Vasárnapolás

A reggeli rendezkedés után beszedtem a megszáradt ruhahalmazt, behajtogattam, bezsákoltam.
A Neostomosan ampulla második felével kézkimerevedésig spricceltem a lakást.
Kisúroltam az edényszárítótálcát, a tűzhelylapot zsíroldós fújkálásnak vetettem alá.😌
Ezek után megmostam a hajam, majd az eddigi zöldköves, csavaros fülbevaló helyett beraktam a lilaköveset. Hadd szokják a gyűrődést.😊

Segítséget kértem Istvántól, hogy a linuxos szövegszerkesztőben tüntessük már el a folyamatos piros aláhúzást, mert angol nyelvű a program, és én sehogy sem mertem így összevissza találgatva kattintgatni. Mivelhogy egy Agatha Christie-regényt, melyet itt lehet elolvasni, ez a tény meg is hiúsította volna az olvasását, annyira zavaró. Szerencsére gyorsan sikerült megtalálni a megoldást.
Olvastam, leveleztem, játszottam.

A Sparban nemrég fedeztem fel enjoy márkanévvel poharas leveseket. Egy nagyon megtetszett belőle, a tárkonyos pulykaraguleves. Most ráadásul akciós is volt már két alkalommal, mikor mentem. Nagyon szeretem a hasonló, "becsinált" jellegű, savanykás leveseket, ezért vettem egy párat belőle. Nekem egy kajára önállóan is elég; ilyet ettem ma.

Este hozták Bencét. A bal szeme beteg, majdnem egész nap az ügyeletet járták. Valahogy a szemhéján lett egy borsszemnyi dudor, olyan, mint amilyennek az árpát mondják, de ki tudja, mifene. Az orvos sem sok mindent tudott vele kezdeni, de szemcseppet és kenőcsöt írt fel, a szeme rése kb. felére keskenyedett... mindenesetre már utolsó napokon sem igen tudott szépíteni a nyári nem-olvasásán, ami az ajánlott olvasmánylistát illeti...

Elolvastam egy aranyos mesekönyvet. Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben címmel.

Este megnéztem egy most kezdődő showműsor első részét, a Szenzációs négyest... hát, mit mondjak... Pihenésnek mindegy volt.
Dani jött a tiszta ruhákért.