Haramia és gyócceradás házilag

Szombaton és vasárnap hajnalban is jött Haramia dorombolni az ágyba. Ez nálunk az etalon, ennek hiányát éreztem pénteken.
Ugyanis lefekvéskor csak Honesty szokott a fejem mellé feküdni dorombolva, legtöbbször úgy alszom el, hogy ott van ő és a kezem rajta. Régebben Haramia ilyenkor deréktájt vagy térdnél helyezkedett el, de jó ideje olyankor ő épp alszik valamelyik fekvőkében vagy a vasalódeszkán csak azért, hogy nem sokkal elalvásom után kezdődhessen a randalírozás... Na, mostanában ettől nem kell félni.
Tény, hogy a szertartásszerű hajnali, ágybeli dorombolva karisztolást már nagyon megszoktam. Nem mindig voltam boldog, hogy hajnalban felköltenek, de ha már Honesty amúgy is felkölt előtte, mert ÉHES, akkor már mindegy, hogy visszafekve meg Haramia JÖN dorombolni.
Most, vasárnap éjjel írom ezt, hogy hogyan is állunk Haramiával.
Aránylag kaja szempontjából visszaálltunk a baj előtti formulához: keveset, de eszik. Mostanra nemcsak éhes, de bent marad a szájában, hála a nagyon jó istennek, a falat.
Néha fura hangokat hallok a szájából két falat között; nem is tudom mihez hasonlítani. Olyan kicsit, mintha üvegdarabokat ropogtatna a fogai között... valamiért a fogköves fogait, ha összeszorítja, ilyen hangokat ad. Biztosan valamiért ingerli a rágás, ezért csinálja kényszerszerűségből.
De lényeg, hogy bent marad a kaja, éhes is, tud is rágni, és eszik annyit, mint azelőtt.
Ettől nagyon boldog vagyok. Inni is láttam hétvégén. Pisi teljesen rendben van, egyedül még kakit nem láttam vagy 3-4 napja. Amin mondjuk, nem csodálkozom, hiszen napokig semmit nem evett, de nem bánnám már, ha lenne...
No, amitől kissé aggódtam: 2-2 gyógyszert (Synulox) kellett beadnom neki a 2 nap alatt. Négy előre rettegett alkalom! Szombaton az egyiket délelőtt, egyedül oldottam meg; mit ne mondjak, szerintem a véletlen műve, hogy sikerült. Elég nehéz ugyanis altában is úgy megfogni, hogy meg is "tartódjon", száját kinyitni és be is nyomni bele a gyógyszert. Mindehhez kéne vagy 4 kéz, úgyhogy nem is nagyon tudom, hogy sikerült. Lényeg, hogy májpástétomot gyúrtam köré, és úgy sikerült egy résnyire, némileg erőszakkal kinyitott szájon valahogy betuszkolni. Szinte vártam, hogy köpi kifele, de nem. Hallottam a nyelést, magam sem nagyon hittem el, mindenesetre megkönnyebbültem! Még szerencse, hogy egyik kedvence a májpástétom...
A következőt késő este követtük el, most segítségül hívtam Szilvit. Ehhez képest ez volt a legnehezebb, mert Haramia fent volt az elcsípésnél. Úgy beszéltük meg, hogy megfogja a makkát, én meg megpróbálom mind a szájnyitást, mind a gyógyszerbetolást megoldani. Igen, csak nem tudta, nem merte elég határozottan fogni a jószágot, így az kirúgta magát... Na persze innen már elég elrendeltetett volt, hogy mennyire sikerülhet a dolog. Kezdődött a hajkurászás, és pár eredménytelen szájnyitási kísérlet után valahogy sikerült elöl éppen csak berakni a májpástétomos tablettát -- nyelt és alleluja, készen volt!
Vasárnap mise után elmentem vásárolni. Főleg Haramia kedvéért, ugyanis olyanokat vettem, amiket szeret. Selyemsonkát, alutálkás májpástétomokat, junior Félix tasakost a babának.:)
Hazaérve elrendeztem a dolgokat, és ilyenkor szoktam én is enni valamit -- jelen esetben egy sajtosrolót --, melynek szokásos kísérője mindig, hogy jön Haramia is mellém, hátha leesik neki valami.
Ez most szándékos volt: vittem a rolóm mellé pár szelet selyemsonkát és a gyóccert.
Sonkaszabdalás után két darab közé raktam a Synuloxot, köré is sonkadarabokat raktam, majd elkezdte habzsolni, ha egyáltalán Haramiára lehet ezt nem kis túlzással mondani. A gyógyszeres részt bekapta, majd a felső sonkadarab bent maradt, többi kiesett. Már szőttem a további terveket, mikor egyszer csak magát a gyógyszert is bekapta és hallottam, hogy roppantott egyet. Némi csikorgással, de lement; hihetetlen! Örömömben még simán feldaraboltam neki 2 szelet vékony sonkát, amit be is falt. Nagy kő esett le a szívemről; ráadásul minden erőszak nélkül kipipálható a mai egyik gyóccer!
Most este is úgy gondoltam, hogy ha délelőtt sikerült, hátha most is, és akkor nem kell hajkurászáshoz, lefogáshoz folyamodni. Betálaltam az esti sajtosrolómat, mellé előkészítettem 3 szelet selyemsonkát felvágva. Nem, nem magamnak.
Enni kezdtem, természetesen jött Haramia is. Pár darabot eléraktam ugyanúgy, ahogy délelőtt, és most nem esett ki a szájából az eltakart gyógyszer: összerágta együtt valahogy sonkástul, és kész, hurrá, megette! Minden stressz nélkül. Ezek szerint tutira nem is lehet olyan rossz, hiszen rágás után éreznie kellett valami ízt, nem? De.
És őmacskasága, aki az imádott kajaféléket sem tudta még pár napja megtartani sem a szájában, az eltüntette a gyóccert. Hála a selyemsonkának...
Nem mondom, hogy meggyógyult, ez most, amennyit ismerek a diagnózisokból, közel nem ilyen egyszerű. De a keddi-szerdaihoz képest ég és föld!
Nem hiszem, hogy tökéletes lenne ő már valaha is, de megelégszem azzal is, ha ilyen állapotban stagnálni fog, még jóóóó sokáig...