Szombathoz képest relatíve korán keltem, főleg ahhoz képest, hogy még éjfélkor hajat mostam...
De este hívott unokatesóm, hogy a megbeszélt 11 helyett korábban jönne, mert az autót szervizbe vinné, gondolom, nyilván alkalmazkodni kellett időponthoz, és mivel az nincs túl messze, már nem menne haza addig, úgyis vissza kéne menni az autóért. Tehát 9-re jött.
Tegnap igyekeztünk rendet vágni -- Dani ruhái beszáradtak, melyek a fél szobát elfoglalták; összehajtogattam, megvarrtam, bezsákoltam --, de egyébként is fel kellett már mosni a linót mindenütt, eltakarítani, ami szekrénybe való (pl. a vásárolt macskakaják a konyhai hátsó asztalon, reklámújságok garmadája az ablak alatti polcon stb.). Nem mintha ezeket amúgy is meg nem csinálnám, de így nem várhat egy napot sem a dolog, legalább ahogy kinézhet, úgy nézzen már ki a környezetünk. Folyamatosan rohangáltam az almokkal is, mert a macskák is tudják ám, hogy ilyenkor 5 percenként kell használni, lehetőleg mindkettőt és azonnal, mindkét macskának...
Teljes kivételességgel most pl. nyitotta a kaputelefon a bejárati ajtót. Hát, többek közt ezért nem lehet ilyenhez konkrét és állandó hiba nélkül szerelőt hívni (mint azt a tavalyi kedves futár szóbeli kapcsolat után már fel is adta, pedig "rohantam volna" lefele csomagot átvenni... még jó, hogy a lift működött... na, ő volt az, akit már az autóból "cibáltam elő" úgy, hogy lényegében csalt, mert beszélt velem, tudta, hogy nem nyílik az a qrva ajtó -- DE már ráírta a csomagra, hogy "Nem elérhető!", tiszta nagybetűkkel! Mert a trehányság és lustaság fél egészség, n'est ce pas? Azóta is megőrít ez a dolog... Ez a dóga, ezért kap fizetést, és nem képes saját hibámon kívül pár percet várni? Visszavitte volna Dunántúlra a cuccot...
Másrészt, mert ez központi dolog, de azért idegesítő, ha mégis pl. szerelő jönne és le kell "szaladni" a 7.-ről beengedni, mint két éve az ominózus WC-tartályszerelő... akivel mikor már másodjára nem sikerült a beengedés, de legalább udvariasan beleordította, hogy "Akkóóó gyüjjön le!!!", és legalább megvárt.
Unokatesómmal jól elbeszélgettünk, persze elsősorban most is az én hozzátartozóim kerültek szóba, mert annyi idő sosincs, hogy mire én mélyednék bele az ő kapcsolt részeibe, már ne kéne menni. Közben én aláírogattam a szerződéseket, melyek, mivel minden hét (akkor is, ha csak két nap a végzett munka) külön lapra vezetendő alapos részletekkel -- így aztán betartott egy ideig, pláne, hogy 3 példányban printelte ki nekem jóságos unokatesóm, hogy nekem ne kelljen másoltatnom. Így eredeti aláírások és bélyegzők díszelegnek minden pluszpéldányon is. Csak drukkolni lehet, hogy nehogy legyen megint valami ziccer, amibe beleköthetnek. Mivel minimum 30 nap alkalmi/egyszerűsített/közmunka/másnál végzett háztartási munka a követelmény az aktív korúhoz, az szerencsére összejött, sőt, 54 napom lett.
Ha jól mondták nekem, az egyszerűsített foglalkoztatás beleszámít a szolgálati időbe, hiszen adózik utánam napi ezrest!, s ha 22 napos átlaghónappal számolok, akkor ez is 2,5 hónap. Már tényleg csak 3-4 hónapom hiányozna a nyomorult 37 évhez, amivel a NYES-t igényelhetném... ami nyilván bruttó kb. duplája lenne ennek az aktív korúnak, és már akár 37-et talán meg is kaphatnék -- tiszta luxus, eh... már a csekkjeim háromnegyede talán kitelne. Mindegy, de legalább nem függnék már ettől az aktív korú, közmunkavészes idegállapottól, bár szerintem a MÜK-ba akkor is kellene járnom, egészen az öregségiig.
De mindegy, most, ha ezen a megmozduláson a kormányhivatali jelenés után túlleszek, akkor, mivel kezemben az igazolások, összeszedem magam és előbb kérek egy szolgálatiidő-meghatározási űrlapot, majd összeszedek magamon kívül is minden egyebet és beadom a nyugdíjintézethez, hogy SZÁMOLJÁK KI pontosan, mennyi időm van és mennyi van hátra -- akármeddig. 37 évig, 40-ig, öregségiig, azaz nálam 64,5 éves korig. Eddig nem akartam, egyrészt, mivel 2-3 éve azt ígérték és tették közzé, hogy a korosztályom hivatalból megkapja, ugyanis kiküldik. Azóta is, persze, naná, hogy küldik. Másrészt pedig be akartam várni az igazolásokat.
Ezután rendeztem a blogjaimat, verses cuccaimat, ilyen-olyan netes "tartozásokat", majd átadtam Szilvinek a gépet, ahol most kivételesen nem csak főztem, ettem, mosogattam, olvastam (azt csak az utolsó órában), hanem újra megéheztem egy színezésre, úgyhogy pár órát a főzés és olvasás között leginkább az töltött ki.
Holnap lefotózom és felrakom.
10 után pedig visszaültem netre, ahol a csoportokkal foglalkoztam, ilyenkor ripsz-ropsz, születnek a 4 szavasok... Majd jó későn feküdtem le, majd' 2 óra volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése