Hivatalos ügyek intézése fotózással

Szerdára kitöltöttem a közel sem egyértelmű űrlapokat, ezzel mindig bajunk van.
A családban lakó felnőtt hozzátartozóhoz ugyanis hol hozzátartozik Szilvi, hol nem. Leginkább nem. De ha nem töltenénk ki, állítom, pont az lenne a baj. Az ember nem akar feleslegesen többször járkálni, inkább mindig kitölti. 80%-ban nem kell, és vissza is adják azokat az igazolásokat, amelyek Szilvire vonatkoznak, pedig abból legalább 4-5 szokott lenni.
Részemről csupán a fht. utolsó szelvénye, a kitöltött űrlap és elsősorban a minimum 30 nap alkalmi munka igazolása a fontos. De míg pl. a TB-jogosultság észvesztő és meglehetősen igazságtalan, hosszadalmas ügyintézésénél annyira rohadt fontos volt az fht. utolsó szelvénye (soha nem fogom megérteni: ha kapom és bevallom, az nem sokkal több, mintha kapnám és nem vallanám be? Miért AZT kell igazolni, ami egyértelmű, benne van a gépben és ha a múlt havit hozom, mert az e havit még nem kaptam meg, az már probléma?), itt félregórták, hogy ez nem lényeg. Mint Szilvi összes igazolása, köztük az új másolat is, miszerint megvonták tőle az aktív korú fht.-t. Szerintem teljesen jogos, hogy az ő cucca nem kell, hiszen én azzal tutira nem járok jobban és nem lesz több a jövedelmem, hogy őt befogadtam másodmagával... de miért változik ez minden évben? Túlzott maximalizmusunkban attól félünk, hogy ha nem írom be és nem visszük az ő csp.-jéről, gyt.-jéről a határozatokat, igazolásokat, gyermekelhelyezést, válási okiratot, fht. megszüntetéséről szóló végzést -- akkor csalással vádolhatnának minket. Mi meg rohadtul érzékenyek vagyunk az ilyesmire!
Na mindegy, ezeknél az intézéseknél már előre egy héttel elkezdek rettegni, ki nem állhatom és minden bajom van.
Ma is már miután a hajnali macskaetetés után, pár órai alvás után nem bírtam a gondolkodástól és az idegtől visszaalvadni, elkezdtem készülődni. Kellett is pár óra, mert háromszor jártam hasmarsra.
Közben Szilvi elvitte a gyereket az utolsó iskolai napra.
Már a buszt vártam, ami utolsó percben mehetett el, mert várhattam majdnem fél órát a következőre; mikor jött Szilvitől SMS, hogy most van a kormányhivatalnál. Ugyanis ő meg felment a Városházára, hogy intézze a gyerek júl. 31-ig beadandó, egyedülálló gyerekes szülő jogon járó tanévkezdési 5700 Ft utalványt és ingyenes étkezést, ezeket meg kell kapniuk aug. 1-ig az iskolának. Azt hiszem, itt intézte a jövedelem nélküliség címén hivatalból önkormányzatilag fizetett TB-t is, mivel megkapta az ajánlott levelet arról, hogy megszűnt az aktív korú. Ha majd innen is megjön a levél arról, hogy igen, fizetni fogják jövedelem híján a TB-t, azzal kell majd neki az adóhivatalhoz menni... áááááá!
Ezt követőleg bement már a Piac utcai kormányhivatalhoz, ahol megmondták, hányadik emelet hányas szobájába menjen az ügyében -- és még szerencse, hogy bement, mert az utolsó aktív korú fht.-ből papíron is kijött, hiányzó 5000-valahány Ft-nak még se híre, se hamva 2. hónapja. Mondta, hogy lehet, hogy mások legyintenek erre az összegre, de neki most igenis, nagyon sokat jelentene, ha végre megkaphatná!
Mint kiderült, ha nem megy utána, sosem kapja meg. Itt az van, hogy a hivatalok egyszerűen... nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb alapon nem tudnak és csinálnak maguktól semmit. Kijött neki a papír, hogy még ennyi jár neki a töredékhónap miatt, és csesznek megküldeni. Holott az ember joggal azt hinné, hogy nyilván ez ilyenkor egyértelmű és automatikus, HISZEN LE VAN ÍRVA hivatalból. Á, dehogy.
Vegyél buszjegyeket, tudd meg, hova kell menni, menjél pár kört forszírozás céljából és várd ki a sorod, majd kérdezd meg. Rájönnek, hogy ja, hát az elmaradt, jó, hogy szólt... semmi elnézés vagy valami.

Szóval aztán jött a buszom, felmentem, és elgyalogoltam a kormányhivatalig. Az előtérben ott volt Szilvi, aki már hálisten, túl volt a saját dolgain.
No, én bementem az aktív korú felülvizsgálathoz a földszintre, ahol szerencsére mindig vannak ajtónálló segítők, akik, ha elmondja az ember a kínját, segítenek sorszámot húzni.
Szilvi már nagyon el volt fáradva, mert meleg volt, és a hatalmas középső földszinti előtérben egyetlen ülőhely nem volt. Így míg vártuk a soromat, abban a helyiségben le tudott ülni. Én nem sokáig ültem, mert láttam, hogy valahol már az előttem lévő sorszámot pengették ki a jelzőn.
A hölgy áthúzgálta azokat a részeket, amit vagy egyáltalán nem töltöttem ki, mert nem volt mit (üdülő, gépkocsi, telek, másik ház, tolókocsi!), vagy pedig azt, amit Szilvi oly gondosan kitöltött a kettőjük adataival. Nem vette át a Szilvi-féle igazolásokat, sem az én "jövedelemcetlimet", és leszidott, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás az nem keresőtevékenység, tehát lehúzta, és valóban, később ott volt -- ezek szerint vagylagosként a helyes fogalom. Még szerencse, hogy papírtakarékosság miatt ezeknél az intézkedéseknél nyugodtan lehet áthúzni, alá-, melléírni, elfogadják. Inkább, mint új papírt adjanak, hogy újra kelljen kínlódni.
Volt olyan, hogy a Szilvi adatait ceruzával töltöttük ki, hogy ha nem kell, ki lehessen radírozni...
Vittünk radírt is.:)
De 1. Kellett, s így írhattam át tollal. 2. Nem kellett, így az ügyintéző fogta és simán áthúzta.
Honnan lehetne ezt előre kiszopni és melyik ujjamból, hogy ebben az évben vajon mi fog kelleni, ami a papíron nem egyértelmű?
Na jó, eszemben tartottam, hogy a bérletről el ne feledkezzem!
Odaadtam mind a 12 oldal munkaigazolást is az 54 napról, s kérdezte, hogy ezt most náluk hagyhatom-e, mondtam, hogy igen, mert van belőle még példányom.
Ezzel rendben volt. Még megkérdeztem, hogy kapok-e erről valamit, azt mondta a hölgy, hogy igen, a folytatólagosságról majd várható ajánlott levél.
A bérlettel kapcsolatban pedig menjek fel a 3. em. ilyen-olyan sz. szobájába, és ott kérjem.
No, ennek végtelenül örültünk.
Kipróbáltuk a páternosztert, amiben gyerekkorunkban sokat szórakoztunk egy akkori szolfézsos iskolatársammal, merthogy az apja itt dolgozott, ebben az épületben. És a páternoszter most is működik!
Nem mondom, hogy nem volt kicsit ijesztő és gyorsnak tűnő a ki-be ugrálás, főleg, hogy ketten ugráltunk egyszerre. Néha a másikunknak már túl nagyot kellett mászni vagy ugrani...
De egyszerűbbnek tűnt, mint a liftre várni, én meg hogy fel nem mászok gyalog a harmadikra, az is biztos.
Ide nem kellett sorszám, megkérdeztem az ott ülőket, hogy ide várnak-e; nem; tehát bekopogtam, bementem és előadtam, hogy szeretném érvényesíteni a nyugdíjas bérleti jogosultságomat.
Oké, kezembe nyomtak egy papírt, menjek ki, töltsem ki, majd vigyem vissza.
Eközben Szilvi felvilágosított, hogy itt kint olyanok a székek, hogy a karfából kis asztalt lehet magam elé hajlítani, és azon sokkal egyszerűbb írni, mint mondjuk, a táskámon!
Ezután bekopogtam és bevittem a papírt. Mondták, hogy oké, foglaljak kint helyet. Gondolom, majd szólnak. Utánam még 2-3 ember ment ugyanennyiszer és időközönként be.
Kb. 10 perc után szóltak -- bementem, megkaptam az igazolásos engedélyt a bérletkiváltásra.
Egy ideig problémáztam a dátumon, mert a tavalyi végzéses dátum volt benne, október 19-cel. Kétségbeestem kissé, hogy most akkor ezt csak októberig fogom megkapni, aztán jöjjek újra, vagy mi van? Míg végre nagy nehezen tisztázódott, hogy nem, az aláírásnál lévő dátum, azaz a mai nap számít! Jáj, hálistennek! Úgyhogy most el ne felejtsek július első napjaiban bérletet csináltatni. Fotóm, asszem, még van.
Pont elég volt ez a 13 hónap bérlet nélkül! Ha azt vesszük, nem kevés az a nyugdíjas bérletár sem 3600-ért, de ha arra gondolok, hogy rendesen vissza kell fognom magam, hogy ennyiből buszjegyekkel kijöjjek (vagyis egy csomót gyalogolnom, vagy NEM mennem valahova, mikor mehetnék!), akkor jobb a bérlet.
Ezután azt javasoltam Szilvinek, hogy mivel elfelejtett nekem a városházán lakásfenntartási támogatáshoz papírt kérni, igaz, hogy csak novembertől kell, de ne kelljen már pár hónap múlva megint csak ezért feljönni, hát sétáljunk vissza a Kálvin térre, ha gondolja. Vagy ha siet, menjen nyugodtan hazafelé. De mivel csak 2-re kellett Bencéért menni (lévén utolsó iskolai nap), így még ráért.

Ott fotózgattam is a Kálvin téren, főleg az esemény után. Elkértem a papírt, aztán megnéztük a büfébeli kínálatot -- vettem 1-1 hamburgert és két sajtosrolót, hogy ne kelljen kínlódni hazajövetelkor, hogy mit együnk -- utána eljöttünk.

 

 

Utána mondtam Szilvinek, hogy innen meg már egy köpés a Darabos utca, ahol a TB-vel is kínlódtunk... mivel ugyanott van a nyugdíjintézet is, ezért csak beszaladok, és a biztonsági őrtől kérek egy papírt szolgálati év megállapításához. Ez is megvolt -- egy régi általános iskolai évfolyamtársam volt az őr, ráadásul Szilvi is ismerte, mert általános és gimis osztálytársnőjének az apja volt az illető... micsoda véletlen.

 

A Perfekt csak azért van lefotózva, mert megmutattam Szilvinek, hova jártam ECDL-re...

Mindezek után meghívtam Szilvit fagyira a Kálvin téri Gara cukrászdába, ahol külső padon le is tudtunk ülni, találtunk árnyékosat. Meglepetés volt, mert két-két gömböset kértem, és kiderült, hogy most jár egy harmadik gömb ajándékként! Úgyhogy háromgömbös fagyit ettünk fél óráig, Szilvi majdnem rosszul volt utána!
A Kálvin térről kifelé menet a fali domborműveket fotózgattam, mikor észrevettünk több galambfészket is, tojásokon ülő galambokkal...

 
Ezután a Kálvin térről átjöttünk a Csapón át a Liszt Ferencen. Ott, szinte remény nélkül néztem az Ady-szobor elé, mondván, úgysem lesz szabad. Ugyanis az előző két alkalommal, úgy, hogy mindkétszer többször visszanéztem, soha nem volt szabad, még a nyakában is lógtak szegény költőnek. Most is sokan hemzsegtek az iskola körül és az egész parkban, de hihetetlen, hogy üres volt Ady padja! Így odarohantam és Szilvi kezébe nyomtam a fényképezőt: most vagy soha! Utána én is lefotóztam a padot csak a költő szobrával, majd Szilvit is rávettem egy adys fotózásra. Mondanom sem kell, roppant örültem, hogy végre sikerült, mert már egy csomó embernek sikerült lefotóznia.

 

   

 
Vannak emberek, akik valahogy semminek sem tudnak örülni, és ha valami pozitív adódik, akkor is kötelességüknek érzik lehúzni -- egyszóval a sz@r is ízetlen. Ez sajnos, nap mint nap, bármilyen témánál előfordul. Most is legiccsezték szegény szobrot, hogy egy giccsel megint több van a városban. Nem tudom, nem vagyok tisztában vele, miért lenne ez giccs. Azért, mert hasonlít? És nem divat hasonlítani? Vagy mert ember formájú két szemmel, végtagokkal - és nem olyan alaktalan tömeg, akire ráfogták, hogy Ady; s a modernségétől máris falnak kék menni, mert az akkor művészet és nem giccs?
Soha nem tudtam, valami mitől giccs. Gyerekkoromban, tudom, a nippekre és a horgolt terítőkre mondták, hogy giccs. Azóta már hallottam sok mindenre... Na, ettől függetlenül lehet, hogy maradi vagyok, de nekem mindig jobban tetszik az, amiből az egyszerű ember is rájön, hogy micsoda.
Tovább megyek: Utálom, mikor mondjuk, egy másfél négyzetméteren vagy egy nagy szürke négyzet, annak a sarkában egy piros petty, belelóg egy kék téglalap, és aszongya: Viszály.
Utálom ezt a szót, hogy "köszike" (borzalmas), de pont az ilyenre illik: köszike.
Az én bátyám szobrász. Én elég sok mindent csináltam, próbáltam már kézművileg. Apám roppant ügyes amatőr szobrász volt. Fotózom, rengeteg apró dolgot jól észre tudok venni... szeretem, ha egy szobor hasonlít. Nekem -- nem giccs. Ráadásul, mivel írok, az, hogy ADY -- giccs vagy sem, nem tudok savanyú uborkaként elmenni mellette, nekem VALAMI. Valami, ami jó, ami kell, ami pozitív.
Hurrogjuk le a rossz dolgokat, jöjjön ránk hányinger gusztustalanságtól, háborodjunk fel az emberi gonoszságokon, a brutalitásokon, az igazságtalanságokon, a méltánytalanságokon, a szemétségeken és még oldalakon sorolhatnánk. Miért baj az, hogy lett egy Adyra hasonlító szobor, ráadásul az Ady-gimi előtt, és ráadásul az ifjúság kedveli is?
Ennyit erről.

Hazafelé végre leültünk egy 25Y-oson, és leszálltunk a Lidl előtt, mert gyorsan be kellett még vásárolnunk néhány dolgot. Igen nagy felhők álltak vészjósló készenlétben! Egy lyukas garast nem adtam volna, hogy időben hazatérünk. A Lidl előtti részen építkezés folyik. Megkapó látvány volt a sötét ég előtt az óriás daru, mely bele sem fért a képbe erről a járdáról.

 
A Lidlet gyorsan rendeztük, majd igencsak igyekeztünk volna, és nagyon visítva érkeztünk haza, utolsó előtti lépcsőháznál esett már annyira az eső, hogy aktuális lett volna már még nekünk is felhúzni az ernyőt. De természetesen már nem akartuk. Olyan meleg volt előtte, hogy ha megázunk, se lett volna baj.
A Lidl után persze jött a nagy szél, le is hűlt a levegő, de még így is ezerszer jobb volt nekem pl., mint a kánikula.
Szilvinek viszont a legnagyobb viharban már indulni is kellett 2-re a gyerekért...
Estig két nagy és elég hosszadalmas vihar volt. Köztük egy órás áramszünet is, amiért nem kicsit szitkozódtam. Utálom, mikor rákapcsol az áramszünet a gépre. Más nem ment, max. Szilviéknél a tv, és természetesen a hűtő. De épp akkor akartam egy kávét összeeszkábálni, miután felfaltam a hamburgert... hát arra egy órácskát várni kellett. Jó, hogy Szilviék még előtte hazaértek, mert nem elég a vihar, még gyalog mászni fel a hetedikre... nagy élmény lett volna!