Városi keresztút

"A debreceni Szent József Gimnázium szervezésében hagyományaikhoz híven városi keresztútjárásra hívják a Krisztus szenvedéstörténetében elmélyülni kívánó híveket 2015. március 26-án, csütörtökön délután 4 órától a Szent Anna-székesegyházban. A menet a templomtól indul és a Szent Anna utca, Piac utca, Kossuth tér útvonalat követik, majd visszaérkezik a templomhoz. A keresztút állomásain az elmélkedéseket a debreceni katolikus plébániák közösségei végzik. Eső esetén a keresztutat a székesegyházban tartják." (http://katolikusemlekev.dnyem.hu/)

Ez volt az általam is többször megosztott hír, melyre jópáran összejöttünk. A tömeg nagyrésze fiatalokból állt, hiszen a Szent József Gimnázium szervezése és a Svetits Gimnázium részvétele folytán ez teljesen természetes. Előbbinek az igazgatóhelyettese is olyan fiatal, hogy az ember max. egyetemistának nézné a többgyermekes családapát.
Azért mentek a szülők, rokonok, hozzátartozók is, meg természetesen azok a hívek is, akik egyébként is magukénak tekintik ezt a fajta programot.

Nekem még volt annyi időm a gyülekező előtt, hogy benézzek a Szent Anna utcai, székesegyháztól nem messze lévő kegytárgyboltba, ahol vettem anyukámnak egy rózsafüzért. Én valahogy természetesnek vettem, hogy neki VAN ilyenje, és mint legutóbb kihozta a szó, hát NINCS. Hogy miért nincs, elhagyta? Ő még csak nem is igen költözgetett élete során... A nagyanyámé hova lett, akár mindkettőé?
Azt mondta, hogy jó lenne neki egy, és hát olyan szívesen elhozta volna szegény Jositáét, csak nem merte, nem akarta a lányát erre kérni, hogy ne mondják már, hogy szegény alig hal meg, már kér valamit anyám... Pedig hát ez nem AZ a negatív, pofátlan cselekedet lett volna, a lányáéknak úgysincs szükségük a Jositá olvasójára, szerintem örültek volna, ha odaadhatják anyámnak! Tett ő anno annyi mindent Jositáért meg a nagyanyámért, hogy millió rózsafüzért is megérdemelne...
Most meg már körülményes, hiszen egyelőre üres az ottani ház, nincs senki Gyarmaton, aki bármi módon tudna tenni bármit is.
Teljesen el is csodálkoztam ezen, hogy hát miért nem mondta eddig, hogy nem került szóba ez, hogy neki nincs? Végül is a nagynénémnek is volt, és tőle is elhozhattuk volna! No most, mivel talán Dani sem dobott még ki azért mindent, ami nem az övé; talán ahhoz még hozzá lehet éppen jutni, de Dani három műszakját tekintve az igencsak nem most lenne. Nekem van kettő is, de mindkettőhöz emlékeim kötnek. Daninak is van kettő, de egyiket elsőáldozásra kapta, másikat pedig már nem emlékszem: vagy bérmálkozásra kapta, vagy Rómában vette ő maga, mikor 2 hétig kint voltak a plébániával.
Így én úgy döntöttem, hogy veszek az anyámnak egyet. Épp ma délben jött meg egy havi villanyszámla-visszatérítésem, halleluja!, ebből már csak megérdemel az anyám egy rózsafüzért!
Vettem hozzá egy kis díszdobozt is, az egész volt 1500 Ft. Ha tiltakozni fog vagy ki akarja fizetni, akkor eldöntöttem: anyák napi előleg lesz és kénytelen elfogadni. De nem várok anyák napjáig! Nem -- ő már 84. évét tapossa...

4-től megkezdődött a keresztúti előzetes szertartás a templomban. A belépők kaptak egy lapot is, amelyen a menetrendet, illetve a 14 stáció dalszövegeit olvashattuk.
Fotózni nem nagyon tudtam, bár párat utólag is letöltöttem a netről, és nem csoda, hogy kint volt a városi tévé, a rendőrség is nagyon profin állt a dologhoz, az autósok meg tudomásom szerint, legalábbis látszólag toleránsan.
Voltak a menetben régi kollégák házaspárilag, ismerősök... de csak láttam őket, ez a dolog nem a "bratyizásról" szólt.

Érdekes volt nézni egyébként a reagálásokat. Voltak csodálkozó, voltak gúnyolódó, voltak elgondolkodó arcú emberek, és bármilyen hihetetlen, de... voltak csatlakozók is. Nemcsak rómaiak, ám görögök és reformátusok is.
A menet végén visszatértünk a Szent Annába, ahol befejezés, a keresztút konzekvenciája Jacek domonkos atya által, és áldás következett.

Szép volt.