Hétköznapi események

Hogy lekopogjam, úgy nézzük, Bence lassan, de végre regenerálódik.
Jár oviba, több-kevesebb örömmel.
Hétfőn vitték a nőnapi cuccokat -- hiába, fiúgyerek esetén ez már csak úgy szokott lenni, én is ezt csináltam Danival anno... lehet, hogy nőnapokkor én nem lettem meg sem említve, de egy fiús anya nem felejtheti el, és ünnepelteti a fiával a gondozó- illetve óvónőket, dajkákat.
Bencus ezeket a dolgokat ügyesen csinálja (Szilvi szépen feldíszített bonbonokat szokott vinni), tudja, kinek kell adni, hogyan és mit mondjon. A két óvónőn, a dajkán kívül a logopédus hölgy is fel lett köszöntve.:)

Végre összeszedtem magam, és elbandukoltam a háziorvoshoz.
Főként azért, mert már legalább 1 hete elfogyott a koleszterincsökkentő gyóccerem (és még jópárnak az utolsó dobozát-üvegét használom); valamint oda kell adjam a reumatológiai szakorvosi írásbeli rendelkezést, hogy ezentúl ő mint háziorvos is kiírhatja a csontgyóccereket -- miket, hogyan, mennyit, miképpen.
Nagyszerűen kifogtam, mert odaérve a délutáni rendelés közepe táján, nem volt senki!! Illetve egy valaki bent volt, aki hamarosan ki is jött, ergo mehettem befele.
Mi tagadás, eltelt vagy félóra, mire az a 3 havi, kb. 30 recept kijött a nyomtatóból és pecsétek, aláírások megestek. Szívgyóccerektől, csontgyóccerektől, koleszterin- és köszvényellenes cuccoktól kezdve az ekcémás éccakai-nappali kencéimig! De végre megvannak, hurrá!
Kint az előtérben kiválasztgattam, amelyek most okvetlen fontosak vagy hamarosan azok lesznek, és csak azokat váltottam ki a szomszédos gyóccertárban, mert egyrészt nem igazán lett volna harmincezer forintom sem, valamint nem akartam újra csodálkozás tárgya lenni, valahányszor még betérek egy-egy boltba, a bőröndnyi gyóccer miatt (holott akkor is csak 70%-a szokott lenni kiváltva).

Pénteken, pont 13-án végre megesett a Pedagógiai intézetes, már kétszer elmulasztott felmérés. Aznap nem ment oviba Bence.
Ezeket az onnan küldött ajánlott leveleket mindig nekem van szerencsém átvenni a postástól, még szerencse, hogy ez az új postás ebből természetesen soha nem csinál gondot (tudom, hogy szabályos, hogy az ember otthonlevő közeli hozzátartozója átvehet ajánlott levelet vagy pénzt stb., de a régi postásunk borzasztó faksznis volt még akkor is, ha saját részre, saját ottlévő személyemnek hozott bármit is... Hiába ismert már 20 éve, MINDEN alkalommal elkért személyit, lakcímkártyát, elöl-hátul ötvenszer ellenőrizte, összevetve a könyvében lévő névvel, adatokkal, sőt, számítva rá, soha el nem raktuk visszaadás után, mert még vagy kétszer újra elkérte az iratokat! Ha pénzt hozott, a tenyeremen tartottam végig, míg itt volt, hogy 4-5-ször is át tudja számolni azt a három papírpénzt és két vasdarabot. Szilvivel mindig poénkodtunk utána, és úgy kivoltunk, úgy sóhajtoztunk egy-egy postásaffér, szertartás után, mintha szenet lapátoltunk volna. Úgyhogy örülünk már vagy féléve az új postásnak, reméljük, ő is marad...)
Az intézetben többféle, több szempontból mért dolgok voltak porondon, volt beszélgetés, kérdezgetés, rajzoltatás, majd pár másik gyerekkel való játék során is figyelték Bencust.
Mint kiderült, ez még nem lesz elég, jövő héten is lesz egy nap, amikor menniük kell.