Anyámnál

Anyámhoz mentem pénteken.
Több oka is volt: ott volt előző nap Etelka, és hozott neki birkapörköltet, ő is kapja valahonnan és neki sok. Már többedjére hozott anyámnak, de ő azt mondta, hogy már jóllakott belőle és még mindig van egy kisadag, azt is tudja, hogy imádom, és évszázadok óta nem ettem már.
Másik oka, hogy Etelka elfelejtette felajánlani a receptjei felíratását, pedig nagyrészt ő szokta intézni. Anyám meg természetesen nem szólt. Ilyen esetekben ez az én dolgom...
Mondtam, hogy írja össze addig, hogy mi kell, és majd kiíratom.
A másik dolog, hogy mikor megyek, eléggé lutri volt, mert hogy az esőzés, a viharok olyanok mostanság, hogy nem igazán lehet előre kiszámítani. Egyik percben napsütés, utána 10 perc múlva zivatar vagy vihar.
Mindegy, ez sem először fordulna elő velem.
Szóval elmentem péntek dél körül, és jó egy óra múlva értem oda, mert nyilvánvalóan találtam útközben fényképezni valót. Most a legnagyobb fogás az Angyalföld téren volt, tényleg alig bírtam abbahagyni.:) Előtte a szelektált cuccainkat dobogattam be a gyűjtőbe, ilyenkor el szoktam kérni Szilvitől is az övékéit.

Az Angyalföld tér után legközelebb a Gyepűsoron fotózgattam.
Az volt a gond, hogy 30 fokon felül volt, de még ennél is többnek érződött; az az igazi párás, nyirkos hőgutás meleg, amikor csak az árnyékban menéssel egyidejűleg a szél okoz szinte életmentést, de az az igazság, hogy a szél is hót meleg volt...

Ezután a Kisbotos utca következett fotózásilag, majd hazaértem.
Mamunál előbb le "kellett" fotózni az összes kaját, mert fogalmam sincs, miért, de tepsis csirkét is csinált anyám, petrezselymes krumplival és uborkasalátával.

   
Na nyilvánvaló, hogy én csak a birkapörköltet tudtam enni krumplival és uborkasalátával, a többiből ezek után persze a zömét haza kellett hozni.:)
Én is vittem ám Szilviék által 4 kis darab, több napos rántott húst -- még Cicáék küldték a gyerekkel -- (amit Molly, aki most 5 napig ott van, azonnal fel is falt), valamint sajnos, nem került sor a tescós füstölt májasomra, azt is elvittem, míg meg nem romlik... aztán vittem egy zacskó csokis mazsolát, anyámnak egy még bőven ehető darab sült házikolbászt, az átjáró cicának 3 tasak Coshidát, göngyöleget, szárazkenyeret, meg a maradék csirkemájpörköltömet, ami olyan adagra sikeredett, hogy biztos voltam benne, nem fogy el még Haramia ellenére sem. Gondoltam, lemosom a szaftot, hogy ne legyen sós és fűszeres, és majd a kutya vagy a macska megeszik -- hogy aztán végül is ki ette meg, nem tudom. Az viszont biztos, hogy míg Molly ott van, addig a macska nem jön át... tehát lehet, hogy Molly ette meg.

 

Ezután a kertbe vettem az utat, többször is. Kinyíltak a tűzliliomok, most nem olyan csodás, mint tavaly volt, viszont lehetett jó sok szép fotót készíteni róluk.
Csináltam meggyről, kenyérmorzsáról, faeperről, ribizliről is fotókat...
Meg jól lefotóztam a sötét felhőket, melyek természetesen most is közeledtek.

Mire elhatároztam, hogy na, indulni kéne, addigra el is kezdett esni. Így hát: várjak egy kicsit. Kb. egy órát vártam, jó eső volt, az biztos, hogy ma sem kell locsolni anyámnak.
Közben megnéztünk másfél filmrészt valamilyen sorozatokból (nem limonádé), majd enyhe esőben hazafelé indultam. Kaptam a kaják mellé két liternyi ribizlit, egy margarinos doboznyi málnát (ezt Szilvinek, én ugyanis ettem "magamnak" a kertben...), a ribizli meg közös. Ja, és közben egy csomagnyi - kb. 12-14 db kis töltött káposztát, amit anyám nyersen lefagyasztott nekem...
Fél útig ernyővel battyogtam, majd el lehetett pakolni, és öregesen másztam haza tarisznyával, kosárral, nagy szatyorral -- de szerencsére nem voltak olyan nehezek.
Találkoztam -- főleg már a Tóciban -- tarisznyás, ünneplős diákokkal, rájöttem, most lehetett valamelyik általánosban ballagás. Jól kifoghatták, mert akkor kezdődött a vihar, amint később Szilvi is elmondta.
Hazaérve Bencust már elvitte a nagynéni, Szilvi nagyban netezett.
Mi tagadás, jólesett megpihegni. A hátam... a lábam... a meleg...