Aztán éles eszünkkel kikombináltuk, hogy az iskolavezetőség sem gondolt az utolsó szülői értekezletkor arra -- mert honnan is? --, hogy 22-én 6-kor rohadtul nem lesz jó, mert az EB-foci egyik magyar meccse, hogy-hogy nem, de épp akkor lesz! Így hát szerencsére az üzenőben is közölték az utolsó napokban, hogy nem 22., hanem 21. a jeles nap! Nyilván meccset óhajt nézni majd' mindenki.
Miután az éjszaka második felében és hajnal-reggel-délelőtt-dél-kora délután időszakokban folyton egyik zuhé követte a másikat, hát kissé aggódtunk a délután 6 órai kezdettel előírt évzáró miatt.
Egyszerűen nem hagyta abba, ráadásul tényleg kora hajnaltól a rengeteg dörgés miatt még aludni sem lehetett.
Délelőtt is ez ment: hol alábbhagyott, hol újrakezdte. Kora délután kb. babszemnyi jégeső verte az ablakot és az ablakpárkányt, ilyenkor meg lehet tekinteni a már nem rendeltetésszerű használatra kint az erkélyrácson sorban elfekvő, félig-meddig földes, enyhén gazos virágtartó ládákban az összegyűlt jégdarabokat, hogy mekkorák. A macskák és a Dani ruháival telepakolt és erkélyajtó elé tolt (mert már csak ott van annyi hely...) ruhaszárító miatt NEM kissé bonyolult kimenni, pedig lefotóztam volna. De kilátni ki lehet...
Egyébként az benne a furcsa, hogy akármennyit esik mostanában, egy fikarcnyit sem hűl a levegő. Éjjel-nappal nyitva az erkélyajtó, sőt, átellenben a konyhaajtó is (lánccal, macskafejnél kisebb nyílással), de lehűlés, az nincs. A jég után sem... Állítólag EZ az afrikai hőség, ilyen NEM volt régebben. Oké, meleg, kánikula, hőség az mindig volt, sajnos, de ez, hogy az emberek seperc alatt lefőnek válogatás nélkül és mázsa dezodor se számít különösebben, mert máshol ugyanúgy izzad az ember... törölközőt kell gyakorlatilag hordani arc- és kéztörlés miatt, hát ez döbbenetes.
Mindegy, fél 4 utántól nem jött új vihar. Akkor jutott eszembe, hogy meg kék mosni a hajam, még tán belefér. Dupla annyi időt fordítottam a törlésére, így nagyjából feltűnésmentesre száradva frissen fel tudtam kötni, mire indultunk. Ennyi eső, jégeső után 28 fokban, 3/4 6-ra mentünk oda, mert Cica jelezte, hogy jönni fog, de sajnos, nem tudtuk megvárni, mert különben fogalmunk sem volt, hogy hol fog az osztály állni, vagy egyáltalán hol és hogyan lesz megtartva. Úgyhogy kis ideig vártunk az iskola előtt, majd csak bementünk. A folyosón hivatalosan eligazították a jónépet, hogy mindenkinek a saját osztályába kell menni.
Nagy szerencse, hogy Szilviékkel mentem, mert én nem találtam volna oda. Nekem mindig is labirintus volt ez az iskola, ui. az első négy osztályt Szilvi is itt járta, sőt, tizenkét évig ennek az iskolának is csináltam az iskolaújságját. Legtöbbször ugyan az aulában találkoztunk, vagy az illetékes szerkesztő tanár bejött a kiadóba, de minden egyes újságnál én jöttem elsőre az anyagért, aztán hoztam és leadtam a portán az első tördeltet, a korrektúrát és az imprimatúrát. Az anyagleadás és első tördelt után szokott megbeszélés lenni, azt legtöbbször az aulában tettük, de volt, hogy be-, fel-, jobbra-balra vezetett fel a tanár valamelyik terembe, ahonnan alig tudtam visszatalálni a kijárathoz... vagy volt, hogy egyenest a moziterembe vitt be egyeztetni.
Valamint idejárunk szavazni is, azt hiszem, az ebédlőben vannak kialakítva a körzetek; és itt szoktak lenni a házunk lakógyűlései is (amire már nem igazán járok).
Mindegy, soha nem bírtam rájönni a különböző szárnyak rendszeréhez.
Szilvi első négy osztálya után felépült a másik oldalra néző Vörösmarty, Dani már ott kezdte az általánost, Szilviéket meg oda vitték át ötödiktől, mert a Kazinczyben már nagyon sokan voltak, ún. konténertantermeket is állítottak fel. Akkor még úgy hívták, hogy Margit téri I., illetve II. iskola. Emlékszem, Szilvié a II. volt.
Egyébként én előre megkérdeztem Szilvit, hogy konkrétan én, mint ÉN kellek-e ide. Gondoltam, ha nem annyira fontos, akkor nem életbevágó ez nekem, mondjuk, mindenesetre szerettem volna egy ünneplős, bizonyítványos fotót csinálni Bencéről az iskola előtt... Szilvi határozott igennel válaszolt, sőt, mondta, hogy Cica is "kéredzkedett" jönni... Ennek ellenére nem csípem, ha Szilvi ilyen ingerült, ideges indulás előtt, mert átragad az emberre, és nincs is értelme, a gyerekre se hat jól.
Az osztályba én nem is nagyon mertem volna bemenni, csak miután az egyik tanítónő invitált bennünket, akkor mondtam, hogy á, én csak nagymama vagyok; akkor nagyon nevetett... és mondta, hogy de igen, a nagymamák is nyugodtan bejöhetnek.
Tettem mindezt nagyon jól, mert a kis létszámú osztályban alig voltak hozzátartozók.
Ez részben amiatt volt, hogy nagyon sok gyereknek testvérei vannak, más osztályokban, s a szülők nem tudnak osztódni. Főleg, ha sok az egyedülálló szülő. Így volt gyerek, szinte a fél osztály, akinek egyelőre ott sem voltak a szülei, vagy csak testvér volt ott, vagy mondjuk, gyerek sem!!, csak szülő ült a gyerek helyén...
Mi hátul megálltunk, bőven volt hely. Iszonyat meleg volt, pedig ablak is volt nyitva.
Én előtte még fotózkodtam az osztályteremben, meg igyekeztem Bencét is lefotózni a padjában, és főleg, mikor megkapja a bizit. Lefotóztam Pannival is, aki oviban csoporttársa volt, itt meg osztálytársa. A képen úgy néz ki szemre az arcuk, mintha Bence lenne a kislány.:))
Voltam én rengeteg iskolában, rengeteg évzárón sok gyerek esetében, de ez most újdonság volt. Se Himnusz, se Szózat, se szavalat, se ének, se semmilyen műsor -- ezek mondjuk, valóban nem biztos, hogy annyira hiányzanak; a mi időnkbeli zászlófelvonásos, félórás igazgatói beszédek, majd műsorok másfél óráig, majd osztályokba felvonulva a szűkkörű, a bizonyítványosztással, emlékszem, több órás programok voltak, és már figyelni sem tudott az ember...
Én arra gondoltam, az esős nap miatt nem merték az udvaron tartani a ceremóniát, de már a mi időnkben is volt hangszóró, a Dani iskolái alatt is mindig úgy volt, hogy ha osztályokban lett tartva, oké, de volt Himnusz, egy központi, hangszórós igazgatói köszöntés, rövid beszéd, majd átadták az osztályfőnököknek a szót -- a végén Szózat és kész.
Lényegében az osztályfőnök mondott egy kb. 10 perces, a másik tanítónő egy 5 perces, mindkettő nagyon-nagyon lényegretörő beszédet, majd kiosztották a bizonyítványokat, és szinte kész is volt. Ekkor érkezett meg Cica.:))) Le a kalappal előtte, hogy egyáltalán megtalálta az osztályt, ő még annyira sem ismeri, mint én. Sajnáltam szegényt, mert szakadt róla a víz még jobban, mint rólam; mondta, hogy 20 percet késett a busz, és hát itt is eltelt egy kis idő, míg ide feltalált az első emeletre, ami az aulából nem egyértelmű, mert többfelé el lehet ám indulni!
Ezután Szilvi volt nagy gondban, mert senkinél nem láttunk virágot vagy ajándéktasakot. A nőnapi khm... ajándék-nem-elfogadás után az embernél nem jön ez természetesen, mert rosszak a tapasztalatok. Nem szerettük volna, ha az is gond lehetne esetleg (számunkra ciki), ha nem viszünk valamit, tehát egy-egy jobb bonbon szándékosan a nőnapi selyemrózsával rádíszmasnizva dísztáskában elhozódott; nem volt feltűnő.
Egyrészt nincs a közelünkben tudomásunk szerint virágbolt (régebben több is volt), másrészt a rossz tapasztalatok miatt a másféle ajándék kevésbé feltűnő, valamint tartósabb; illetve a virág valahol való, előre megvételéről gondoskodva nem garancia, hogy ebben a dögmelegben az időpontig kitartanának-e és körülményesebb cipelni. További előnye még, hogy ha véletlenül nem fogadják el, nagyobb kudarc, mintha a csokit nem fogadják el, mert azt még el lehet ajándékozni simán, de a virág nem áll el, és legalább olyan drága lenne pedig.
Szerencsére elfogadták a tanítónők az ajándékot, de azt valóban jól láttuk, hogy rajtunk kívül senki nem vitt. És lehet, hogy ha nem állunk ott a gyerek szempontjából nézve legtöbb hozzátartozóval, akkor esetleg most sem fogadják el -- egyébként a beszéd végén említették, hogy köszönik az osztály nevében kapott, egy-egy szép csokrot; tehát elvileg kaptak valamit, de ez régen is így volt, és ez EGY dolog. Attól függetlenül a szülők is szoktak vinni...
Ezután kimentünk és az iskola előtt teljesülhetett Bencének a bizonyítvánnyal, ünneplőben való lefotózása, majd az épülettel szemközti virágos részt körbevevő padokon beszélgettek a többiek, én pedig fotóztam.
Nagyjából áttanulmányoztuk a bizit is, amit már az osztályban mondott a tanítónő, hogy nagyon jó bizi az övé is, az összeredmény "jól megfelelt". Magatartás, szorgalom példás... és még egy csomó tárgyból a lehető legjobbakat írják. Némi hiányosság kézügyesség és írás (betűkapcsolás) terén van. Érdekes...
Itt Szilvi fotózott "orvul", miközben vártuk a buszt, Bence pedig ökörködött közben.
Ezek után elkísértük Cicát a 41-eshez, ahol még 23 percet vártunk buszra. De bárhova mentünk volna ki, mindenütt félóránként járnak minimum... Fél 8 elmúlt, mire hazaértünk. Ha végiggondolom, én végig, mindenütt álltam, gondolom, ezért volt az, hogy tényleg majd beszakadt a hátam mindezek után -- ilyenkor egyébként, mikor én a hátamat mondom, mindenem fáj, csak mivel a hátam kiemelkedően, szinte elviselhetetlenül, ezért a többiről mér is panaszkodnék? --, plusz a meleg, fülledt idő. Állítólag 97% páratartalom... nem tudom, mennyire hiteles, de valahol ezt olvastam, hogy ennyi volt. Kb., mint egy szaunában, bár ott sem voltam még soha, és erőszakkal sem mennék.
Hazafelé a kanyarbelsőnknél egy-két lépcsőház nagyon szépen kertészkedik:
Otthon még jól lefotóztam a szöveges értékelést, hogy olvasható legyen, és hát lényegében megkezdődött Bence számára a szünet. Tulajdonképpen múlt hét csütörtöktől is már... most csak be kellett "ugrani" évzáróra már, na.:))
Bejegyzések
Gratulálok Bencusnak a bizihez! Maradjon is ilyen!
VálaszTörlés