Mi is van Haramiával?

Na szóval: Haramiám...
Tudom én, hogy nem tökéletes az egészsége alomkora óta. Párhetesen macskainfluenzán esett át az egész alom, s annak köszönheti életét, hogy az a hölgy, akinél Haramia kóborcica-anyja lebabázott, állatbarát lévén elhordta az egész almot állatorvoshoz, s rájuk áldozta legalább félhavi nyugdíját, hogy injekciós terápián vegyenek részt legalább 2-3-szor. Mindezt ráadásul titkolva a férje előtt...
Lényeg, hogy ebből azért visszamaradt a krónikus kötőhártya-gyulladás, ami igen gyakran jelentkezett Haramia életében. Meg még ki tudja, mi.
Talán szerencsés, hogy hozzám került. Valahol azt érzem, hogy ha nem hozzám, ha nem egy biztonságos, gondos, benti helyre kerül megfelelően őrült és toleráns gazdihoz, Haramia már rég nincs az élők sorában. Ki tudja, testvérei közül (négyen voltak) él-e még valamelyik... költői kérdés ez.
Haramia 11,5 éves. Tény, hogy elélhetnek macskák 15-16 évig, sőt, tudomásom van akár 22 évesről is, de azért egy 11,5 éves macska sem fiatal. Szemem láttára tűnnek fel az öregedés jelei rajta, még akkor is, ha most, mikor a probléma jelentkezett, előtte pár nappal még országjárást, zörgést, rohangálást csapott éjszakánként. Szidtam, hogy 2-3 nappal telihold után még mindig nem lehet tőle aludni...
Szóval nem mondom, hogy tökéletes volt az egészsége, mert tudom, hogy fogköves, és látnivaló pár éve, hogy küszködik időnként pl. evés közben. Mivel nagyon kis étvágyú, így olyan nagy gondot azért ez nem jelentett.

11. 11. kedd du.
Most, amikor gond lett, szokás szerint kunyerált tőlem annak ellenére, hogy ott volt a fél tasak aszpikos Félix számára. Imádja a csirkéből főtt kajákat, ezt soha nem úsztam meg, hogy azokból ne adjak neki. Soha nem is volt ez probléma, megszoktam teljesen: ha eszem, Haramia jön kunyerálni. Ha nem olyan a kaja, akkor is -- legfeljebb a kis kitett falat után tudomásul veszi és elmegy.
Most a csirkecsont porcogóját adtam neki oda, amit előszeretettel szokott bekebelezni mindig, évek hosszú során át. Most hersegve ette egy darabig, majd hirtelen otthagyta az egészet, arrébb ugrott, és sokáig öklendezésformát produkált, eredmény nélkül. Azt gondoltam, valahogy felsértette a porcogó az ínyét, vagy (akinek voltak már fogproblémái, tudhatja nagyon jól!) ráharapott egy fájós fogára.
Innentől kezdve viszont nem tetszett. Egy teljes napon, 24 órán át láthattam a hatalmas viselkedési változást, milyen egy gubbasztó, beteg macska.
Ezalatt nem evett, nem ivott, almot sem használt. Igaz, pont az eset előtt volt éppen pisi-kaki akció, hálistennek. Igazság szerint amikor történt a "ráharapás" vagy mifene, azt még nem vettem komolyan annyira; hát istenem, majd elmúlik, gondoltam. Máskor is volt már hasonló, és mindig helyrejött némi hányással, öklendéssel, egy idő múlva. Már el is felejtettem, mikor Bencus szólt, hogy Haramiának nyitva van a szája, kint van a nyelve és nyáladzik. Ekkor kezdtem aggódni, mert már akkor vagy 3 órája történt az eset.
Éjfél után szoktam feküdni, úgyhogy volt időm látni és szándékosan figyelni is a macskuszt.
Idegesítő az ilyen gubbasztás. Olyan... nyugtalan. Rajtra kész vagy mi...
Próbáltam külön eléhozott esti kajával kínálni, semmi. Vízzel, semmi.

11. 12. szerda
Nem változott semmi.
Hol az én örökmozgó Haramiám? Alszik, gubbaszt. Szája nyitva, nyáladzik, nyelve kint. Nem kér semmit, hiába hordom elébe. Egész nap érintetlen az alom.
Nem normális ez...
Amúgy meg kellemes az idő, és 2 éve nyílt az utcánk elején, egyetlen buszmegállónyira egy állatorvosi rendelő, csak a legjobbakat hallottam róla még, el is határoztam, hogy ha legközelebb oltásra leszünk képesek menni avagy bármilyen célból szükséges lesz, oda megyünk.
Egyetlen probléma a pénz hiánya. Annyira ki volt számolva a hátralevő két csekkre -- upc és vízmű --, hogy nagyon necces a dolog, de mit csináljak?
Hát így történt, hogy délután 3-4 között összeszedtem a szükségeseket, levarázsoltam a szekrény tetejéről a hordozót, kitörölgettem, felöltöztem, majd megfogtam a pillekönnyű kismacska-testet a vasalódeszkán és beraktam a hordozóba. Volt pár keserves nyau, de aztán teljesen békésen viselte az indulást (pedig visszamentem a földszintről újra lifttel a mobilért, és a lift hangjától nagyon fél), az odamenetet.
Szándékosan lassan sétáltunk, nem akartam én sem nagyon lefőni, meg tudom, hogy Haramia szereti a kinti levegőt. A kikötött ablaknál is sokszor ücsörög, orrát kint tartva...
Az új rendelőben nagyon kedvesek voltak, gyakorlatilag még kint a váróban többször kijöttek hozzánk, érdeklődtek, adatokat felvettek.
Mikor behívtak, a legnagyobb precízséggel, gonddal jártak el. Le a kalappal, tényleg: ez a három főből álló fiatal stáb abszolút alapossággal vizsgálta meg Haramiát, szétszedték a hordozót, mert csupán a nyitott ajtón lehetetlen lett volna kiszedni őt, utána össze is rakták. Haramia minden morgása és fújása ellenére megtörténhetett a nyitott szájüregi vizsgálat fejlámpa, mini kézilámpa és kézi fogászati tükrök, eszközök segítségével. Tudvalévő, hogy van 1-2 nagyon rossz foga, melytől nem ártana megszabadulni, meg tele van fogkővel, melyektől szintén. De az idős kora miatt nagyon rizikós az altatás, nem biztos, hogy kibírná. Amúgy meg fogyott is, hiszen volt ő már elvileg 3,90 is, de általában 3,40--3,50 körül mérték. Most pedig 3,20. Ez nem annyira jó jel.
A doktornő mondta és sajnos, láthattam is, hogy kisebb szövetszaporulat van a jobboldali ínyen hátul az őrlők körül, kívül-belül. Ez érdekes volt, ilyet még nem láttam...:( Azt is mondta azonnal, hogy persze ebből nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Ha nem mondja, lehet, hogy nem gondoltam volna a legrosszabbra, de így óhatatlanul gyakran eszembe jut.
Amúgy a kismacska az egész ceremóniát magához képest tényleg jól viselte. Nem szökött el, nem ugrált, nem harapott, nem karmolt. Csak néha fújt és morgott, de ezeket leszámítva gyakorlatilag passzív volt szerencsére.
Kapott kétféle injekciót -- Synulox és Depo-Medrone -- azzal, hogy holnap délután is jöjjünk és folytatjuk.
Az orvosasszisztens srác abbéli aggodalmamra, hogy mi lesz, ha nem iszik és kiszárad, azt mondta, hogy ettől az injekciótól veszett szomjas lesz, és akárhogy is, de inni fog... Fizettem 6755 Ft-ot, kaptunk ambuláns lapot és számlát, majd jöhettünk haza.
Itthon a szűk előszobában annak ellenére, hogy Szilvi és az oviból épp hazaérkezett Bencus körbekapták a hordozót, az ajtó nyitása után Haramia csont nélkül kislisszolt a tőlük fennmaradó 5 centin.
Honesty hatalmas pupillákkal aggodalmaskodott, engem még jóval később is gyanakodva szaglászott...
Az esti órákban beletukmáltam a betegbe vagy 2 körömnyi darab sonkát, nagy öklöndözési gesztusok kíséretével. A macskakajából nem kért, így Honesty járt jól. Én inni sem láttam, de valószínűleg ihatott azért. Hat helyre pakoltam ki vizet a lakásban... és időnként külön odaviszem az orra alá, hátha...! Mindenesetre este végre, több mint 28 óra elteltével lett pisi-kaki, még ha három darab nyúlbogyóról is van szó.
Az éjjel csendesen telt, hajnalban viszont jött a szokásos szeretetrohamára az ágyban, ami nagy, dorombolva jövés-menéssel jár. Ez azért megnyugtató valamelyest.

11. 13. csütörtök
Haramia gyakorlatilag egész nap aludt. Talán ha kétszer volt fent valamiért. A tegnap esti óta az orvoshoz menésig nem volt semmilyen almozás.
Próbálkozott két alkalommal 2-3 pici falat erejéig, mely sült csirkehús és csirkemáj volt -- a Félix tasakossal egyáltalán nem foglalkozva.
A javulást az alapján szűrtem le, hogy nem nyálazott annyira és csak keveset volt kint a nyelve...
Délután megint a vasalódeszkáról altában gyűjtöttem be a hordozóba, miközben Honesty újfent halálra volt rémülve; neki ilyenkor 4-5 évet fiatalodik a fizimiskája.:)
Az út a rendelőbe békés volt, s ugyanilyen hazafelé is. Egyáltalán nem szokott cirkuszolni. A nem-almozások ellenére mindig megúsztuk azt is, hogy útközben vagy a rendelőben történjen baleset, de fel vagyok vértezve egy kiló papírtörlővel... sose lehet tudni.
A rendelőben megint azonnal kijöttek érdeklődni hozzánk a váróba, és nemsokára bemehettünk.
Gondosan kifaggattak minden egyes részlet iránt, ami a macskával történt.
Gyanakodnak arra is, hogy valószínűleg nem csupán a fogkövesség, ínygyulladás a probléma, hanem egy egész macskán átmenő gyulladási folyamat lehetséges, mely a gyomrán-emésztőrendszerén is átmegy most, erre utalt számukra a nyúlós állagú nyál, de egyébként a szemét is gyulladtnak találták.
Szájon át befecskendezve kapott kapott Normaflore-t (egész jól tűrte, miután a tarkóbőrt megfogva tartották, ezáltal nyitott szájjal), nyelte is szerencsére; valamint Synulox injekciót.
És hát holnap még jönnünk kell, utána meg kell próbálkozni otthoni gyógyszerbeadással majd...
Most fizettem 2555 Ft-ot, és hazasétáltunk.
Otthon ugyanaz a körbeguggolás fogadta a hordozót, mint tegnap, Haramia pedig ugyanúgy kislisszolt.
Most kicsit elevenebb volt, pár percig futkározott ide-oda -- ez állítólag nem kuriózum valamelyik gyógyi utóhatásaként. Ezután pisilt egy nagyot, hálisten, majd estefelé evett egy kiskanálnyi csirkehúst...
A vasalódeszkán aludt másnap délelőttig, és most kivételesen nem jött hajnali szeretetrohamra az ágyba egyáltalán. Soha nem gondoltam volna, hogy ez bármikor is hiányozni fog, mindenesetre konstatáltam, elkezdtem aggódni, figyelni, majd csak felkeltem, hogy megnézzem zöldhajnalban őcsőpumaságát.

11. 14. péntek
Sokat aludt ma is, és nem volt olyan mértékű a javulás, mint várható lehetett volna. Ezt később az orvos is igazolta.
Mindenesetre öklendezés nélkül evett délelőtt pár falat -- olyan két kiskanálnyi -- májpástétomot, vékony kis darabokra szelve. Már annak is örülök, hogy egyáltalán beveszi és lenyeli! Hiszen az első-második napon egyáltalán nem állt meg a szájában a kaja!
Kora délután elfogadott pár pici falat csirkehúst, almozni megint nem almozott egész nap, egészen estig.
Most egy órával korábbra voltunk híva, úgyhogy már 3 előtt elkezdtem készülődni, negyed 4-kor indulásra készen álltunk. Szintén a vasalódeszkáról gyűjtöttem be, a függöny mögé benyúlva. Szegénykém nem is tiltakozik, pedig tudom, hogy nem ez volt az alaptermészete...
A hordozóba tételkor kissé kitámasztana most már, így harmadjára; aztán 2-3 nyau, onnantól pedig jó kiscica.
A váróba kijöttek hozzánk előre érdeklődni, két ember is.
Volt még egy aranyos eset: két érdeklődés között egyszer csak látom, hogy egy fekete cica ballag a shop- és patikarészlegben felénk. Nahááát! Mi sem természetesebb! Odajött hozzánk, természetesen felfedezte Haramiát a hordozóban. Meg nem mondom, ki kezdte, de aktívan morgolódtak mindketten, sőt, Haramia fújt is. Ezt elterelendő, megszagoltattam a cicával a kezemet, és elkezdtem simogatni. Annyira jólesett, amúgy is csodálom a fekete cicákat a holdszemeikkel! Odáig fajultunk, hogy simán fel is vettem, és egészen, míg be nem kellett menni, tartottam, majd le is ültem vele: ölben dorombolt.:)
Látszott egyébként, hogy nagyon otthonos itt, nem véletlen az ittléte. Felugrott a váró lépcsős polcaira, s nyugodtan nézelődött az ablakokon kifelé. Közben bármikor lehetett simizni.
Mikor az asszisztens jött szólni, hogy mehetünk, látta, hogy macskázom:), megkérdeztem, kié ez a cica, hol a gazdi stb., hát elmesélte, hogy ez itt történetesen az övé, de amúgy három is van itt a rendelő területén. Mondta, hogy itt hagytak egy vemhes cicát, mely lebabázott, s a három kölyke azóta is itt van. Mindenkinek van egy sajátjának kinevezett, de amúgy közös rendelőcicák. Nem mintha otthon nem lenne mindegyikőjüknek egy csomó kutyája és cicája.
Láttam is tegnapelőtt itt egy fekete-fehér cicát a kertben, ő lehet az egyikük.
Ma pedig elmenőben láttam egy másik feketét is, szintén a kertben...
A rendelőben úgy vélték, nem elég intenzív a javulás; már vissza kellett volna jönnie a korához képesti, azelőtti vitalitásnak, aktívabbnak kellene lennie. Mindenesetre most legalább nyálzást nem tapasztaltak, de egyéb belgyógyászati háttér jelenlétére gyanakszanak. Példaként felhoztak egy hasonló problémákkal idehozott 22 éves (!) cicát, aki megkapta ugyanezt a kezelést, és így harmadnapra már meg nem mondaná senki sem, hogy beteg volt a cica...
Vérvételt javasolnak, ha hétvége után, továbbra sem mutat gyógyult állapotot. Mivel első alkalommal mondtam a tartós munkanélküli állapotot és a szinte fizetésképtelenséget, nem is felejtették el, minden alkalommal elhangzik valaminek kapcsán, hogy "tekintettel a gazdi anyagi helyzetére" stb., de nekik el kell mondaniuk, mi van, mi várható, mit kellene tenni.
Azt is mondták, hogy a fogkőleszedés a foghúzásokkal az altatás miatt mindenképpen rizikós egy 11,5 éves macskánál akkor is, ha az a macska egészséges. De a Haramia állapotában meg pláne végzetes lehet, úgyhogy arról lebeszélnének ők is, ha nem muszáj (pl. fájdalom esetén lenne aktuális e gázos kérdés).
Kapott Synuloxot injekcióban, valamint nekem adtak két napra való (4 db) tablettát a következő két napra. Fizettem 3165 Ft-ot...
12475-nél tartok...!!
Amikor hazaértünk, Haramia megrohanta a tányérját. Habár még a Félix-része érintetlen volt, arra rá sem hederített, ellenben az ott lévő, kb. evőkanálnyi feldarabolt sült csirkehúst éhesen felhabzsolta! Ennek csak örülni lehet!
Ezután uzsgyi a vasalódeszkára, és késő estig bevágta a szunyát.
9 körül jött enni: pár falat csirkehús megint, majd fél 12-kor evett a lidles Coshida nevű zselés tasakosból néhány kis falatot, és végre láttuk a vízzel is próbálkozni. Eddig is biztosan ivott, hiszen egyszer egy nap volt pisi és egyáltalán: életben van a kiszáradás jelei nélkül; de végre látható is volt. Pisilt egy jó adagot, kaki ma sem volt.

Most ez a helyzet. Összefoglaltam e bejegyzésben a kedd óta történt Haramia-esetet, nem akartam napokra szétaprózni. Mindenesetre nem sok pihenőm van azóta...
Tényleg imádkozom, hogy javuljon meg, gyógyuljon meg szegénykém, mert bármennyire is szeretnék minden tőlem telhetőt megtenni a macskámért, nem fogom bírni...:((