Anyámnál

Ma anyukám csábított el megint, miszerint Buksi sírján olyan oroszlánszáj nyílt, hogy még! Meg különben is kinyílt a kenyérmorzsa és a körömvirág, valamint a szeder is virágzik... Tudja, hogy fotóznivalóval mindig el lehet csábítani, ha nincs szabott egyéb program.
Úgyhogy összeszedtem a viendő cuccokat és kora délután elmentem.
Útközben most nem fotóztam sokat, de párat mégis.

Váratlanul már 10 utántól ott volt unokahúgom Mollyval. Ő nem szokta bejelenteni, csak jön.
Érdekes volt, mert aludt ebéd előtt egy jót, aztán ettünk -- fehérbabfőzelék volt sült kolbásszal, de volt mellé kirántva három csirkecomb is --, majd újból aludt egyet, és úgy fél 4 körül elmentek az ebbel. Az alvások következtében nem sok újdonságot kommunikáltunk; most perpillanat ő is munkanélküli egyébként... de egy rábeszélésre nagyon belevetette magát az Amwaybe... hát nem tudom. Én úgy vagyok az ilyesmivel, hogy vagy jót mondok valamiről, vagy semmit. Kívánom neki, hogy sikerüljön...

Volt értelme akkor a rizses maradék húst is elvinnem, mert Molly felfalta.
Azonkívül Szilvi elküldött egy félixes doboznyi húsvéti csokitojást, mellyel a létai rokonság Bencust tartotta jól még húsvétkor, de ezt a fajta csokit nem nagyon eszi senki. Tényleg oké, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát, de ez esetben én is azt tartom, inkább legyen egy darab, de finom. Biztos tudja mindenki, miről beszélek, ezek a kakaómasszás cuccok. Annak idején, emlékszem, mi sem kaptunk soha márkás csokit, de ezek a húsvéti, mikulásos figurák azért ehetőek voltak, na. Most meg már szinte közük sincs a csokihoz.
De egyébként vannak, akiknek mindegy, csak édesség legyen, anyám is azt mondta, hogy mivel ő úgysem vesz magának (de minden alkalommal viszek neki azért normális csokit általában), neki nyugodtan elvihetjük, ha ilyen van, ne várjuk meg, míg lejár a szavatossága, apránként megeszegeti. Szóval el szoktuk vinni, de anno István is örvendhetett már jónéhányszor egy-egy ilyen pakknak úgy mellékes pluszként -- mindig elfogytak nála is...:)
Lefotóztam az újdonságokat, tényleg gyönyörű volt az oroszlánszáj...

De egyébként most először: lehetett málnázni is! Nem volt sok, de egy ember simán ízelítőt nyerhetett belőle... Anyám szedett Szilvinek egy doboz ribizlit is.
Az utcán még szarkaláb is nyílt, kétféle.

Egyébként abból a sokféle magból, amit kérésére vittünk, sajnos, elég kevés nyílt ki vagy bújt elő, az okát nem igazán sejtjük.
Imre bá jött volna az ebédjéért, mert ő ma is dolgozott, és elfelejtette, hogy szombat van... még jó, hogy Molly meg nem ette.:)) Mármint Imre bát.
Egyébként olyan furcsa gyengeség volt rajtam délután, olyan fura elesettség, oxigénhiányos ásítozás. El nem tudtam képzelni, hogy fogok én hazamenni... Anyám megmérte a vérnyomásomat, 119/85 volt és 89 a pulzus... mondjuk, ez az, ami nem hiányzik nekem, a szapora pulzus még nyugalmi állapotban is, de mindig ez van, és ettől rosszul is vagyok. Lehet, hogy tényleg az idő miatt, s talán az sem véletlen, hogy unokahúgom is kapásból aludt kétszer is az itt töltött idő alatt...
Mindenesetre már készültem menni, hogy hátha gyaloglás közben jobban leszek, mikor feljött az eső. Úgyhogy egy órát igen rendesen esett, ráadásul anyám még pakolgatni is kezdett utána kajaféléket, a végén mire elindultam, lett vagy 7 óra. Meglehetősen kellemes volt az idő, de erősen kerülgetni kellett a csigákat.:)

 
Meg természetesen otthagytam a napszemüvegemet...
Otthonról felhívtam anyámat, kívánságára, hogy hazaértem és nincs semmi bajom.:)
Szilvi pedig jól kinetezhette magát.

Egy kis naplemente otthonról: