Orvosnál és egyebek

A délelőtt jól indult, mert jött a banki sms, hogy segítség érkezett, aztán jól folytatódott, mert 1 óra körül csengetett a postás az fht.-mmal. Szóval fogtam és utaltam is az utalnivalókat, valamint mehetek gyóccert íratni és egyéb szükségleteket rendezni.
Azért is jó ez a heti gyógyszerkiosztó apparát, azaz a gyóccerkomód, mert azonnal jelzi, ha a következő héten valamelyik gyógyszer elfogy vagy nagyon közel jár hozzá. Így aztán egyenes következmény, hogy menni kell a dokihoz...
Valóban lejárt a három hónap, így ma el is mentem a délutáni rendelés közepén. Reméltem, eltalálom a kevés pácienses időpontot, de nem igazán -- meglehetősen sokan várakoztak. Kb. negyedóra múlva azért kijött az asszisztensnő, mire odaadtam a listámat és a reumatológusi egyéves gyógyszerrendelvényt. Így hálisten, nem kellett bemennem, de tudom, hogy elég sokáig tart, mire nekem mindent felír még akkor is, ha bent vagyok és csak nekem ír a doktornő -- hát még hogyha páciensek is hada is követi nála egymást. Úgyhogy meglehetősen sokat várakoztam, mire megkaptam a "kisregényemet". A gyógyszertár és rendelők előtti közös belépőben lévő két szék közül szoktam valamelyikre letelepedni, főleg, ha nem ül ott senki; s itt szoktam időt tölteni a receptaláírásokkal. Bent igen gyors a kiszolgálás, emiatt jobban szeretem ezt a gyógyszertárat, mint a "mienket", bár a recept nélküli gyógyszereknél mindenképp a "mienkhez" kell menni a kedvezményes kártyánk miatt. De ezek itt receptesek, tehát mindegy -- bármilyen rengeteg ez a mennyiség, a mienkben tízszer ennyi idő alatt kerülne rám sor illetve osztanák ki. Itt eleve 4 ablak van, és szemmel láthatólag tárt karokkal, nagy üdvözlésekkel várják és szolgálják ki az embereket.
Olyan sokáig tartott így is, hogy már segítettek is a hölgynek, amikor valamelyik ablaknál elfogyott a páciens -- és pláne, míg blokkolták; s még így is köszönhetik, hogy nem kértem utasításráírást, mondván, hogy prímán ismerem őket. A legnagyobb szatyrot kaptam tele gyóccerrel, közel 11 ezer Ft értékben. És jelzem, hogy most nem volt benne önmagában tízezer értékű 3 havi fő csontgyóccer, sem az ekcémás kenőcseim úgy 4 ezer párszázért, sem a recept nélküli Pananginom és szemcseppem... De így is nagyon sok, úgyhogy ennél a mozzanatnál mindig ránk jön a kínos nevetgélés...
Innen átmentem a majdnem szomszédos gyógynövényboltba, ahol az aloés fogkrémemet és egyéb rászorultságaimat szoktam venni, most pl. a visszérkencém fogyott már el majd' 1 hónapja... és érzem is, hogy nincs kenve a bokám. No, most ezt is pótoltam.
Ezután bementem a tócósi nagyobbik százas boltba, itt megvettem a kifogyott dolgokat: mosószer, öblítő, súrolókence, sampon, golós dezodor, valamint rákérdeztem a füzetalátétre, de nincs.
Kissé csepergőre fogta magát az idő, úgyhogy csak reménykedni tudtam, hogy hazaérek még az eső előtt, bár volt ernyőm, de annyi cuccom volt és nehezek is, hogy valahogy nem kévántam még ernyőt is tartani.
Hazaérve már 5 óra volt, és Bencust is hazahozta az anyja.
Lepakoltam a gyógyszereket és elpakoltam a tisztítószereket, majd miután láttam, hogy mégse lesz eső, mondtam Szilvinek, hogy na, most mégiscsak elmegyek a CBA-ba, ha már fel vagyok öltözve. Hiányzott pár alapvető konyhai cucc, meg Szilvi látott anyámnak való újabb könyveket (db/500), amiket máris el kell kezdenem lassacskán beszerezni, hiszen két hónap múlva szülinapja! Egyszerre, előtte nem leszek képes normális horderejű ajándékokat beszerezni -- most kell, amikor esetleg van mit.
Na meg nálam újabban sokat számít, hogy "úgyis fel vagyok öltözve". Nyilván, ha nem lettem volna orvosnál, vagy már átöltöztem volna, nem indulok neki újra, de így igen. Nálam ez sokat számít az indulásoknál...
A CBA-ban érdekes módon megint találkoztam Etelkával, akivel kb. félórája pont az ellenkező útirányban (hazafelé az orvostól, ő meg arrafelé ment) találkoztunk... Az ilyenek olyan hihetetlen véletlenek...
Összekapkodtam a dolgokat, amiket akartam, és tényleg tudtam venni anyám kategóriájú 3 könyvet is. Ahogy láttam, tudtam volna még más írótól is hasonlót, de egyszerre elég 3. Nem felejtendő el, hogy még előtte nekem is "ki kell olvasni" őket...:) Így húzunk le több bőrt egy dologról -- tehát dupla öröm. Általában nagyon tudok vigyázni a könyvekre, mikor ajándékba viszem anyámhoz, nem látszik, hogy már átmentem rajtuk (de egyébként tudja).:)
Megúsztam eső nélkül és kellőképpen el is fáradtam...
Hazaérve ám látom, hogy ki van az összes gyógyszerem pakolva a konyhaasztalra szépen, szortírozva, és Szilvia Bencével ott örömködnek. Ki találja ki, hogy mit csinált? Szilvi is rá van kattanva a kuriózumokra, és ennyi gyógyszert annak talált. Úgyhogy még mellé tette az aktuális szemcseppemet, az itthoni 100-as Panangint, a Refresht, a nappali és éjszakai ekcémakrémes tégelyt, és vajon mit csinált? Fotózgatta összevissza. Csak úgy, magunknak, nem azért, hogy albumokba rakjuk az utókor számára... Egyébként tényleg muris látvány volt, hogy beborít egy teljes konyhaasztalt háromhavi gyógyszerkészletem. A rendszeres. Ezt hangsúlyozom, mert holmi időnkénti Voltaren, Panadol, lumbágókenőcsök, visszérkence, az amúgy rendszeresen használt Aloe vera spray, C-vitamin nem is voltak benne. Sőt, főcsontos Sedron/Protelos/Actonel Trio/Trabecan nélkül mostantól 1 évig, merthogy javult a csontritkulásom százaléka 5 évi "méregszedés" után, és úgy döntött a reumatológus, miután számolt egy törési kockázatot, hogy szerinte most hátha elég lesz a napi 600 mg Citrocalcium és a D3 3000 NE-s tabletták rá. De azokkal mily csodás lett volna az asztal!:D Na jó, ez csak vicc, én örülök, hogy egy gonddal kevesebb, főleg, ha az iszonyat mellékhatásaira gondolok... Elég e' nékem bűven.
Szóval eredményes nap volt, csak a neten kellett egy csomó mindent pótolni...

Kisebbik unokahúgom ma lett 28 éves, Isten éltesse! :)
Középső apai unokatesóm ma lett 62, boldog szülinapot neki!
Vali, volt kolléganőm két munkahelyen is, több évtizedig -- tölti azt a kereket, amit én is fogok szeptemberben...:) Aki felől (egyszeri) munka van most kilátásban, és aki fizette a múlt évi nyomdásztali-költségemet... s akinek tavaly dolgoztam egy klassz szöveggondozási munkán, és nem elég, hogy bőven megfizetett, hozatal és vitel alkalmával is kaptam "betétdíjat" (ő nevezte így:))))) -- 1-1 óriási dinnyét... :)
Na, őt is többszörösen Isten éltesse!:) <3 p="">