2014. november 26., szerda

Hó végi anyázás

Ma megint voltam anyámnál némi szárazkenyérrel, jó sok kimaradt pörköltszaftos körettésztával; hálás volt a szomszéd kutyus.:)
Szilvi küldött a nagyanyjának rejtvényújságokat, ezzel jól eltölti az időt mindig. Kifejezetten vaskos rejtvényújságokat szoktunk vinni, és konkrétan mindent megfejt. Ha már nem akarja 50-jére újraolvasni a nem csekély könyvtárát, akkor legalább fejtvényt rejthessen.
Megbeszéltük az infókat a nagybátyámról, meg mivel megkapta szegény a nyugdíját, küldött egy kis juttatást Szilvi névnapjára, Dani születésnapjára, valamint Bencusnak némi Mikulásra... én pedig támogatást, sajnos. Mármint hogy őt sajnálom emiatt, meg ezt a nyomorult helyzetet, hogy erre kényszerülünk.


Ismerős a hóvégi helyzet mindenképpen, amikor minden szép lassan elfogy, értve ezalatt alapvető háztartási dolgokat, de hetekig nem tudunk venni, toljuk a napokat valami bevételig. Almás lepényt akart sütni, de nem volt tojás, nem volt tejföl. Nevetve mesélte, hogy bármit talált ki főzés céljából, mindenhez hiányzott valami. Ezt a fasírtot kis dinsztelt krumplival mégis megcsinálta, hogy meg tudjon kajáltatni a drága, bár szörnyen szabadkozott, hogy hiányzik belőle a paprika, mert természetesen az is kifogyott... Ettől függetlenül olyan finom volt, hogy ha nem mondja, észre sem veszem...

Ezt az almát a kamrában fotóztam, öcsém szerezte be neki olcsón, mondja, hogy ő nem tud alma nélkül létezni. Sajnos, én nem nagyon vagyok gyümölcsös, de néha ráerőltetem magam. Tény, hogy ez az alma isteni finom jonatán, és sokkal szebb volt, mint így a fotón.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése