Fotós körút anyámhoz

Megint tettem egy fotós körutat anyámhoz menet.
Eleinte a nagy meleg és a hordozók miatt nem nagyon volt kedvem a fotózáshoz, de amikor olyanokat láttam, amiket idén még nem, muszáj volt. Egyúttal legalább ha el nem is felejtődött, de könnyebben viselhető volt a hőség, mivel elterelte a figyelmem. Szóval a Gyepűsornál kaptam elő a gépet, mikor a vörös rózsákat megláttam a sarki kislakótelepnél.

 

 

Persze aztán még láttam máshol is rózsákat, egyéb érdekességeket, fákat, bokrokat. A trombitavirág az egyik legnagyobb kedvencem, nem győzök a különlegességével betelni, imádom.:))

A legcsodásabb és alig abbahagyható viszont a Kishegyesi úton lévő sárga virágú bokrok voltak, melyek önmagában is olyan látványosak, frissek és üdék, most meg nem beszélve arról, hogy lepkék tömege cikázott körülöttük a napon. Érdekes módon ilyenkor megszűnik a szenvedés, és csak az éltet, hogy mikor és hogyan sikerül a pillangókat lefotózni...

Csodálkozott is anyám, hogy jóóóó soká értem oda...
Először is lefotóztam tepsiben a tegnap készített töltött csirkecombokat, melyek nagyon guszták voltak. És persze ettem belőlük normálisan.

Pihenésképpen a nagy melegben málnáztam egyet, megkoronáztam az egész udvart beborító eperfa alatt hűsebb időjárásban epret is enni.
Molly most nem volt ott, ennek ellenére cicát nem láttam átjönni. Anyám mondta, hogy most fogyott el a múlt héten hozott utolsó Coshida, így most megint hoztam három tasakot. Mondja, hogy időnként ordítva megjelenik a fekete cica, és ha nincs neki mit adni, akkor neki is minden baja van...

Vittem a göngyöleget -- dobozok, tejfölös vedrek --, vittem két gyümölcsjoghurtot anyámnak, meg az azóta összegyűlt kisebb csomag száraz kenyeret. Lett volna több is, ha Szilvi időnként hamarabb elkezdi szárítani a maradék egész szeleteket is, nem várja meg, míg puhán is elkezdenek penészedni, mert olyankor már tényleg csak a szemétbe lehet dobni...:(
A délután folyamán azért 1-1 literes tejfölös vedret megint teleszedtünk, anyám elöl, én a kert hátulján lévő ribizlibokorról, plusz ő még a harmadikat is, meggyel. Úgyhogy megint volt mit vinni rendesen, nem beszélve a maradék töltött comb jó részéről.
Megkaptam a csekkeket s a rávalót, a segítséget, plusz Bencusnak némi apanázst a jó biziért. Amit, mondta anyám, költhet Szilvi tanszerre is nyugodtan, Bencus nem igazán fogja ezt számonkérni, Szilvi meg most csóróbb, mint a sokévi átlag.
Ezek után hazabattyogtam, úgy 8 előtt hazaérve...