Így a nyáron kért űrlap kitöltésével töltöttem el nem öt percet...
Délben kisütöttem egy spenótos rántotthal-szeletet, s túl volt tárgyalva az evés.
Délután készülődtem, és fél 4-kor indultam az állatorvosi rendelő elé, ahol Mónira vártam.
Jött tőle sms, mely szerint késni fog, de érkezik. Mivel itt 4-ig van rendelés, kicsit tűkön ültem már, de pár perccel előtte megérkezett.
Mikor bemehettünk a rendelőbe, Marci már ott feküdt a hordozóban. Megtörtént a műtét, habár a délelőtti tervezés megint csak elcsúszott, úgyhogy valamivel dél után kezdték el a műtétet, ami be is tartott majd' egy óra hosszat. Doktornő mondta, hogy "jól kitolt velük" a cica... Nem volt könnyű ui. megtalálni a cica rejtett golyóját, de végül is meglett, hál' isten, meg is mutatták nekünk az "anyagot": egy rendes, normális golyszli, és egy másik csökevényes -- "tőlem bármi lehet" kinézetű kis húscafat.
NEM használta egész a műtétig az almot egyáltalán, látszik, hogy nem volt hajlandó anyámnál sem megismerni... inkább nem pisilt. Dél körül kezdték a műtétet, na, akkor tele hólyag miatt azonnal maga alá pisilt. Végül is sikeres volt a műtét, felszívódó varratot alkalmaztak, hogy ne kelljen varratszedés miatt újra háborgatni a macskát.
Móni maga nevére vette még tegnap a cicát, ahogy vették fel neki az adatlapot. Névként a Marcit diktáltuk be. Mivel nőstényivartalanításnyi (sőt több) műtét volt, ezért 16 ezer Ft-ot fizetett Móni -- előre tisztában voltunk vele és így is vállalta. Az egynapos koszt-kvártélyért pluszban nem számoltak fel semmit.
Marci még nem tért magához, kicsit "noszogatták" az ébredéshez, mondták, hogy mi is "háborgassuk" kicsit, ne aludja túl magát. És hogy okvetlen melegben legyen. Mondtuk, afelől nem lesz gond. Anyám biztosan kazánra fűti a szobát... és nyilván nem fogja kirakni, ameddig csak tudja, megoldja, hogy bent maradjon.
Ezen is túlestünk!
Kocsiba rakva Marcit nagy megnyugvás öntött el bennünket, örömködtünk, hogy megvolt, sikerült!
Anyám is örült, jó vastag padlószőnyeg-maradékot duplán hajtva tett a szőnyegre, elé raktuk a nyitott hordozót. Marci valahogy megérezte a gazdi imádott közelségét, és egy idő után előtántorgott a hordozóból. A neki kirakott szőnyegen ki is dőlt. Érdekes ám, mert anyám akármikor kiindult, ment volna utána!
A kis fekete cica is bejött, és nem győzte szaglászni. Nagy hitetlenkedéssel vette körül, de ugyanakkor szeretettel. Melléfeküdt, s később, ahogy anyám elmesélte, órákig nagy empátiával mosdatta a nagy csíkost. Ő néha-néha beindult, és pár alkalommal simán kitámolygott 5 másodpercenkénti összeesésekkel anyám után a konyhába, később vécébe vagy akárhova...
Aztán ahogy anyám leült az ágyra, annak a lábára hajtotta a fejét, úgy aludt el.
Anyám csinált nekünk frissen kaját, rántott csirkecombot és sült krumplit -- úgyhogy meg is vacsoráztunk Mónival hirtelen...
Móni ezek után hazavitt; boldogok voltunk a sikeres nap után. És hát persze egyelőre lehetetlennek tűnt, hogy a másik cicával hogy tudnánk mindezt megvalósítani, de nagyon szeretnénk, és Móni ezt is vállalná. Csak hát ővele sokkal nehezebb lesz minden...
Mindegy, egyelőre ennek örülünk, ami van.
Szilvi és Bence még nem voltak otthon, tudtam, hogy az SZTK-ban vannak szemészeti kontrollon. A bal szemhéjában az a betokozódott árpaféleség az istennek nem akar megszűnni -- ezzel kell visszajárogatni... Ilyenkor a volt férj nagynénje is elkíséri őket.
Este Survivor, BK oldotta fel a napot.😊
Anyámmal még telefonáltam, aki beszámolt a cicáról. Mondta, hogy már felment az ágyra, és ott alszik mellette. De ha ő elmozdul, a cica halottaiból is feltámad és botorkál utána... Szeretés van.💚
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése