Hálisten, most visszatért a régi Bencus, nyűglődés nélkül ment bárhová az anyjával, a laborban is a rég bevált "bátor kisfiú" hősies szerepéért dicsérhették meg.
Keddtől mehetett megint oviba. Nem volt probléma, szinte várta is már!
Csakhogy valahogy kemény volt számára az azonnali mélyvíz: azonnal programok: logopédiára át az iskolába, majd rohanvást vissza és újra el, mert mozi. A mozis Repcsik filmre nem tudott figyelni, mert a hiperaktív Panni rátelepedett (sajnos, mindig), ami azt jelentette, hogy ragaszkodott, hogy melléüljön, miközben végigmozogta és végigcsevegte a filmet. Ez is igen elvette a Bence kedvét.
Aztán, hogy nehogy ezek ne legyenek elegek, még ráadásul naposnak is azonnal beosztották.
Én nem tudom, s igaz, hogy az én ovis naposságomnak már több évszázada, de a gyerekeimé nem annyira, szóval én úgy emlékszem, hogy a naposnak az előkészületek, a terítés a gondja, aztán ő is leülhet enni.
Bence meg sírva és farkaséhesen jött haza, mert egész evés alatt ugrálnia kellett, kiszolgálnia a gyerekeket. Ennek víz, annak szalvéta, meg a kiskutya pikulája; szóval én tutira nem álltam volna meg szó nélkül! Ugyanis mikor másodpercekre a gyerek leült, egy falatot sem evett, már jött a következő sóhaj, hogy valaki kiöntött valamit, akkor ki más, mint Bence, a napos szaladjon a rongyért és törölje fel, amannak meg 10 másodperc múlva víz kell. Könyörgöm, mégis a dajka ezalatt mit csinál?
Lényeg, hogy mire Bence tudott volna enni, addigra meg már vitték is el a kaját!
Ahogy telt a hét, Bencének egyre kevesebb kedve volt óvodába menni...
Egyébként Szilvi kedden ment a laborleletért, és hát 6-7 csillagos adat van (kis eltérések), de a WE még mindig 30, ami a doktornő szerint sem normális korántsem...
Pénteken reggel a gyerek nem akarta Szilvit elengedni, sírva lógott az anyján. Mikor végre el tudott szakadni, akkor alig telt el 1-2 óra, már hívták telefonon Szilvit, hogy menjen a gyerekért, mert Bence csak sír az anyjáért, semmiben sem együttműködő, csak fekszik a padon...
Szilvi eközben akciós, de szükséges háztartási vásárlások után járkált, aztán hazajött, lepakolt, és a megbeszélés szerinti fél 1 körül ment a gyerekért.
Itthon is csak nyöszörgött meg minden baja volt... kezdtünk megijedni. Főleg, amikor délután egy liternyit hányt! -- ?????????????? Újabb elkapott vírus, vagy még a régi maradványa?? A pofám szakadozik.
Úgy volt, hogy ma, végre már hosszú apás hétvége lesz, ami úgy szokott lenni, hogy péntek este az ovi után jönnek érte, és majd vasárnap este kerül haza Bence.
Na, természetesen ebből nem lett semmi. Bence 5 órakor sírva rimánkodott a fürdésért, hogy bevackolhasson az ágyába -- ennyit péntekről!
Szombaton reggeltől újra kezdték az apai ágról az érdeklődést, hogy most mi a helyzet, van-e kedve Bencének menni stb. Bence nagyon korán ébredt, vidáman. Természetesen volt neki kedve menni!
Aztán nagy nehezen visszaaludt, olyan 9 körül, ami nem túl jó előjel. Utána már nem volt olyan jókedve, és a telefonos érdeklődésre csak rutinból mondta, hogy igen, van kedve menni...
A készülődés, öltözés után viszont megint kezdte, hogy neki nincs kedve... ááááá...!! Az anyja kiakadt, hogy na, most ezt aztán már nem lehet csinálni, volt lehetősége eldönteni és választani stb.
Úgyhogy jött érte az apja. Akkor a gyerek elkezdett hisztizni a taxiért (hogy a görcs álljon abba, aki bármiféle ok nélkül is taxira szokatta a gyereket, most már mindig ez lesz???), az apja meg természetesen azonnal taxit hívott, miközben vagy ötször megjegyezte a gyerek előtt, hogy na, valószínű jövünk is vissza egy óra múlva (jelzem, nem kellett volna ezzel a gyereknek tippeket adnia, még akkor sem, ha attól még nem lett volna kizárható a dolog).
Ugyanis tényleg így lett. Elmentek, és mi épp elemeztük Szilvivel a dolgokat beszélgetve, mikor egyszer csak... már csörgött is a telefonja: a gyerek apja volt, majd a gyerek is sírva, hogy menni akar haza, anyát akarja! Ennyit a békés, kipihenőnapoknak szánt hétvégéről!
Nyilvánvalóan megint taxival, mint akik milliomosok: ez már nem is tudom, hányadik alkalom, amikor tök feleslegesen eltaxiztatják és visszataxiztatják a gyereket indokolatlanul.
Itthon megint már kora délután le akart feküdni, de nem délutáni alvásra (amit már egyébként meg hároméves korában SEM csinált!), hanem fürdés utáni éjszakai lefekvésre!
Jelzem, nem volt lázas, ma nem hányt, semmi testi tünet jelenleg nincs.
Viszont elaludni csak nem aludt el, állandóan felült és hülyeségeket beszélt. Komolyan, ijesztő dolgokat produkált a gyerek. Az anyjának le kellett feküdnie mellé, hogy megnyugodjon (na de ez sokszor volt így régóta is), akkor meg állandóan és váratlanul felült a gyerek, és halálra váltan kérdezgette, hogy mi baja az anyjának. Sírva ijedezett: Beteg vaaaagy? Nyugtatás, minden. Újabb perc múlva újabb hirtelen, riadt felülés: "Vissza akarom kapni a régi anyámat!" Ennek még értelme sincs, de nyugtatás. És ezt még tízszer eljátszotta, hót ijesztő volt. Megjegyzem, nem lázálom vagy rossz álmok után voltak ezek, merthogy nem lázas, valamint NEM aludt még egyáltalán!
Aztán egy utolsó hirtelen felülés, óriási, riadt szemekkel, megfogva az anyja térdét: "Jaaaj, de jó, hogy visszakaptalak!" És ekkor végre megnyugodva elaludt, de úgy, hogy csak vasárnap hajnalra ébredt megint.
Könyörgöm, mi a fene ez??
Ez már kétségbeejtő! Hogy megy így oviba, hogy megy így a harmadjára kért és kijelölt időpontra az iskolai felmérésre? Ez már nem szervi, itt már mentális bajok is vannak!
Nagyon-nagyon remélem, hogy mindez csak ideiglenes...!
Kivagyok, de főleg Szilvi, mint a liba...:((((
Közben még most digitalizáltam Bencus fotóját az ovis fotózásnál, még a Mikulással. (Eleve Mikulás után bő hónappal kaptuk meg!)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése