Hűtőolvasztás és lumbágó

Szerdán egyszerűen muszáj volt leolvasztani a hűtőt, mert már többször is megpróbáltam a fagyasztóból kiszedni az általam zacskókba szortírozott ezt-azt, örökre odaragadtak; azokat leolvasztás nélkül a jóisten sem szedi elő. Márpedig szükségem lehetett volna már rájuk!
Így mit volt mit tenni, amúgy is tényleg, fél éve már, hogy utoljára olvasztottam, tehát épp ideje.
De ez elég hosszadalmas folyamat, mert már a kipakolás is tiszta hátgörcs számomra...
Aztán szelektálás, tele lesz a szemetes, ami félig volt... mert főleg a Szilvi részénél hót sok lejárt ez-az-amaz szokott előfordulni.
Mondjuk, nem esne zokon némi segítség hűtőolvasztáskor, de hát most mit csináljak...
Ezalatt tud pár órát netezni Szilvi. Én megértem, de azért nem utasítanám vissza, ha jönne segíteni... de valahogy nem kapkodja el az ilyesmit. Zúgolódtam is érte egy keveset...
Ezután a legfárasztóbb része számomra, hogy ki kell mosni több léről. Úgy szoktam, hogy egyszer tiszta meleg vízzel, utána mosószeressel, majd utána megint tisztával. Nemcsak az oldalait, de a rácsait, dobozait is természetesen, meg mindenhol, ahol érem -- az ajtaja tartóit is. Nem mondható, hogy nem volt rá szükség!
A fagyasztó megindulásához is idő kell. Miután minden kimosást elintézek, már alig bírok kiegyenesedni. Guggolásból alapból nem tudok felállni, de ahhoz, hogy alul kimossam, muszáj. Hát, azt nem mutatnám be senkinek, hogy állok fel...
A kimosásnál meg a jobb kezem a merev vállam miatt nem igazán mozog fájdalom nélkül, de a félméternyi távokat meg kell vele tenni a kimosás érdekében. Tőből érzem kiszakadni olykor, és nagyon kevés idő kell, hogy valami halálos kifáradást érezzek ilyenkor a karomban.
A fagyasztó minél hamarabbi reagálását melegített vízzel próbálom gyorsítani. Mindenesetre tovább tartott jóval, mint ahogy Szilvi ment és hozta a gyereket az iskolából.
Míg még a fagyó olvadt, de már minden ki volt mosva, bementem a géphez. Hazajöttek, Szilvi utána még kiselejtezte a saját cuccai közül, amiket úgy gondolt, és elkezdett visszapakolni a hűtőbe. Mondtam neki, hogy ajaj, ez nem így megy, ki kell törölni szárazzal is, hiszen ha vizes fagyasztórészbe pakolunk, ugyanott kötünk ki, gyors jegesedés lesz. Tehát kipakoltattam vele és kitöröltem. Utána igyekeztünk minél gyorsabban bepakolni és áram alá tenni.
Lényeg, hogy úgy meghúzódott a hátamban-derekamban valami -- szerintem előugrott az a gerincsérvem, ami mindig ugyanott szokott lumbágó esetén --, hogy még aznap este le kellett fújjam szegény Popikával a holnapra megbeszélt programot, vagyis, hogy elmegyünk a Diószegi S. botanikus kertbe, mert ott még nem jártunk... Egyszerűen nem láttam a végét, és el nem tudtam képzelni, hogy holnapra mozgásképes leszek...
De Voltaren gyógyszer és kenőcs, aztán csak óvatosan bóklászni pár napig...