Honestyvel orvosnál

A héten meleg lesz, kifejezetten nyári idő, 30 fok körül. Most már nem probléma számomra, mert éjszakánként legalább lehűl, és nincs az a dunsztosüveg-szindróma az ember közérzetében.
Neteztem, olvastam, játszottam, cseteltem.
Még pénteken kértünk és kaptunk az állatorvosi rendelőbe időpontot este 6 órára, úgyhogy 5 után elkezdtem készülődni. Szilvi 4-kor elment a gyerekért, és utána ő is úgy készült, hogy együtt megyünk, mert most Honesty cipeléséről van szó.
Volt némi manipuláció a hordozó szekrény tetejéről való "észrevétlen" levételével, amikor Honesty kiment a konyhába. Viszont utána valószínűleg lebuktam, mikor kirohantam vele a fürdőszobába, hogy ne lássa meg. Szilvi szerint azon az egyméteres szakaszon az ajtó után, akárhogy siettem is, szerinte pont akkor fordult Honesty arra és megláthatta a hordozó fenekét... így elkezdett bujdokolni nagy, ijedt pupillákkal. Na, ez nem hiányzott.
Fél 6-kor már aggódtunk, hogy hogy fogjuk a macskát előszedni az asztalok alatti kábelrengetegből, ahova előszeretettel szokott bebujdokolni. Egy módja volt a dolognak: innen ki kellett valahogy ugrasztani, hogy majd normálisabb helyről szedhessük össze.
Óvatosan bevarázsoltam a nyitott, álló hordozót, miközben Szilvi eléállt Honynak, felkapta, és zutty!, fejjel be a hordozóba. Egyből öblös nyávogás kezdődött, de indulhattunk is.
Ez volt a bolhátlanító akció második felvonása.
Természetesen Bence is jött velünk, egyedül még nem hagyjuk otthon. Útközben az én feladatom volt Bencusnak elmondani, hogy mi is történt Haramiával. Tovább nem húzhattuk a dolgot, mert most már esténként otthon van, s az addig lépten-nyomon konyhában, feltűnő helyeken dekkoló és jövő-menő, útban levő Haramiát mindig látta, most pedig feltűnő a hiánya és az, hogy a konyhai dolgok rendeltetésszerűen használhatók újra. Természetesen elhagytam a naturális, "rend megzavarására alkalmas" információkat, és kizárólag gyermeki lelkivilágra való tekintettel, nyugodtan mondtam el neki a történet lényegét. Csendben, figyelmesen hallgatta, nem kérdezett semmit, és úgy láttam, semmi rossz hatása nem volt ennek később sem.
Jóval időpont előtt már ott voltunk, és hát igen-igen telt ház volt. Nem is mentünk be a cseppnyi váróba, kint várakoztunk az udvaron. Ez bizony volt egy háromnegyed óra, pedig a mi esetünk kb. 5 perces volt.

A rendelő cicáival töltöttük az időt ezalatt. Nagyon szelídek -- ők hárman voltak anno 4 évvel ezelőttől (itt hagyták őket kiscica korukban a rendelő előtt...), s itteni, benti cicák lettek, de rendelési idő alatt kiengedik őket a kertbe, udvarra -- amúgy pedig a pincében van az éjszakai lakhelyük. De az évek során láttam őket többször is szabadon mászkálni a váróban, rendelőben is.
Persze egy macskának nemigen gond a kerítés, plusz ilyenkor ráadásul egyébként is nyitva a kapu. Amúgy nem forgalmas, apró utcára néz az épület, leginkább azok járnak erre, akik amúgy is a rendelőbe jönnek. Múlt héten mondta az orvosasszisztens, hogy az egyik feketét majdnem a szeme láttára ütötték el, még nem tudta kiheverni... Úgyhogy most kettő maradt: egy másik fekete és egy fehér-cirmos foltos. Gyönyörű, ápolt, jó kondiban lévő cicák.

 

 

Egyszer aztán csak sorra kerültünk, a gyógyszertár oldalán felállított vizsgálóasztalra; merthogy két ütemben haladt a vizsgálat, a rendes vizsgálóban a doktornő volt. Hony olyan eset, amivel az asszisztens is elboldogul. Honestyt elvitték megmérni, 5,97 kg. Megkapta a külső-belső hatékony féreghajtót a nyakszirtjére pettyezve. Kértem most is egy fecskendőnyi Neostomosant lakásspriccelésre, ahogy a múltkor is; megkaptam az ambuláns lapot a számlával, fizettem 4200-at. Közben akkora volt a nyüzsgés, hogy jól végeztem dolgom és igyekeztünk kifelé (mégiscsak hárman szaporítottuk ott a tömeget).
Volt is hiányérzetem különben, és még szerencse, hogy kint még az ottani cicákkal foglalkoztunk és töltöttünk egy kis időt, mert az asszisztenslány kiszaladt utánam a fecskendővel. Aztán másodjára is, mivel pár perc múlva még mindig ott evett bennünket a fene, bár már kívülről a füves részen (ugyanis kiment az egyik cica, és azt próbáltuk visszacsalogatni) -- akkor meg Honesty kiskönyvét hozta utánunk.

A végén majdcsak összejött minden, még szerencse, hogy nem téptünk hazafelé sebbel-lobbal.
Hazafelé már megkönnyebbülve jöttünk, kivéve Szilvit, akinek nyilván ugyanolyan tömege volt Honynak, mint idefelé.:)

István telefonált, elbeszélgettünk, s megnéztem a BK-t.
Egyéb nem igazán történt ma.