Csendes hétvége

A hétvége csendesen telt, gyakorlatilag ki se dugtuk az orrunkat.
Ennek legfőképp a rohasztó meleg volt az oka, másrészről meg az abszolút pénzhiány. Ugyan miért és hova mennénk?
Felváltva ültünk a gépnél, csak gyors dolgokat főztem, olvastam a gépben is és kint a konyhában könyvformátumban is. Most nem színeztem.
Viszont kiderült Koma által, hogy pénteken feladta a csomagokat, melyek a megjelent antológiánk tiszteletpéldányait tartalmazzák, futárszolgálattal, úgyhogy valószínűleg hétfőn már ide is ér!
Mindenesetre szombaton a futárszolgálattól is kaptam kóddal ellátott üzenetet, melyen még az időpontot is meg lehetett volna variálni két új lehetőség közül. Én hagytam, amit javasolt: hétfő.
A kódra kattintva végig lehetett követni a küldemény útját.
Vasárnap már a helyi kirendeltségen volt. Jobb így azért nekem, hogy mélben küldözgették ezeket, nem pedig telefonon akartak volna elérni, mert ismeretlen telefonszámokat nem igazán veszek fel.
Mindenesetre Koma rakott fel az antológiáról fotót, és igen szépnek találtam.
Szombaton kétszer volt lájtos egyszeri csengetés. Mi szerencsére rohadt csendben tudunk lenni, általában azért oda szoktam a kukucskálóhoz osonni, mert sosem lehet tudni. Öcsémékkel vannak régi csengetési jelek, de egyébként sincsenek itthon hétvégeken (Kadarcs). A szokott postásokét is tudjuk, no, de azok hétvégén nem járnak... de még mindig lehet olyan, hogy mittomén, kívülről benthagytuk a kulcsot az ajtóban vagy a szomszéd akar kérdezni-kérni valamit stb.
Úgyhogy a két hölgy újságokkal-iratokkal a szokásosak voltak: a jehovisták, akiket mostanában évek óta meg tudunk úszni. Szerencsére nem csengetnek többször és agyba-főbe, elfogadják, ha egyszeri csengetésre nem nyitunk ajtót és előbb-utóbb elmennek. Azért elég sokáig itt szoktak ácsorogni...
Fél nap elteltével megint egy ugyanilyen csengetés. Most egy fickó és egy lány volt, és becsengetett sorjában a másik két lakásba is. Vártam, hátha valaki kinyitja és akkor fülelve megtudom, mit akar.
A mellettünk lévő szintén nem nyitotta ki, a szembelévő kb. 10 mp alatt rácsukta... ő nagyon hamar rövidre szokta zárni ezeket a dolgokat. Int egy tartózkodó "ne tovább"-ot, és már csuk is. Kísz. Na, ez az, amiért én nem nyitom ki, mert én túl gyenge vagyok ehhez. Engem nagyon sokszor húztak már így be csőbe, tényleg nagyon-nagyon sokszor!
Most annyit hallottam, hogy egy meghívót szeretnének átadni valamelyik vendéglőbe, ebédre, melyre szívesen várják őt és kedves párját... Magyarul: termékbemutató, ahol leköteleznek egy ebéddel és vegyél valami többszázezres cuccot.
Tudom -- és ezért meg a hasonlókért NEM nyitjuk ki és NEM veszünk fel idegen telefont... hát ez van.

Csoda történt egyébként, mert vasárnap megnéztem a középdöntő (?) magyar meccsét. Kb. 10 percig tartott, mire felfogtam, hogy ki melyik csapat, és melyik színű csapatnak merrefele kell hajkurászni a labdát. Na meg mindig imádtam ezeket a kifejezéseket, hogy les, szöglet, szabadrúgás, beadás meg hasonlók...
Itt egy meccsen állt vagy bukott a továbbjutás. Sajnos, mivel Belgiumot fogtuk ki, nem túl sok esélyünk volt, de sose lehet tudni!
Tulajdonképpen azért mentem be, mert már megfájdult a kinti olvasástól a hátam, és még Szilvi volt a gépnél. Vittem magammal a kis, konyhai ventilátort is, hogy ne kelljen Szilvitől az állót elfordítani. Ha meg már ott voltam, akkor mondok: nézzük azt a meccset. Ezer éve nem láttam meccset, de szerintem jobb is nekik.
Itt ifjúkoromban voltam "élő" lokis meccsen a volt férjemmel és öcsémékkel, amelyen természetesen kikaptunk.
Ahány meccset néztem, mindig kikaptunk anno. Ja, nem! 82-ben, egy VB-n volt egy Magyaro.--Salvador 8:0!!! Az nagyon húha volt!:)))
Így hát évtizedek óta nem nézek (persze akkor is kikaptunk... de ez az EB idáig más volt, idáig nem kaptunk ki!). Most megkívántam a góloknál az egész házból egyöntetűen hangzó üvöltést. Mondtam Szilvinek, hogy na, jöttem nézni, és gólnál üvölteni fogok (a macskákat előre sajnáltam, szegényeket... ugyanis a melegtől elnyúlva punnyadtak itt-ott... Hony vizes törölközőn, Haramia a komód pucér részén...
De nem kellett félniük, mert sajnos, nem volt gól. Mármint, amit mi lőttünk volna... mert 4:0-ra kikaptunk, de ennek ellenére mindenkinek az a véleménye most, hogy "szép volt, fiúk!", mondjuk, az eredménytől függetlenül még számomra, az abszolút laikusnak is feltűnt, hogy milyen jól játszanak a régi módszerhez képest. Csak hát a belgák még jobban játszottak...