MÜK és színház környéki fotózás

Mára voltam rendelve a MÜK-ba jelenésre.
Már előző héten rosszul voltam tőle, de igyekeztem arra gondolni, hogy minden napnak elég a maga baja. Attól nem lesz jobb, ha már előre hetekkel elkezdek ezen aggódni.
Szintén csepergősre hajló idő, 1-1 buszjegy, odafele a Segner tértől teljesen felgyaloglás, mert a 45-ös az orrom előtt ment el és nem voltam hajlandó félórát várakozni. Tehát felszálltam a másik erre járó buszra, ami viszont nekem csak a Tescóig volt jó -- onnan azonban nem óhajtottam másik buszjegyet elpocsékolni, ergo mentem gyalog.
Még szerencse, hogy csak 22 fok körül van az idő, mert mindentől függetlenül, akármilyen lassan igyekszem gyalogolni, csak lefövök mindig... nem tudom, hogy fogom bírni majd 35 fokban... brrrrrr...

A MÜK-nél most csak vagy hárman álltak előttem a jelentkezési pultnál, és igyekeztem elérni, hogy hátha nem kéne felmenni az emeletre az ügyintézőhöz, így hamarabb szabadulnék. Mondtam, hogy csak jelentkeznem kellett, és nem történt semmi az elmúlt időszakban. Érdeklődött a hölgy, hogy óhajtok-e felmenni, mert ha nem ragaszkodom hozzá, tud ő is pecsételni. Mondtam, hogy ez nagyszerű, mert úgyis mostanság járt le az évfordulóm, és amúgy is várható a felülvizsgálat, amikor majd megint jönni kell ügyintézni -- elég lesz akkor.
Tehát így hamar szabadultam.
Gondoltam, ha már felgyalogoltam, elsétálok a Liszt Ferenc utcára, ahol a múltkor nem sikerült az új Ady-szobrot lefotózni, mert ellepték az akkor ballagó gimisek, az eső ellenére.
Most szintén csepergős idő volt, és reménykedtem, hogy hátha nincs szünet, ergo hátha nem ül ott senki.
De nem volt szerencsém most sem, a padon tömegesen ücsörögtek, úgy meg nem szeretném fotózni, ha ülnek a padján. Vettem ott egy fagyit és megpróbáltam kicsit kivárni, hátha eltűnnek onnan -- de nem, ráadásul az eső is jobban rákezdte. Az Ady-szobor padja szerencsés helyen van, mert sűrű, nagy fa áll fölötte, úgyhogy még esőben sem feltétlenül áznak el alatta. Nyilván csesztek felállni...
Én meg kerestem egy tetőféleséget, ami a színház előtti árkádos előtérnél megtalálható, míg eltüntetem a fagyit, mert így nem tudok ernyőt tartani. Ez megtörtént, utána meg csitult annyira az eső, amennyit elbírok ernyő nélkül. Visszanéztem a padhoz, de még mindig ücsörögtek ott, bár lehet, már mások...
Feladtam.
A Csokonai színháznál csináltam pár fotót:

 

 

Ez a két különleges fa Debrecen büszkeségének számít, máshol tudomásom szerint nincs ilyen itt a közelben. Az időjárás következtében kissé túl kontrasztosak lettek a képek ("kiégett" az égbolt), de nem nagyon tudtam mit kezdeni fotózásnál ezzel, valamennyit utólag javítottam rajtuk, de sokat nem lehetett.

Visszagyalogoltam a következő, Széchenyi u.-i megállóig, mert gondoltam, a halközi kajáldánál veszek valami kosztot, utána már nemsokára ott van a megálló.
Így is lett, egy adag rizs+sajtos göngyölt csirkecomb mellé külön vettem 4 db rostonsült hekket, mert gondoltam Szilvire is. Úgy odavan ezért a halért, és oly ritkán kapható, míg itt nem is olyan drága -- ide főleg a városban dolgozók járnak kajálni és kaját elhordani. Otthon el is feleztük, Szilvi is nagyon örvendezett neki.
A menüt ebédeltem, a 2 db fél kis hekket vacsoráztam... és legközelebb aug. 31-re vagyok rendelve jelentkezésre.