Reumakontroll

Ma végre a reumára volt időpontom, hogy pontot tegyünk egy negyedév egészségügyi eseményeire.
A sorszámkérés után előbb kivártam az időpontomat, mivel jó negyedórával előbb érkeztem, a biztonság kedvéért. (Elvégre buszokhoz kell igazodnia az embernek, biztosra menve.) Az időpontomhoz képest jó 25 perccel később kerültem sorra, de annál hamarabb kijöttem!
Vittem a DEXA-leletet, a doktornő kiszámolta, hogy a kritikus T-score pontokon mennyi a javulás (mert tényleg, hálistennek most nem a rosszabbodás miatt kell keseregnem, végre érezhető, hogy nem hiába szedem ezt a töméntelen gyóccert), lényegében visszatérhettünk a 2 évvel ezelőtti eredményeimhez...
A laboreredményeim állítólag rendben vannak, az ambuláns lapomra lényegében felvezették a paramétereket, melyek nekem így nem nagyon mondanak semmit. (Azt gondoltam, "normális" laborlelettel fogok szembesülni, de lényegében így kaptam meg, ilyen összefoglaló jelleggel.)
Megkaptam háromhavi gyógyszereim receptjeit, melyek most nem változtak.
Szuper.
Csak most semmit nem tudtam belőlük kiváltani, de ami késik, nem múlik...
Egyébként oké a javulás, örülök én neki, csak érezni nem érzem. Ugyanolyan sz@r gyenge az állóképességem, mint évek óta, ugyanúgy beszakad a hátam felkelés után fél órával akkor is, ha pl. csak megyek vagy itthon ténykedek; ezért nem annyira látványos a hurrázásom. Ettől azonban még a javulás tudata tényleg fontos az embernek.