Anyámnál

Ma napos, hűvös idő volt, mintegy 12 fokkal, ami délutánra sem ment 14 foknál feljebb... Nekem jó.
Telefonon beszéltem anyámmal, amúgy is tervben volt, hogy megyek, mert most én vittem az esedékes macskakaját (rajtam kívül még Dani szokott vinni); de ő meg ipari mennyiségű toroskáposztát készít ráadásul.
Délelőtt összepakolgattam, a Szilvi által Tescóban megvett 15 db tálkás Pet-akármi cicakaját, kajás göngyölegeket, két csomag szárazkenyeret. Nem felejtettem el a kiváltott szemcseppjét sem, és Szilvi is küldött neki kétszínű kalácsot és olyan rejtvényfüzetet, amit leginkább szeret.
Miután mindennel elkészültem, fél 1 körül indultam, és útközbeni fotózásokkal egybekötve szépen elsétáltam hozzája.
Ennek az érdekes fehér virágzatú bokornak már egyszer megtaláltam a nevét. Azt hittem, megjegyzem, de nevekben nem vagyok erős. Mindenesetre minden évben ősszel látom, és néha még decemberben is virágzik. Nagyon látványos. Egy ilyet ismerek a Tócósban.

 
Megcsodáltam a csodás, guszta malachúst, ami már készen volt -- a káposzta még ezután lett pluszban, olyan sok volt az egész cucc, hogy teljesen egyben nem lett volna akkora edény... mindegy, némi manipulálás kellett azért, hogy húsosan főjön a káposzta.
Én mindenesetre kenyérrel ettem a malachúst, plusz még kaptam frissen sült kolbászt is.

Közben jött a postás is anyámhoz, s míg azt rendezte, próbáltam a nagy lábasnyi torost az emberes fakanállal kavargatni. Hááát, a művelet eredménye elég gyengus volt.
Közben a cica édesdeden szunyókált, szikrányit sem zavartatva magát. Gyönyörű szép lett ez a kismacska. Ragyog, mint a tükör, és olyan isteni, izmos, tökéletes fogása van, hogy nem lehet abbahagyni a gyömszölését. Továbbra is fantasztikusan nyílt, barátságos cica, telve bizalommal.

Csaptam néhány sétát a kertben is. A vakítóan fehér őszi napsütésben nagyon kontrasztosan lehet fotózni, ezt mostanában minden programnál tapasztalom. Nincs már sok látványos dolog a kertben, úgy mint virág pl., de engem még egy gaz vagy ág, lomb, levelek is képesek megragadni. Nem beszélve a fantasztikusan látványos szín-, fényjátékokról -- imádom ezeket!

 

Ezalatt anyám megnézte a sorozatát, utána sokat beszélgettünk.

Megbeszéltük a szemét, az elveszett cipőt, ami azóta sem került elő; a macskákat, a szomszédékat, gondokat, bajokat. Összeszedtük a befizetendő csekkeket, szortírozta a pénzt, mit kell venni, beszerezni; segítség meg minden más.

6 körül indultam haza 3 doboz toroskáposztával; bizony, igencsak alkonyat van már ilyenkor. A Dani házához közeledve felhívtam, hogy szaladjon le egy doboz kajáért -- így is történt, odaadtam neki, és beszélgettünk vagy egy negyedórát, milyen a munka és hasonlók.

Otthon elpakoltam, enni már nem voltam képes mára.😇

Maratoni tévézés (hozzám képest), hamarosan kezdődött a Survivor, aztán a BK, később a Szulejmán.

Utóbbi előtti órában megszületett a leendő napkorongos antológia anyaga. Ez nekem Linuxban igen nehézkes, ezért is nem forszíroztam ebben az évben a kiadványos lehetőségeket.