Ugye, évtizedekig azt hallgattuk, hogy a vaj, az áááá, az baromira egészségtelen. Csakis a margarin, na, az a 200%-os, megtestesült egészségesség! (Mint ahogy a tej is; kár, hogy nincs annyi százasom, amennyiszer változik a megítélése pozitív vagy negatív irányban.)
Egyszerűen évtizedekig ciki volt nem étolajat meg nem margarint használni. Mostanában kezdik már felülbírálni ezeket a fantasztikus okosságokat. Tény, hogy betartottam: kb. 20 éves koromtól kizárólag olajjal főzök, még a rántást is... Nem is vettem zsírt egyáltalán, szalonnát pedig szinte sosem.
A margarinnak meg mindenképp volt annyi előnye, hogy kényelmesebb volt, ugyanis kenhető.
S mit ad úristen: lassan egy éve, hogy egészségem ilyetén őrzése ellenére mégis gyóccert kell szednem koleszterinre (is). Na, ezér' aztán érdemes volt!
Ma Szilvi vett magának is és nekem is egy-egy tízdekást, mert mint mondta, neki is halványan dereng valami gyerekkorából 1-2 alkalommal, és kíváncsi lett rá, hogy milyen is az a vaj.
Hát, elképesztően finom, nem győztünk vele betelni. Pedig lehetetlen volt szétkenni a kenyéren -- mindegy, rávágtuk hajszálvékonyan.
Minden egészen másképpen esett így...
Gondoltam is az időnként már-már terhes hatásúan korteshadjáratot vívó vegán ismerőseimre...
Nem, soha nem szerettem semmiben az erőszakosságot. Hogy csak azért, mert valakinek ez vagy az lett az elve, heppje, meggyőződése, hite, azt okvetlen másokra is rá akarja erőszakolni. Ahogyan ÉN nem szólok bele, hogy ki miben hisz, hogyan él, mit eszik, úgy könyörgöm, tartsa már ő is tiszteletben a mások hogyanját és mikéntjét. S ez vonatkozik ugyanúgy a jehova és egyéb térítőkre, mint a vegánokra és még sorolhatnám.
Húsz éve lett egy vegetáriánus kollégánk, ő igen finoman, de azért folyamatosan cikizett bennünket és fújolt azért, mert képesek vagyunk húsfélét enni. Pedig ő még hagyján, ő laktovegetáriánus volt.
De ez a vegánság... ami mindenkinek abszolút magánügye és szíve joga, gratulálok és pofabefog; de nehogy már még azt a csekély változatosságot is meg kelljen tagadnia MÁS embernek, mint sajt, tojás meg ilyesmi. Ha én nem szólok bele, hogy ő miért így meg miért úgy, akkor neki nem tök mindegy, hogy én mit eszek?
Mert egyébként annyira rohadtul érdekli az emberek 99,9%-át, hogy egyáltalán moslékra vagy fakéregre telik-e nekem, vagy hogy hogy nem fordultam fel még éhen, nem? De ha kiderül, hogy nem vagyok vegán, már ember sem vagyok. Már az állatvédelmezésem is le van sz@rva és egyenrangú vagyok szinte az állatkínzókkal, mert megettem 10 deka parizert...
Hát nem. A hátralevő kis időmre már örülök, ha néha jólesik valami és pláne, ha valahogy hozzájuthatok. Ha valaki ennek alapján méri a jóindulatát, akkor szevasz, tavasz!:))
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése