Kavicskép-kiállításon

Reggel 8-kor aktívan elkezdték a szemétledobó tisztítását. Ez ilyenkor mindig félnapos meló, és nagy zajjal jár. A szinteken valamelyik lakásból elkérik a kulcsot. Szerencsére nem ide csengettek be, mert akkor igencsak az ágyból ugrottam volna ki emiatt, ugyanis elfelejtettem korábban kelni.

Szilvi volt a közös képviselőnél a lakásfenntartási támogatás ráeső részének kitöltése miatt. Persze ilyenkor nincs bent a közös képviselő, csak 1-2 egyéb ott, az irodában dolgozó fiatal. Ha elég újak, akkor nem mindig ismerik a dörgést. Most is olyan volt, hogy látványosan sosem csinált még olyat az illető, és Szilvinek kellett mondani, melyik helyre kb. mit írjon be...

Utána befizette a hőszolgáltatási és az upc-csekkeimet. Az előbbinél végre megadták a múlt havi és e havi támogatást egyben -- újabban az a divat, hogy nem vonják minden hónapban, hanem kéthavonta utólag küldik. Mármint a városháza a hőszolgáltatónak. Amikor nem jön, akkor viszont elég sz@r, ha az ember számítana arra a 4000 Ft-ra, amennyivel kevesebb lenne az a nyomorult fűtésszámla. Ilyenkor mindig örvendek, hogy kiegyenlítődtünk...
Mivel kezdtem összeszedegetni az igényléshez szükséges iratokat másoltatásra, így akadtam rá a MÜK-kiskönyvre, mondom, megnézem már! És micsoda mázli! Kiderült, hogy holnap kell jelentkezni a MÜK-nél! 😵 Ha most nem keresem az aktív korú határozatot, nem akad a kezembe a kiskönyv és eszembe sem jut a jelentkezés! Pedig ettől a vér is meghűl bennem: soha nem mulasztottam, nem késtem még! Még tavaly is, amikor probléma volt nekem nagyon az ilyen hivatalos helyekre való mászkálás, pl. kemóval, kontrollal, köztes infúziókkal egy napra esett az esedékes jelentkezés, akkor többször is volt, hogy 3-4, de akár 5 nappal is bevánszorogtam korábban a hivatalhoz, nehogy probléma legyen! Nekem lelki trauma lenne az ilyesmi elfelejtése, és most majdnem sikerült! 😰 És ez mostanában a második ilyen! Így voltam az októberi onkológiai kontrollal: azt ugyan tudtam, hogy lesz, csak éppen egy nappal későbbi dátumra esküdtem folyamatosan, ha szóba jött! Ott is véletlenül néztem meg az utolsó ambulánslapomat, és emlékszem, ugyanezt a frászt éreztem, mikor kiderült, hogy nem, nem holnapután van a kontroll, hanem holnap! 😵 Na, pedig az aztán végképp nem mindegy, mert egy-egy onkológiai kontrollnál összesen legalább 4 helyre van nekem időpontom ugyanazon a napon. El lehet képzelni, ha elfelejtem, hogy szednék és mikorra össze én ennyi időpontot egy napra -- ezt kizárólag az onkológus tudja kezében tartani és meglogisztikázni.

Szilvinek ma van a névnapja. Felköszöntöttem egy Úton c. antológiával, melyben három családtag (köztük az övé is) portréjával szerepelek, és háromezret tettem borítékba, hogy vegyen magának olyasmit, amire szüksége van, ami tetszik neki. Isten éltesse őt! 💗

Délután programunk volt Erikával. Negyed 2-kor indultam a 45-öshöz, kb. 3/4-re már fent is voltam a városban. A Kistemplonynál találkoztunk, de korábban értem, úgyhogy várakoztam kissé. Persze mint kiderült, Erika is korábban ért, és ő elment másfelé addig, mert minek ácsorgott volna itt feleslegesen. Lényeg, hogy 2-kor csak összejöttünk.
A Simonffyn, az Ifjúsági házban lévő kavicskép-kiállítást akartuk megnézni. Papp Tímea A kő lelke címmel rendezett kiállítást, s ezt semmiképp nem akartuk kihagyni.
El is mentünk, megnéztük: 41 csodaszép, hangulatos alkotást láthattunk, melyeket végigfotóztam.
Nagyon-nagyon érdemes volt, rendkívül ötletes, színes, részletgazdag, különleges összeállításban volt részünk!

A kiállítás után felgyalogoltunk a főutcára, miközben daru dolgozott fent a mennyekben a fejünk fölött...

Bementünk a Mekibe, ahol vagy másfél órát eltöltöttünk. Ettünk egy sajtburgert, ittunk egy kis üdítőt; ezekre Erika hívott meg. Én pedig ezek után vettem magunknak egy-egy McFreeze-t. Most a csokisat kóstoltuk meg.💚

Minden előre való megbeszélés nélkül vittünk egymásnak ajándékot: én Erikának egy Szívhang a kövek mögül verseskönyvemet egy csipeszes bagoly kíséretében, tőle pedig Just borókakrémet és Just 31 gyógyolajat kaptam.
Előbb-utóbb csak befejeztük a mai talit, úgyhogy kint a Széchenyi tájékán elbúcsúztunk, én mentem a buszomhoz, ő meg még találkozott a lánya családjával.
25-össel mentem, s hazafelé bementem a Sparba, még mindig feldobódva a kiállítás élményétől.

Otthon Konyhafőnök VIP-t, majd BK-t néztem, azután olvastam és neteztem.