalogatni vagy etetni őket. Én csak ritkán és akkor viszek le, ha már végképp nem fogy el és sajnálom kidobni, mert még jó a maradék. Ilyenkor, mint most is, összedarabolom a virslit, felvágottat, kicsontozom a csirkepörköltet, párkanálnyi rizsre rápakolom tele szafttal... és ha amúgy is lemegyek, leviszem a többi doboz mellé. Kánaán az nekik.

Már annak is 4 éve volt márciusban, amikor a lépcsőházunk közelében egy ablak alatt lebabázott egy fiatal teknőc cica... a későbbi Som mami. Öt gyönyörű babacicájával volt itt pár napig, közben kétségbeesetten kerestem neten a segítséget... és soha nem felejtem el azokat a gyönyörű szemeket, amennyi hálával rám néztek, miközben farkaséhesen seperc alatt végzett vagy két deci meleg tejjel, amit elétartottam. Félix tasakost hordtam le neki naponta, törülközőket; de más is gondoskodott dobozról, vízről. Félős, vad cica volt, mégis bizalmat szavazott, szerencsére... és megúsztuk. Szerencsére sikerült segíteni! Én tartottam a kapcsolatot a neten és telefonon frissen megismert két helyi állatmentő hölggyel, akik egyik este sikeresen befogták a csapatot.
A budapesti Állatmentő Sereghez került az egész alom, párnapi itteni bébiszitternél tartózkodás után. Utána hónapokig figyelemmel kísértem az oldalukon, hogy mi történik velük, hogyan fejlődnek a cicák, Som mami még egy pár héttel az övéinél fiatalabb plusz babát is elfogadott dajkálásra. Végigkísértem Somika ivartalanítását, életét az ideiglenes gondozónál... majd a babák, és később Somika gazdásodását. Olyan jó volt ez nekem, annyira nagy öröm, hogy segítettem megmenteni őket. Itt már rég nem lennének meg. Az utcacicák igen ritkán élnek 1-2 évnél tovább.😞

Szóval lementem a maradékkal. Utána vettem fel némi pénzt, elmentem a Sparba, ahol bevásároltam.
A piacot nem mentem el megnézni, mert kicsit nehéz volt a cuccom a műtött bal oldali vállamon (a másikon képtelen vagyok vállra akasztani bármit, nem esik "vállra").

Otthon pirított májat készítettem, mert gyönyörű májat sikerült vennem, és ezer éve nem ettem már. Hozzá basmati rizst főztem.

A tévén pendrájvról megnézte az e heti -- hétfő, kedd, szerdai -- Elifet.
Este az X-faktor táborbeli 1. résszel voltam el, majd olvastam gépben, neteztem.