Máriapócsi kegytárgy nálunk

E fenti dolgok kis emléktárgyak. Az első egy furnéranyagú falikép, ebből Szilvinek is vettem egyet, plusz neki még egy kis feszületet is, mert épp nemrég volt róla szó, hogy neki még nincs is feszülete.
Hát nincs, de ősrégi német háziáldása van! Mert azt a nagyanyja neki adta, nem nekem; s az még az ő nagyszüleié volt és véletlenül megmenekült a háborúban.:) Ez már azóta keretben van, sokkal szebben néz ki.

A másik kettő is magáért beszél, mindkettő hátulján ugyanaz az imádság van, mint az alattuk lévő képen látszik.

* * *

Egy kis történelem ahhoz és annak, aki érdeklődik a máriapócsi könnyező Szűz Máriát ábrázoló kegyképről a http://www.mariapocsi-zarandokhaz.hu/ oldalról:

"Az eredeti máriapócsi kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából, a török fogságból történt szabadulásának emlékére. A képet Papp Dániel helybéli görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért.
1696. november 4-én, miközben a kis fatemplomban Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte, Eöry Mihály pócsi földműves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázionon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlevőket. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezések utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak.
1696. december 8-án jelent meg Pócson kíséretével a Tisza-vidékre vezényelt császári seregek főparancsnoka, gróf Corbelli tábornok. Megvizsgálta a táblakép épségét, s a lefolyó könnyeket egy kendővel maga szárította fel. A vizsgálatot másokkal is elvégeztette 300 ember jelenlétében, akik között lutheránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el.
Az 1696. december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzőkönyvei 36 katolikus és protestáns tanú
egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről.
Corbelli tábornok saját kezű nyilatkozatot küldött az egri püspöknek, a császárnak pedig jelentésében számolt be a könnyezés csodájáról. A kihallgatások jegyzőkönyveinek eredeti példányai a bécsi Szent István-dóm levéltárában voltak, ma a Budapesti Egyetemi Könyvtár Hevesi-gyűjteményében őrzik őket.
Fenessy György egri püspök engedélyezte a tanúvallomások jegyzőkönyveinek közzétételét,
kijelentve, hogy Pócs görög katolikus temploma Mária csodás könnyezésének színhelye volt.
Az esemény híre az akkori viszonyok között is gyorsan terjedt, s hamarosan eljutott Bécsbe.
I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján – és felesége, Eleonóra császárné kívánságára –
elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba.
A képet a könnyezés után állandó katonai őrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban. A pócsiak mindenképpen meg akarták akadályozni a kép elvitelét, de a császári döntés végrehajtói ellen semmit sem tudtak tenni.
A kegyképet 1697. március 1-én 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázionról.
Július 4-én érkezett meg a kegykép Bécsbe, körmenetekkel vitték egyik virágdíszbe öltözött templomból
a másikba. Közben Európa keresztény népeinek hadserege Savoyai Jenő herceg vezetésével török elleni ütközetre készült. A kegyképnek a Szent István vértanúról elnevezett dómba történő végleges elhelyezése napján, 1697. szeptember 11-én Jenő herceg Zentánál döntő vereséget mért a törökökre. Lipót császár 1701-ben Pócsnak adott bullájában maga is tanúsítja, hogy 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatevő erejébe vetett hit késztette imára, és a bécsiek ennek tulajdonították a győzelmet.
Az eredeti pócsi könnyező kegykép a bécsi Stephansdom déli oldalhajójának XVI. századi márványbaldachinja alatt, művészi oltáron kapott méltó elhelyezést, ahol azóta is nagy tisztelettel őrzik. Gyertyák és mécsesek százai égnek állandóan a kép előtt.
II. Rákóczi Ferenc 1703-ban 100 pontban foglalta össze a nemzetünket ért fájó jogtalanságokat – a kéziratot az egri káptalani levéltár őrzi. Ennek 90. pontjában sérelmezi a pócsi kegykép Bécsbe szállítását és vissza nem hozatalát. A pócsi fatemplomban a Mária-ikon helye évekig állt üresen.
Már a kép Bécsbe szállításakor, útközben is számos másolat készült a csodás képről, nem is tudni hány darab, mert nemcsak templomok, hanem magánszemélyek is hozzájuthattak. Hazánkban – többek között – Egerben, Budapesten, Esztergomban (a Bakócz-kápolnában) őriznek egy-egy másolatot. Ausztirában egyébként hét templom birtokol egy-egy képet. Németországban és Svájcban is van néhány másolat.
Egy ilyen másolat került az eredeti kép helyére Máriapócson is.
A mostani kép eredetéről kétféle változat is szól:
Az egyik szerint még a kép Bécsbe való átszállításakor készítettek egy másolatot a Kassa melletti Bárcán, a jezsuiták kolostorában. Festőjét nem ismerjük.
A másik változat szerint a pócsi katolikus parókus a császárhoz intézett beadványában a kép visszaadását kérelmezte. Az uralkodó ezt rossz néven véve, az egri püspökhöz intézett leiratában ígéri, hogy az eredeti képről másolatot készíttet, s azt a pócsi görög katolikus templomnak ajándékozza. A kegykép másolata Telekessy István egri püspök intézkedésére készült el, s ez került a pócsi templomba.
Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok a továbbiakban nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek.
1715. augusztus 1-jén Papp Mihály fiatal parókus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevette a kép könnyezését. A csodás jelenség hírét futár vitte Kállóba, Bizánczy György helynökhöz. Az augusztus 1-jén, 2-án és 5-én több órán át tartó könnyezést sok százan látták.
A könnyezést követő napokban Erdődy Gábor Antal egri püspök hivatalosan kivizsgáltatta az eseményt.
A szemtanúk vallomásának jegyzőkönyve kétséget kizáróan bizonyítja a könnyezés valódiságát.
A máriapócsi kegyhely újabb nevezetes eseménye, a kegykép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdődött.
P. Gávris Kelemen szerzetes atya – a kegykép őre – zarándokokat vezetett a templomban. Amikor a kép foglalatát kinyitotta, észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végződik.
A könnyezés december 19-ig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is, összesen 18 napig. A könnyezés tényét egyházi és világi vegyes bizottság ellenőrizte, s megállapította a könnyezés valódiságát. A könnyeket felfogó selyemkendőt kicsiny foglalatban a templom falára függesztették, ma is ott található a kegykép alatt." (Forrás: http://www.mariapocsi-zarandokhaz.hu/)

* * *

Két hétig járja most útját a kegykép az országban, hogy minél több helyre eljusson annak emlékezetére, hogy 300 éve könnyezett először ez a másolat (és csak ez).

Lényeg, hogy most másfél napig Debrecenben volt a kegykép.

Szombaton 1 órára vártuk a Szent Anna-székesegyházba, a templom már órával hamarabb megtelt, a tömeg nagy része kint várta a kép érkezését. Jómagam is negyedórával előbb érkeztem.

Nagy pillanatok voltak, ahogy gyülekezett a temérdek ember, zászlókkal, környező települések tábláival... egyházi emberekkel, ahogy kivonultak tévéstábok, csomó újság stb.

A képszállító jármű előtti-utáni motorosok nagyon csekély részét sikerült lefotóznom, miközben hosszan, folyamatosan zúgtak a harangok.
Amikor kivették a képet, sajnos, csak ennyire fértem a közelébe: a hátuljával fotózni.
Ezután volt fogadás, köszöntés, beszédek, ének... és méltóságteljes bevonulás a templomba.

A templomba befért, akinek sikerült. Én jobboldalt hátul tolongtam, miközben folyamatosan zajlott a szertartás: imádkozások, elmélkedések, litániák, énekek, passiótörténet...
Kifele jövet így sikerült pár fotót készítenem a képről:

És megindult a tömeg folyamatos Mária-énekekkel az Attila téri görögkatolikus templomba, ahol szintén tele templom várta a kísérő tömeget!

Egyébként gyönyörűen megadták a módját: a fenti liliomhoz hasonló kis csokrok díszítették a templomkerítést körbe. A templomudvaron ízléses és egyáltalán nem megfizethetetlen emléktárgyakat árusítottak (persze voltak nagyok és még nagyobbak, értékesebbek is, könyvek, filmek stb.).

Én az alábbiakat vettem magamnak, plusz Szilvinek a már említett (itt 3.) kis furnérképet és egy kis feszületet.

A templom körbejárása közben bent a templomban (ami egyébként gyönyörű, látványos, egyszer végig kéne jól fotózni!) zajlott az ünnepélyes szertartás, imádkozás, éneklés; s itt már a kegykép elé járulhatott hosszú, tömött sorban mindenki. Természetesen én is beálltam.

Ahogy végeztünk a kegytárgy előtti hódolattal, kaptunk ajándékba egy-egy képet az ikonról, hátulján természetesen megemlékezve az esemény helyszínéről, dátumáról! Úgy tudok az ilyesminek örülni...

Szép és felemelő nap volt, nem mindennapos esemény. Örültem nagyon, hogy nem hagytam ki, még ha jól el is fáradtam...