Som cica -- 2 év óta

Nem tudom, emlékszik-e még valaki arra a 2014. március 6-án, a kanyarbelső oldali lépcsőházunk feljárójától pár méternyire egy kis félbemélyedésnél lebabázott teknőc cicamamira, akit néhány napig etettünk -- tejet, levest, Félix tasakost, vizet vittünk és cseréltünk neki -- Szilvivel; és más is hordott oda nem éppen egy szoptatós cicamamának való, földre dobált ezt-azt (csont, főzőkolbász stb.) Mi vittünk neki dobozt, törölközőket - mert a porban feküdtek... Csoda, hogy túlélték azt a pár napot is, hiszen rengeteg kutyát sétáltatnak/engednek el futkározni a környék lakói, és hát rosszindulatú embereknek is mindig ki van téve egy ilyen védtelen alom. Öt gyönyörű kis cicababáját szoptatta, ráadásul nagyon hideg, szeles idő volt...
Akkor napokig próbálkoztam a segítségkérésekkel, írtam, ahova csak tudtam, és szerencsére az Állatvédő Sereg segítséget nyújtott. Sok-sok telefon, több emberrel csetelések, egyeztetések által végül is helyi macskamentők segítettek fizikálisan: megmenekült a cicacsalád. Pár napig egy helyi hölgy fogadta be őket, majd egy fuvarszállító által Pestre kerültek.
Ott kaptak nevet: Som mami, Sáfrány, Sóska, Spenót, Sütőtök és Snidling. Egy hét alig telt el, amikor a kb. 1-2 héttel fiatalabb kis szürke cirmos Tormát is elfogadta a drága Som mami szoptatni.
Legszebb emlékpillanatom azóta is az, ahogy a legelső, kb. bő 2 deci tejet, amit levittem, ott a dobozból felhabzsolta a gyönyörű mama, és ahogy utána rám nézett! Ez a nézés leírhatatlan és elmondhatatlan! Végtelen hála és köszönet volt abban... Annak a nézésnek az emlékétől mai napig könnybe lábad a szemem.
Meggyőződésem, hogy az a tej akkor szerintem az életét mentette meg. A többi, utána lehordott kaját is nagy örömmel vette és ette, egy tasak Félixet pl. 5 perc alatt bevágott. Szerintem életében nem evett még Félixet! Egészen biztosan azokért is hálás volt, én meg végtelenül hálás szintén azért, hogy óráról órára életben vannak... de az az első levitt tej, amikor már ki tudja, mióta nem ehetett-ihatott, hisz eleve utcacica volt, az lehetett az életmentő, a csúcs. Abban a rámnézésben MINDEN benne volt...
Sokáig nyomon kísértem a sorsukat, mindig figyeltem a megosztásokat.
Egészen addig tudtam a dolgokat, lementettem minden fotót az egész alomról -- míg elválasztották őket, s a kicsik sorra gazdisodtak. Tormácska is. Nemsokára Som mamit ivartalaníttatták, és ideiglenes gazdihoz került.

Azután még 1-2 hírek beérkezett róla, és utána vagy nem vettem észre, vagy fogalmam sincs, miért nem láttam híreket. Arra gondoltam, hogy talán az ideiglenes "bebukta" a cicát, és azért nincs róla szó. Utólag kerestem rá az albumjukra a csoport oldalán, és tényleg, meg is találtam jó néhány fotót arról, hogy hirdették lépten-nyomon gazdikeresés címén.

 

 










Az ivartalanítás után azonban még bő fél évet kellett Som maminak várnia a gazdi érkezésére...

 
Somci 2015. 01. 08-án gazdisodott. Egy kis feketével, Fionával együtt került új otthonba, akit már ismert.:)

2015. 03. 15-én ilyen fotók érkeztek bő 2 hónap gazdisság után, amiről azt gondolom, nincs rossz sora Somcinak és Fionának!

Találtam fotót az akkor 5 hónapja gazdis Sütőtökről is...:))

Valamint a 10 hónapos -- akkor már majd féléve gazdis, és az egyéves, ivartalanított Tormáról, aki Somci pótlánya volt.

Drága Somci, remélem, soha többet nem kell fáznod és éhezned. Szép, nyugodt életed van és lesz.

A babáidnak pedig soha nem kell ugyanarra a sorsra jutnod, amit te kb. három évig éltél...