Orvosnál hőségben

Szilvi tegnap elfelejtette a száraztápot... így lelkifurdalásból ma délelőtt csak ő, Bencus nélkül elment újra a Tescóba tápot hozni.
Beszedtem a Dani ruháit, az összecsukott szárító mindig sikerélmény. Megvarrtam egy csomó dolgát. Közben háborogtam is, mert legalább 5 olyan zokni volt, melynek nem volt párja...

Ezután pedig a délutános orvosi rendelés első két órájára igyekeztem készülődni, hogy végre időben menjek és túllegyünk már ezen a receptkiíratáson.
Így lett, fél 3 körül ettem valamit, majd gyors készülődés, és a legnagyobb melegben (35 fok árnyékban) újra elvánszorogtam a Tócós térre. Ha tegnap nem volt senki, ma zsúfolásig a váró.
Nyitás után fél órával értem oda, mondták, hogy már háromszor nézett ki az asszisztensnő; mert igaz, hogy egy másik doktornő helyettesít, de az asszisztens, hála istennek, ugyanaz! Ez jó, mert ő név szerint ismer mindenkit. Miután fél óráig nem mozdult semerre az ajtó, így többek szerint még meg sem kezdődött a rendelés. Így mikor mindig jöttek és jöttek és mindig kérdezték, ki az utolsó, én mondtam, hogy elvileg én, de csak gyógyszert íratok, elvileg nem akarok bemenni. Erre biztattak, hogy nyugodtan kopogjak be, mert szerintük nincs is itt a doktornő. Nem akartam, de annyira noszogattak, hogy "halványan" bekopogtam. Persze semmi. Ám 5 perc múlva Juditka kijött, már egy csomó recepttel, amiket szétosztogatott. Ha nyitásra ideérek, bármilyen sokan vagyunk is, már én is megkaptam volna. És ezek szerint igenis, van rendelés, hiszen a recepteket is alá kell írni!
Mindegy, beadtam a listát, mondtam, hogy anyám gyóccerei, és rá vannak írva, miből mennyi hónapra (3 vagy 1), és miből nem kér. Szerencsére 5 perc múlva megkaptam.
Anyám mondta, hogy egyedül a Betaloc ZOK-ot váltsam ki, erre már a múltkor adott is pénzt, a többi nem sürgős, azt majd, ha következnek, öcsém kiváltja. Így is tettem, kicsit szívtam a fogam, mert nekem meg a Pananginom fogyott el majdan hétvégétől, de elég drága, 1500 Ft, úgyhogy éppen csak ki tudtam fizetni az anyám Betalocjával a 2750 Ft-ot. Nyilván minden tegnapi és mai már hitelkeretből -- amit ha csak lehet, nem szoktam igénybevenni pedig, de ilyen sokkal pénzhez jutás előtt nem szoktam lerohadni, most muszáj volt hozzányúlni.
Ezután hazavánszorogtam, az úton egy idősebb néni összeesett. Hál' istennek legalább a söröző után nem sokkal, így tisztelet annak a 2 söröző embernek, aki odaszaladt és segített, mert egyedül nem bírtam volna a nénit felsegíteni. Eltámogattuk egy padig, aztán ott is maradtak vele, beszélték a mentőt, de a néni tiltakozott. Mondta, hogy ő is az orvostól jön... és hogy jobban lesz ő mindjárt, csak vesz be egy nyelv alá valót...
Ismerős.:((
Úristen, és még csak június vége van, hol van még a hőség vége?

Otthon most először, hogy már érzékeltem, hogy a lakás is felmelegedett. Már nem bírtam, hogy ragadok állandóan, hiába mosdok meg hideg vízzel fél óránként! Ergo: beüzemeltem a ventilátort. Szerencsére jó.
Már az éjjel is paplan tetején aludtam. Az egy szál bugyi-póló nem újdonság, mert télen-nyáron abban szoktam aludni. Nosztalgiával emlékeztem vissza, hogy nemrég még milyen jó volt a paplan alatt...