Lidlezés és anyámnál

Kedden a Lidlet vettem célba, mert 270 volt a 4 tasakos zselés Coshida, ezt úgy vettük észre, hogy szeretik.
Már készülőfélben voltam és szinte indulás előtt, amikor felhívott anyám, hogy nem mennék-e el. Merthogy szándékosan nem akartuk pünkösdkor zavarni és terhelni, hadd legyen már neki is egy kis pihenője, de amúgy sem, hiszen úgyis gyakran megyünk, megyek. Most viszont mintha hiánya lett volna beszélgetésből, mondta, hogy hát úgy beszéltük meg, hogy pünkösd után elmegyek. Oké, persze. Ráadásul megjött a telefonszámlája is, amit mindenképpen el akartam hozni befizetni, mert szegénynek rendszeresen 770 Ft-ot pakolnak rá késedelmi kamatként, mivelhogy nyugdíj előtt jön...
Mondtam, hogy én inkább elhozom és befizetem -- most úgyis úgy jártam, hogy eltévesztettem, eggyel több számlára vártam, mire kiszámoltam, hogy a víznek nem is most kell jönnie, múlt hónapban fizettem és csak kéthavonta van. Tehát az arra eltett tartalékból be tudom fizetni az anyám telefonszámláját.

Szóval elindultam, előbb a postán húztam sorszámot és vártam ki a soromat a csekkjeim utolsó csoportjával, ezután vettem ki egy kis biztonsági visítva hagyott tartalékot, elmentem a Lidlbe, közben megszabadultam a szelektált cuccoktól. Megvettem pár hiányzó dolgot a 10x4 tasakos csomag Coshida mellé, majd hazakutyagoltam. Szerencsére nem esett az eső, bár meglehetős hideg volt, 12 fok.
Szilvi azt mondta, hogy mikor reggel Bencussal indultak az iskolába, 6 fok volt... Ez igen!

A Lidl után kipakoltam, és mivel már délelőtt összepakolgattam az anyámhoz viendő cuccokat is -- Szilvi lerendezte az ő még hűtőben lévő edényeit is, hogy azokat is el tudjam vinni -, a száraz és maradék, szárítandó kenyereket is, így szerencsére nem kellett sokat készülődni.
Vettem neki azért ajándékba egy tejtáblacsokit és egy csokipudingot, mert tudom, hogy szereti, de magának soha nem venné meg. Vittem még a szomszéd cicának 3 tálkás Coshida pástétomot is.
Gyanús égi látványosságok alatt, de megúsztam csapadék nélkül -- mentem el úgy 2 óra körül, mondta anyám, hogy öcsém nemrég ment pont el, kiváltotta a gyógyszereit meg vett neki húsféléket, tartós élelmiszereket.
Öcsém most olyan gerinckezelésekre jár, mint én jártam két nyáron, csak ő érzi is annak jótékony hatását, mert nem gyalog vagy tömegközlekedések sorával megy utána haza és nem rohangál utána a másik kórházba látogatni stb., szóval jót tesz neki, ugyanis érdekes módon, meglehetősen eltérő életmódunk ellenére neki is gerincsérve lőn. Pedig neki, azt lehet mondani, gyakorlatilag 23 éves kora óta autó van a feneke alatt, és a munkája is ülő. Én viszont évtizedek alatt rengeteget gyalogoltam, tömegközlekedtem és cipekedtem szívbaj kíséretében, pluszban nagyjából 15 évig rendszeresen túrázgattam elsősorban hegyvidéken, mondván, hogy jót tesz és talán "kinövöm" a szívbajt, erősödöm stb. Közben olyan lett az egészségi állapotom, hogy akárha nem is csinálhattam volna semmit... tehát ugyanott vagyunk gerincszempontból tök eltérő életstílus ellenére is. Fene se tudja, mitől van ezek szerint.
Anyámnál először is enni "kellett": húsos csonttal volt nokedlis-zöldséges gulyásleves, majd -- anyám szerint szokásos -- sült csirke petrezselymes krumplival, ez utóbbiból egy kis adag magamhoz vétele már csak pár óra múlva, "dísznek" sikerült, úgy telítődtem.

Aztán végigjártam a kertet, néhány virág lefotózása erejéig, meg megörökítettem a szinte már lebontott (csak most a kezelés miatt az utolsó harmad várat magára) műhelyt.
Ezek itt az udvari futórózsa elvadult csipkerózsái, majd a régi tyúkól melletti bodza, aztán a kerti begóniákból és lilából, valamint a galambos háztetőből is némi ízelítő...

Aztán átjött anyám régi szomszédja, egy 82 éves, de még mindig dolgozó bácsi, akivel az udvaron beszélgettünk szerintem több mint egy órát.
Anyámmal megegyeztek, hogy őhozzá fogja hozni az ételhordó fiú a bácsi számára az ételt, mert a bácsi fia csak az évtizedek során adott milliókat és az ingyen házhelyet fogadta szívesen, de az apja számára minden logikát nélkülözve mindent megtilt és botrányosan bánik, trágárul beszél vele, nem fűthet be a kazánba, elé rúgdossa a szemetet és nem mehet hozzá senki... ilyeneket csak filmekben lát, könyvekben olvashat az ember...
Szóval most az a lényeg, hogy az apja által befizetett és hordatott ebédet nem teheti be az ételhordó srác az udvarra, mivelhogy a bácsi 82 évesen még dolgozik... No, erről a családról is lehetne regényt írni, de most ez mindegy, anyámat ennyi érinti. Ő megengedte neki, hogy kulcsot csináltasson a bácsi magának és az ételhordósnak, és áthozott közvetlen a kapu mellé egy kisszekrényt, hogy abba rakhassa a srác az ételhordót és vigye a tisztát. Amúgy eresz van, tehát viszonylag védett eső esetén is a hely.
Annak idején anyám is rengeteg segítséget kapott tőle, amikor ő évekig nagyanyámat gondozta és ápolta Füzesgyarmaton, ez alatt I. bácsi etette anyám állatait, vette fel a nyugdíját, fizette be a számláit stb. A felesége sírját ma is látogatjuk (Kató néni), nagyon szerettük, és anyám egyetlen meghitt jó barátnője volt, aki napi szinten átjárt hozzá.
Már kisgyerek koromban is szinte hozzánk tartozott I. bácsi is, apámmal nagyon sok mindent segítettek kölcsönösen egymásnak és dolgoztak együtt.

Elhoztam anyám számláját, hogy be tudjam időben fizetni, hátha elkerüljük a büntetést.
Kaptam a sült húsból körettel, meg kaptam párnapos pogácsát is, amit öcsém születésnapjára sütött anyám.
Ha lehet, még hidegebb lett, mint mikor indultam, úgyhogy annak ellenére, hogy én egyáltalán nem vagyok fázós amúgy, most kutyára fáztam kivételesen -- igaz, mit csodálkozom, mikor nyári póló és rajta egy egyszálbél vászondzseki volt. Mivel semmi sál nem volt velem, ezért az egyik kezemmel fogtam a vászondzsekim gallérját a nyakamhoz, mert nekem a nyakfázás a legkellemetlenebb.
Érdekes, még a Lidlhez menet is fáztam, de hazafelé totál lefőttem. Szerintem leginkább a tehertől. Anyámhoz induláskor fáztam (már kevésbé), megérkezve melegem lett. Oda is cipeltem. Na, most hazaérve nem volt melegem, ráadásul a szél is igen fújt.
Mindenesetre jó kis nap volt ennek ellenére, sok mozgással, nem panaszkodhatom...
Még du.-os műszakja után Dani is átjött, hozott egy nagy zsák szennyest és vitte a tisztát. Vele is beszélgettem jó negyedórát hót rekedten, majd elment. Aggódott azért, többször is megkérdezte még éjjel és másnap is, hogy hogy vagyok...