A kiválasztott kihívása

Suzanne Collins -- A kiválasztott
mi más lehetne, mint a trilógia harmadik része, cassiesdream kihívásában. Egyelőre 204-en vettünk részt benne.

UPDATE: A mai napon (2014.09.15) átvettem a kihívást. Nem változtatok rajta, viszont kérek mindenkit, hogy kukacoljon be engem, hogy biztosan zöldítsem.
A trilógiával kapcsolatban már van sok kihívás, de a három kötettel külön még nincs, így csináltam nekik egyet-egyet. Szerintem megérdemlik, fantasztikus olvasmányok! :)
A kihívás feltételei: 
– Nyomj egy Részt veszek gombot.
– Olvasd el a könyvet. 
– Hozzászólásban kérek olvasási és szöveges értékelési linket. 
– Az olvasás 2013-tól érvényes. 
– Írjátok meg kommentben, hogy melyik volt a legutáltabb, illetve a kedvenc részetek. :)
Ha minden kész, zöldítek! :) Jó olvasást!

* * *
Értékelésem:
"Nagyon mozgalmas, nagyon eseménydús, nagyon izgalmas, nagyon vizuális. Zúg, mint az áradat. Nekem szubjektíve a harcból már sok is volt, de elismerem, hogy egy ilyen jellegű trilógia befejező része nem lehet lagymatag. 
A befejezéssel és mondanivalóval elégedett vagyok; tulajdonképpen e rendkívüli pozitívum adja a reményt, az élet értelmét: 
„Nekem tavasszal a pitypangra van szükségem. Az élénksárga virágra, amelyik az újjászületést jelenti – a pusztítás helyett. Nekem az ígéret kell, hogy bármilyen szörnyű veszteségeket szenvedtünk is el, lehet folytatni az életet. És minden jóra fordulhat.”"

"Legnegatívabban Snow elnök rózsa- és vérillata hatott rám.
Kedvenc részem a könyv mondanivalója, illetve befejezése: „Nekem tavasszal a pitypangra van szükségem. Az élénksárga virágra, amelyik az újjászületést jelenti – a pusztítás helyett. Nekem az ígéret kell, hogy bármilyen szörnyű veszteségeket szenvedtünk is el, lehet folytatni az életet. És minden jóra fordulhat.” (Ez az értékelésemben is szerepel.)
„De egy nap magyarázatot kell majd adnom nekik a rémálmaimról. Hogy miért gyötörnek. És miért nem fognak teljesen elmúlni, soha. Elmondom majd nekik, hogyan élem túl. Elmondom nekik, hogy azokon a reggeleken, amikor rosszul ébredek, nem tudom örömömet lelni semmiben, mert attól rettegek, hogy a következő pillanatban megfosztanak tőle – bármi legyen is az örömöm forrása. Ilyenkor gondolatban listát készítek minden jó cselekedetről, amelynek valaha tanúja voltam.”

Kaptam a 211. plecsnit.