Patikát nyithatnék

Ma már végképp nem halogathattam tovább, összeszedtem magam, és elporoszkáltam az orvosi rendelőbe. Valamikor a műtétem utáni jelentkezéskor írattam ki három hónapra a szokásos gyóccereket, úgyhogy mostanra már vagy háromféle elfogyott.
Észbe kapva elraktam az oltási könyvet is, hiszen mostanában vannak az influenza elleni oltások, jó lenne több legyet ütni egy csapásra.
Eléggé hemzsegtek a rendelőbeli várók, még állóhely sem volt fal mellett, hogy legalább támaszkodni lehessen. Ezért is ódzkodtam ettől, hiszen ha olyan a szerencsém, hogy sokáig kell várakozni, akkor esetleg az is megbetegszik, aki egyébként kivételesen nem beteg.
No de most valóban szerencsém volt, mert az asszisztensnő kinézett, és páran egyből letámadtuk az iratainkkal. Mondtam az oltási óhajomat, valamint listát is írtam az összes kiíratandó gyócceremről.
Visszafelé menet már hívott is befele magával, hurrá; és egy röpke oltási aláírás után már meg is kaptam a szurit. Közben megérkezett a doktornő is, én meg húztam is kifelé, hiszen sorrendben voltak egy csomóan előttem. Nyilván reménykedhettem, hogy úgyis sokkal hamarabb megkapom a recepteket, mint ahogy sorra kerülnék. Mivel nem csak én írattam gyógyszert, ezért beletelt azért egy kis időbe, de lényeg, hogy negyedórán belül már markomban volt a kötegnyi recept. A gyógyszertárral közös pici benyílórészben leültem az automata mellé, és gyorsan rendszereztem a recepteket, pluszban még hozzátettem a csontos Protelosból egyet, mivel azt csak egyenként váltom, és idáig nem volt 3000 Ft-om rá, valamint az ekcémakenőcsöket tartalmazó recepteket is visszavettem, mert még kb. egyheti van otthon -- ezek is vagy 4000 forintba kerülnének...
A többi mehet, a szívgyógyszerek, Protelos-kiegészítők. Hosszú percekig tartott az aláírásuk, és vagy 20 percig csak velem foglalkozott az egyik kedves hölgy, egészen belepirult a sürgés-forgásba, és vagy másfél métert elfoglaltak a sorba kirakott receptek, rajtuk a gyóccerek... a többi gyógyszerész is csak nézett, hogy már az ő térfeleiket is az én dobozkáim foglalták. Majd a blokkolás, ellenőrzés, szatyorba pakolás... és 13 ezer Ft. Még jó, hogy nem váltottam ki mindent, meg nem vettem, amiket recept nélkül szoktam -- Panangin, műkönny -- mert 13-mal több lett volna... Máriám! :-O
Szilvi javasolta, hogy fotózzam le a kövér, nagy szatyrot és mellette a 60 cm hosszú blokkot, már csak poénból is, de aztán csak nem tettem, mert elkeserített. Ez cseppet sem olyan dolog, sajnos, amire büszkének érezheti magát az ember. Pedig érdekes lett volna...
Sőt, tovább dorbézoltam: bementem a rendelő majdnem szomszédságában található gyógynövényes boltba, és megvettem egy, otthon már két hete elfogyott aloé verás fogkrémet (2001 óta ezt használom, és ha elfogy és mással mosok fogat, 1-2 napon belül begyullad az egész ínyem, úgyhogy nekem szinte létszükséglet. Drága, de óriási beosztással használom!), valamint egy tégely vadgesztenye-szőlőlevél kivonatú krémet, mely segít a visszereknél, valahogy könnyíti az ember lábát. Ezt meg szoktam felezni anyámmal, felettébb kiadós egy tégely, hónapokig betart.
Ezután hazaslattyogtam, de még bementem a postára, és befizettem az anyám csekkjeit, meg az enyémek közül kettőt.
Arra gondoltam, az ürömben öröm, hogy legalább az influenza elleni oltás nekem '94 óta ingyenesen jár, és úgy '98 óta általában ki is használom.
Meg arra, hogy uramisten, mennyire nyomorult az ember ezzel a sok krónikus, maradandó betegséggel, még csak nem is nyugdíjasan. Egy komplett öregek otthonának dicséretére válna egy ilyen készlet...