Anyámhoz és kapcsolódók

Pénteken jóanyámnál voltam megint, mert el kellett vinnem a kiváltott gyógyszert. Csak egy, ami nagyon sürgős volt, a többit majd öcsém apránként kiváltja neki. Végül is fő, hogy ki vannak íratva.
Nagyon nagy meleg volt, a 35 fok a dél körüli indulásnál még hagyján, de a 95%-os páratartalom már állatkínzás.
Azért anyám sem unatkozik, mert egymásnak adjuk a kilincset... Először öcsém volt ott, mert mostanában a hétvégéket meghosszabbítva Kadarcson töltik az időt, így hozta, amiket megbeszéltek, valamint hála a jó istennek, levágta az utcán a gazt. Anyám nem igazán szokott merni szólni, és ő nyesegeti... de mióta kapta az összes házhoz közelálló a közterületi felügyelőségtől tavaly a gaztalanítási felszólító levelet, azóta öcsém is komolyan veszi, és olyankor hazahozza előzőleg Kadarcsról a fűnyíróját.
Utána várta a villanyóra-cserélőket, emiatt le kellett vetetnie öcsémmel (merthogy ő nem bírta!) azt a kisszekrényt a hordóról, ami félig eltakarta a villanyóraszekrényt. Ebbe a kisszekrénybe hordja ugyanis: reggel Imre bácsi az üres ételhordót, délben hozza az ételhordó fiú a kaját és viszi az üres hordót, majd jön valamikor kora délután Imre bácsi a kajáért. Mivel a fia miatt nem hordathatja a saját házába... ez van. Az ő kapcsolatukat nem lehet két mondatba belefoglalni.:(((( Anyám odaadta a kapukulcsot, Imre bá csináltatott kettőt: magának és az ételes fiúnak.
Ezután jött unokahúgom és barátnője egy-egy kutyával -- készülődtek a strandra ki, de előtte leadták Mollyt anyámnak. És egyúttal itt is lesz megint pár napig. Ezzel csak egy gond van: Molly miatt nem történhet észrevétlenül (mert amúgy igen!) az ételhordó srác és Imre bá akciója, mert Molly megeszi őket. Imre bá már tudja, és ha Molly is itt van, igyekszik nagyon óvatosan és gyorsan akciózni; mire Molly észbekap, Imre bá már csukja is befelé az ajtót. No de a fiúhoz ki kell menni, és most Imre bához is, mert ugye, a villanyóracsere után nem volt, aki visszategye a szekrényt, meg nem is értette volna Imre bá, hogy miért került le... szóval tisztázták, közben Molly vissza lett fogva, és a bácsi visszarakta a szekrényt a hordóra. Hurrá. Mindez azelőtt zajlott egyébként, hogy én mentem!
Utána, szinte ajándékként, mentem én.:))
Az út elején megszabadultam az itthoni, mindkettőnk összes szelektáltjától, így lényegesen kisebb térfogatot ölelt fel a két nagy hordozóbeli cucc: a műanyag dobozok, pitlik, szárazkenyér, ilyen-olyan himi-humi édességmaradékok Szilvi által, a cicának 3 tasak Coshida, receptek, gyógyszer...
Útközben csak a Kisbotoson vettem elő most szerintem a fényképezőt először.

Anyámnál kb. bő másfél óra kellett, míg elmúlt a lüktető lilafej-érzés és már nem szakadt rólam a víz.
Ettem sült kacsaszárnytövet petrezselymes krumplival és zsenge zöldbabkörettel, valamint volt párnapos túrós-meggyes süti is. Persze dézsmáltam némi málnát, faepret is, és anyám képes volt a délután folyamán 3 db literes tejfölös kisvedret teleszedni: kettőt ribizlivel, egyet meggyel és málnával. A ribizlit kettőnknek Szilvivel közösen, a meggy és málna Szilvié.

Mire jó későn összeszedtem magam, rájöttem, hogy kár volt hűvösebbre várni, mert nem volt az. Sőt, sokkal jobban lefőttem hazaérve, mint mikor délben (!) idemásztam...

 

Vittem a gyümölcsöket, kaptam a kajákból maradékokat, meg egy fehér, fókás, vastagabb lábtörlőszerű valamit, amit kádkilépőnek saccoltunk; Etelka hozta anyámnak, anyám meg aszonta, hogy ha nekem nem kell, akkor kiteszi valahova zacskóba a kuka mellé, mert hogy neki fehér cucc minek bárhová is.
Hát, azt biztosan tudom, hogy nekünk soha nem jött be semmiféle kádkilépő. Volt már rácsos, volt már egybe-műanyag, de mind csak a gondot jelentette. Bepenészedtek alul, mert hát ugye természetes, hogy állt a víz. Többször is úgy döntöttem: kell a fenének ide bármi is, s ugyanez vonatkozik a vécére is, ugyanis a vizes cuccnak a földön soha nincs ideje megszáradni egy ablaktalan helyiségben. Alatta marad a víz, egy idő után penészes, dohos lesz. Na de mégse tegye anyám a kuka mellé, elvégre jól néz ki és fókás.:)
Úgy döntöttem, hogy mivel a padlószőnyegünk, sajnos, itt-ott már lyukas (átlátszik a beton!), ezért ott fogom vele letakarni a padlót. Így is azért van már lerakva két kis rongyszőnyeg is.
Anno, mikor visszaköltözhettünk végre, '96 őszén, újratapétáztunk és újra-padlószőnyegeztünk, ez utóbbiak a legolcsóbbakból voltak véve... nem csoda, ha elkoptak.
Hazafelé még szintén fotóztam egy párat azokból a sárga, bokorban nyíló virágokból, amelyeket tavaly azt hittünk, hogy kivágtak, mert már túl terjedelmesek voltak. Most örültem nekik, hogy ugyanott minden bokor megtalálható, csak csökkentett méretben.
Fotózható volt még néhány oroszlánszáj is...
Mire hazaértem csigalassúsággal is totál megrohadva, Bencét már elvitték, s most majd csak szerdán este fog hazajönni, hiszen itt a nyári szünidő. Vitték volna több napra is, de Bence csak ennyibe egyezett bele...
Szilvi a netnél ült, kihasználva az időt, ui. már negyed 9 is volt, hogy hazaértem...