Karácsonyi vásár az oviban

Ma délután karácsonyi vásár volt az oviban, melyen már tavaly is voltunk.
Először elmentünk a gyermekért, összecuccoltunk, s megnéztük a kölkök aktuális, mikulásos alkotásait. Úgy látszik, most Bencus sem a legutolsó napra hagyta a sajátját...

Ezután átmentünk az ominózus csoportszobákba, ahol a rendezvény volt. Bencus találkozott a Mikulással, gondolom, Mikuláskor újra fog.:) A Mikulás kérdezte a nevét, azt ügyesen megmondta, de amikor az iránt érdeklődött, hogy énekelne-e neki valamit, akkor Bencus szégyellősen hallgatott, és "ő ott sincs" arcot vágott... Ettől függetlenül azért megkapta a szaloncukrát.:)

Egész héten a zsákbamacskáért izgultak a csoportban, úgyhogy zsákbamacskát NEM venni lehetetlen volt. Vettem én is egyet, meg Szilvi is...
Az egyikben úszószemüveg volt cukrokkal, a másikban keresztszemes hímzés (!!), amit valószínűleg majd az anyja fog kihímezni... (vagy netán én?), meg egy buborékfúvó kézi készülék.:))) Ez utóbbinak akkor is a legnagyobb sikere volt, ha már vagy 5 van otthon.

Ha most lettünk volna először ilyenen, nyilván ez lett volna az etalon. Így viszont elcsodálkoztunk a különbségen: tavaly órákig tartó, buliszerű nyüzsgés volt, töméntelen érdeklődővel és jóval több árussal. Tavaly a Szülői felajánlás című cuccainkat a hivatásos árusok mögé rakták, így nem csoda, ha azokat gyakorlatilag észre sem vették... ellenben rengeteg sütemény volt és az emberek azokat részesítették előnyben; egy fél teremben szinte csak sütiket árultak potom pénzekért.

A vásárnak az a lényege, hogy a szülők sütnek, visznek ezt-azt, a bevétel meg az óvodáé. A vásáron hivatásos árusok is árultak, egyik érte a másikat, ezért szorultak a szülők kézimunkái háttérbe. Mivel ez nem kötelező, a tavalyi hátrányos tapasztalatból kiindulva az idén nem kínlódtunk semmivel... a tavalyiaknak sem tudjuk a sorsát.

Ráadásul elenyésző hivatásos árus volt, abból is az egyik, a könyves az akkorihoz képest töredéknyi kínálattal.
A süteményekre pályáztunk, venni akartunk otthonra is -- erre, hm... hát most alig volt valami az előzőekkel összehasonlítva, viszont ahhoz képest dupla (szinte bolti) áron. Mindenesetre piskótatekercset vettünk 3-3-at, gyakorlatilag ezzel szinte elhoztuk e műfajból az utolsókat.
Bencus meg, ahogy megkapta és kiberhelte a zsákbamacskáit, folyamatosan menni akart -- részéről jól végezte a dolgát. A tavalyi érdeklődést vagy nem kaptuk el -- a mi érkezésünk előtt 1 órával kezdődött a vásár --, vagy ha mégis, hát nem volt valami nagy... Egyedül talán a Mikulás és a zsákbamacskások előtt volt viszonylag folyamatos a tolongás. Zárás előtt háromnegyed órával viszont már tényleg illett mennünk, mert már alig lézengtek.
Mindenesetre ez is megvolt, gyakorlatilag az utolsó karácsonyi vásárunk, hiszen nem leszünk többet ovisak.