Tavasz -- anyámnál

Ma anyukámnál voltam. Mire összepakoltam a vinnivalókat: maradékok (köretek, szaftok, csontok), több csomagnyi száraz kenyerek, göngyöleg, valamint apróságok: egy kis kért visszérkenőcs, rózsafüzér, csoki Szilvitől -- hát úgy néztem ki, hogy többszöri nekirugaszkodással sikerült elindulnom, és még Szilvi is kiröhögött. Mondtam neki vihogva, hogy ez már brutálisan botrányos, ahogy kinézek.:)))) Még szerencse, hogy nem kell busszal menni, csak a "kertek alatt" félóráig osongatni, úgy tán nem olyan feltűnő.:) És ráadásul egy szatyrom, amibe a szelektált hulladékokat viszem, az 100 méter után hálistennek, meg fog szűnni. Onnantól már lájtosabb lesz.:))

Ezek után természetesen azért mégsem álltam meg, hogy párszor, letéve mindent, meg ne álljak ezt-azt fotózni. Tényleg, ezen a héten olyan meleg volt -- 16-22 fok! --, hogy bőszülve nekiindult a tavaszi virágzás! Én is pólóra vettem rövid ballont, és még így is melegem volt.
Az ifjúság a gimi előtt épp szünetet töltött, brutális dohányfüstbe burkolva az egész sétányt; de már meg sem lepődik senki, hogy bár pár napja télikabát és kesztyűben parádéztak, mostanra ujjatlan topokban, rövidgatyában és lábujjközes papucsokban ontják a füstöt...

 

Szóval otthon este, letöltve a fotókat, láttam, hogy istenigazából minden fotó csak virágokról, fákról szól. Most még kutyát sem etettünk, mert anyám szerint ki vannak feküdve, jól vannak lakva.
Odaadtam a rózsafüzért, tetszett neki és örült, természetesen ki akarta fizetni, hát majd naná... így is pont eleget segít, mire fát vesz stb., neki alig marad.
Szépen elpakolgattunk mindent, én meg ettem sült kolbászt tormával, kenyérrel -- szerencsére az epém helye "kussban" volt.:)

Aztán még végignéztem a kertet -- most még olyan szép tiszta minden; ugyanis kisebbik unokahúgom már alig várta, hogy áshasson. Nagyon erős a kiscsaj, edzett, magas, vékony, inas. Szerintem Dani nem tudna ilyen frappánsan ásni, úgy, hogy ráadásul ki sem fárad utána.

Láttam a szomszéd "márkásféle" fekete cicát is, olyan gyönyörű! Remélem, jól bánnak vele... Ott van a kertjükben, a közös kerítés mellett elkerítve két dobermanféle jószág, azokat éppen csak hogy ellátják szerintem, de közel sincsenek igényeik szerint tartva (nem futtatják, sétáltatják őket, és szerintem a kötelező oltáson kívül ott sosem volt állatorvosi igénybevétel), és tutira szétszednék a macskát, amennyiben közelükbe menne. Bár nem nagyon látszik a macskán, hogy annyira félne tőlük! (Ez most anyám másik szomszédja egyébként, nem az a szomszéd, ahova csak néha kutyaetetni jár haza a tulaj, akinek kutyáit mi is etetjük.)

Hazafelé sem bírtam egy-két dolognak ellenállni: