Ma végre a reumára volt időpontom, hogy pontot tegyünk egy negyedév egészségügyi eseményeire.
A sorszámkérés után előbb kivártam az időpontomat, mivel jó negyedórával előbb érkeztem, a biztonság kedvéért. (Elvégre buszokhoz kell igazodnia az embernek, biztosra menve.) Az időpontomhoz képest jó 25 perccel később kerültem sorra, de annál hamarabb kijöttem!
Vittem a DEXA-leletet, a doktornő kiszámolta, hogy a kritikus T-score pontokon mennyi a javulás (mert tényleg, hálistennek most nem a rosszabbodás miatt kell keseregnem, végre érezhető, hogy nem hiába szedem ezt a töméntelen gyóccert), lényegében visszatérhettünk a 2 évvel ezelőtti eredményeimhez...
A laboreredményeim állítólag rendben vannak, az ambuláns lapomra lényegében felvezették a paramétereket, melyek nekem így nem nagyon mondanak semmit. (Azt gondoltam, "normális" laborlelettel fogok szembesülni, de lényegében így kaptam meg, ilyen összefoglaló jelleggel.)
Megkaptam háromhavi gyógyszereim receptjeit, melyek most nem változtak.
Szuper.
Csak most semmit nem tudtam belőlük kiváltani, de ami késik, nem múlik...
Egyébként oké a javulás, örülök én neki, csak érezni nem érzem. Ugyanolyan sz@r gyenge az állóképességem, mint évek óta, ugyanúgy beszakad a hátam felkelés után fél órával akkor is, ha pl. csak megyek vagy itthon ténykedek; ezért nem annyira látványos a hurrázásom. Ettől azonban még a javulás tudata tényleg fontos az embernek.
2014. november 20., csütörtök
2014. november 19., szerda
Ovis fotózás
Bencuséknál az oviban lezajlott a szokásos őszi, műtermi jellegű fotózás.
Szilvi nem volt megelégedve a képekkel, mert nem elég színesek, úgyhogy amíg én nem láttam a fotókat, sokkal rosszabbra készültem.
Nekem mindenesetre ehhez képest kellemes csalódás volt, hiszen az a lényeg, hogy a gyermek jól néz ki rajtuk. Nem mondom, hogy nem lehetett volna egy profi műtermi, kirendelt fotósnak változatosabbá, élénkebbé tenni a képeket, hiszen annyi minden van, amit egy gyerek mellé-alá-elé oda lehet varázsolni kellékként... ráadásul micsoda véletlen, még a gyerek öltözéke sem üt el a háttértől, és ezt tényleg nem lehet előre tudni. Mindenesetre ezer dologgal fel lehetett volna dobni a képeket, az tény; de hát most ez ilyen lett.
2014. november 18., kedd
Haramicám
Hétfőtől már nincs gyógyszer -- "elengedett kormánnyal" megyünk tovább.
Sok alvás, nyugodt cica. Eszeget, mint a baj előtt, amúgy haramiásan -- keveset, de eszik. Csikorogva. Mert valami csikorog a szájában, emiatt néha szüneteket is tart. Nyilván a rossz, illetve fogköves fogai...
Van pisi, hétfővel bezárólag 5 napja nincs kaki, kedd reggelre viszont lett 2 haramiás nyúlbogyó! Tudtam, hogy van ilyen, de most tapasztaltam meg, milyen szuper érzés, ha egyszer csak lesz kaki!
Hétfőn délelőttre volt megbeszélve, hogy felhívom a rendelő ügyeleti mobilját, ettől tették függővé, hogy kell-e mennünk még.
11-kor még hangposta válaszolt, majd 1 óra körül visszahívott az orvosasszisztens. Beszámoltam Haramiáról, hogy sikerült a gyógyszerbeadás, működik a macska, ellenben még széklet nincs.
Efelől megnyugtattak, hogy nem kell még nekem ez irányban beavatkozni, hiszen ha nincs bevitel, nincs mit produkálni, ez idő kérdése.
Mondta, hogy referál a doktornőnek, és elvileg, remélhetőleg gyakorlatilag sem kell most mennünk orvoshoz. Hála a jó istennek! Remélem, így marad és stagnál még nagyon sokáig a dolog.
Azért nem vagyok nyugodt...
És észrevettem magamon, hogy tényleg mint anyja a gyereke iránt, olyan vagyok a macskáimmal...
Egyből nem számít, ha sokszor kell almoznom, nem számít, ha virgonckodik éjjel és felébreszt, nem számít, ha hajnalban szeretetrohammal, dorombolva követeli a simit -- semmi nem számít, csak ő éljen, jól legyen. Ugrándozom örömömben egy kis evés, ivás, almozás után!
Nagyon sötét volt a mögöttünk lévő hét. Aludni is alig tudtam. Esküszöm, hiányzott az éjszakai randalírozása, a sok "szemétkedés"-nek nevezett rosszaság, mindent megadtam volna, csak legyen rossz megint!
Az se számít, hogy semmi pénzem nincs, hogy pótsegítséggel tudtam befizetni az utolsó előtti számlámat -- az utolsó az kicsi, és na bumm, később fogom befizetni! --, hogy nincs tovább kajára sem (ami van itthon, abból kell 2 hétig kihúzni), vagy hogy... nem fogok tudni elmenni a nyomdásztalira.
Kit érdekel, ha Haramia életben van?
Sok alvás, nyugodt cica. Eszeget, mint a baj előtt, amúgy haramiásan -- keveset, de eszik. Csikorogva. Mert valami csikorog a szájában, emiatt néha szüneteket is tart. Nyilván a rossz, illetve fogköves fogai...
Van pisi, hétfővel bezárólag 5 napja nincs kaki, kedd reggelre viszont lett 2 haramiás nyúlbogyó! Tudtam, hogy van ilyen, de most tapasztaltam meg, milyen szuper érzés, ha egyszer csak lesz kaki!
Hétfőn délelőttre volt megbeszélve, hogy felhívom a rendelő ügyeleti mobilját, ettől tették függővé, hogy kell-e mennünk még.
11-kor még hangposta válaszolt, majd 1 óra körül visszahívott az orvosasszisztens. Beszámoltam Haramiáról, hogy sikerült a gyógyszerbeadás, működik a macska, ellenben még széklet nincs.
Efelől megnyugtattak, hogy nem kell még nekem ez irányban beavatkozni, hiszen ha nincs bevitel, nincs mit produkálni, ez idő kérdése.
Mondta, hogy referál a doktornőnek, és elvileg, remélhetőleg gyakorlatilag sem kell most mennünk orvoshoz. Hála a jó istennek! Remélem, így marad és stagnál még nagyon sokáig a dolog.
Azért nem vagyok nyugodt...
És észrevettem magamon, hogy tényleg mint anyja a gyereke iránt, olyan vagyok a macskáimmal...
Egyből nem számít, ha sokszor kell almoznom, nem számít, ha virgonckodik éjjel és felébreszt, nem számít, ha hajnalban szeretetrohammal, dorombolva követeli a simit -- semmi nem számít, csak ő éljen, jól legyen. Ugrándozom örömömben egy kis evés, ivás, almozás után!
Nagyon sötét volt a mögöttünk lévő hét. Aludni is alig tudtam. Esküszöm, hiányzott az éjszakai randalírozása, a sok "szemétkedés"-nek nevezett rosszaság, mindent megadtam volna, csak legyen rossz megint!
Az se számít, hogy semmi pénzem nincs, hogy pótsegítséggel tudtam befizetni az utolsó előtti számlámat -- az utolsó az kicsi, és na bumm, később fogom befizetni! --, hogy nincs tovább kajára sem (ami van itthon, abból kell 2 hétig kihúzni), vagy hogy... nem fogok tudni elmenni a nyomdásztalira.
Kit érdekel, ha Haramia életben van?
2014. november 17., hétfő
Kihívás oldalszámokra
Százasonként egy
a címe AnnaSz molyos kihívásának, 286.-ként vettem részt benne.
Sokat gondolkodtam, milyen kihívást hozzak létre, azután jött a sugallat és megszületett ez. Körülnézve nem találkoztam hasonlóval, de szóljatok, ha tévedtem.
A feladat nagyon egyszerű, olvass el 5 könyvet. Egy 100, egy 200, egy 300, egy 400 és egy 500 oldalasat. Mivel pont kerek oldalszámú könyv igen kevés van, ezért úgy gondoltam, hogy a 80 lesz a választóvonal. Pl.: 380 oldal alatt még a 300-as kategóriába tartozik, fölötte viszont már a 400-ashoz.
A könyvekről olvasási és értékelési linket is kérek. Az olvasások 2013. január 1-jétől érvényesek és nem muszáj őket egyben hozni.
Valamint kérlek titeket, hogy TEGYÉTEK FEL ŐKET A MEGFELELŐ POLCRA is. (Ne haragudjatok a sok nagybetűért, de sok ember figyelmét elkerülte, és bonyolította az egészet, hogy egyesével szólni kellett sokaknak…)
A kihívás teljesítéséhez tehát 5 könyv szükséges, de a bátrabbak hozhatnak hatot-hetet is (természetesen a megfelelő oldalszámmal).
Jó olvasást!
Gyors UPDATE: elfelejtettem ideírni, de így utólag is megkérnélek rá titeket, hogy aki ezek után hozza a könyveket, írja oda az oldalszámot is. Nagyon megkönnyítenétek a dolgom. Előre is köszönöm!
(5 polc linkje)
Ezeket vittem értékeléseikkel együtt:
100:
Gwendoline Welsh: Ösztönök fogságában – 164 oldal
200:
Aurora White: A gyöngyhalász – 220 oldal
300:
Nancy Price: Egy ágyban az ellenséggel – 318 oldal
400:
Kerstin Gier: Smaragdzöld – 444 oldal
500:
J. A. Redmerski: A soha határa – 506 oldal
Megkaptam a 202. plecsnit.
a címe AnnaSz molyos kihívásának, 286.-ként vettem részt benne.
Sokat gondolkodtam, milyen kihívást hozzak létre, azután jött a sugallat és megszületett ez. Körülnézve nem találkoztam hasonlóval, de szóljatok, ha tévedtem.
A feladat nagyon egyszerű, olvass el 5 könyvet. Egy 100, egy 200, egy 300, egy 400 és egy 500 oldalasat. Mivel pont kerek oldalszámú könyv igen kevés van, ezért úgy gondoltam, hogy a 80 lesz a választóvonal. Pl.: 380 oldal alatt még a 300-as kategóriába tartozik, fölötte viszont már a 400-ashoz.
A könyvekről olvasási és értékelési linket is kérek. Az olvasások 2013. január 1-jétől érvényesek és nem muszáj őket egyben hozni.
Valamint kérlek titeket, hogy TEGYÉTEK FEL ŐKET A MEGFELELŐ POLCRA is. (Ne haragudjatok a sok nagybetűért, de sok ember figyelmét elkerülte, és bonyolította az egészet, hogy egyesével szólni kellett sokaknak…)
A kihívás teljesítéséhez tehát 5 könyv szükséges, de a bátrabbak hozhatnak hatot-hetet is (természetesen a megfelelő oldalszámmal).
Jó olvasást!
Gyors UPDATE: elfelejtettem ideírni, de így utólag is megkérnélek rá titeket, hogy aki ezek után hozza a könyveket, írja oda az oldalszámot is. Nagyon megkönnyítenétek a dolgom. Előre is köszönöm!
(5 polc linkje)
Ezeket vittem értékeléseikkel együtt:
100:
Gwendoline Welsh: Ösztönök fogságában – 164 oldal
200:
Aurora White: A gyöngyhalász – 220 oldal
300:
Nancy Price: Egy ágyban az ellenséggel – 318 oldal
400:
Kerstin Gier: Smaragdzöld – 444 oldal
500:
J. A. Redmerski: A soha határa – 506 oldal
Megkaptam a 202. plecsnit.
2014. november 16., vasárnap
Haramia és gyócceradás házilag
Szombaton és vasárnap hajnalban is jött Haramia dorombolni az ágyba. Ez nálunk az etalon, ennek hiányát éreztem pénteken.
Ugyanis lefekvéskor csak Honesty szokott a fejem mellé feküdni dorombolva, legtöbbször úgy alszom el, hogy ott van ő és a kezem rajta. Régebben Haramia ilyenkor deréktájt vagy térdnél helyezkedett el, de jó ideje olyankor ő épp alszik valamelyik fekvőkében vagy a vasalódeszkán csak azért, hogy nem sokkal elalvásom után kezdődhessen a randalírozás... Na, mostanában ettől nem kell félni.
Tény, hogy a szertartásszerű hajnali, ágybeli dorombolva karisztolást már nagyon megszoktam. Nem mindig voltam boldog, hogy hajnalban felköltenek, de ha már Honesty amúgy is felkölt előtte, mert ÉHES, akkor már mindegy, hogy visszafekve meg Haramia JÖN dorombolni.
Most, vasárnap éjjel írom ezt, hogy hogyan is állunk Haramiával.
Aránylag kaja szempontjából visszaálltunk a baj előtti formulához: keveset, de eszik. Mostanra nemcsak éhes, de bent marad a szájában, hála a nagyon jó istennek, a falat.
Néha fura hangokat hallok a szájából két falat között; nem is tudom mihez hasonlítani. Olyan kicsit, mintha üvegdarabokat ropogtatna a fogai között... valamiért a fogköves fogait, ha összeszorítja, ilyen hangokat ad. Biztosan valamiért ingerli a rágás, ezért csinálja kényszerszerűségből.
De lényeg, hogy bent marad a kaja, éhes is, tud is rágni, és eszik annyit, mint azelőtt.
Ettől nagyon boldog vagyok. Inni is láttam hétvégén. Pisi teljesen rendben van, egyedül még kakit nem láttam vagy 3-4 napja. Amin mondjuk, nem csodálkozom, hiszen napokig semmit nem evett, de nem bánnám már, ha lenne...
No, amitől kissé aggódtam: 2-2 gyógyszert (Synulox) kellett beadnom neki a 2 nap alatt. Négy előre rettegett alkalom! Szombaton az egyiket délelőtt, egyedül oldottam meg; mit ne mondjak, szerintem a véletlen műve, hogy sikerült. Elég nehéz ugyanis altában is úgy megfogni, hogy meg is "tartódjon", száját kinyitni és be is nyomni bele a gyógyszert. Mindehhez kéne vagy 4 kéz, úgyhogy nem is nagyon tudom, hogy sikerült. Lényeg, hogy májpástétomot gyúrtam köré, és úgy sikerült egy résnyire, némileg erőszakkal kinyitott szájon valahogy betuszkolni. Szinte vártam, hogy köpi kifele, de nem. Hallottam a nyelést, magam sem nagyon hittem el, mindenesetre megkönnyebbültem! Még szerencse, hogy egyik kedvence a májpástétom...
A következőt késő este követtük el, most segítségül hívtam Szilvit. Ehhez képest ez volt a legnehezebb, mert Haramia fent volt az elcsípésnél. Úgy beszéltük meg, hogy megfogja a makkát, én meg megpróbálom mind a szájnyitást, mind a gyógyszerbetolást megoldani. Igen, csak nem tudta, nem merte elég határozottan fogni a jószágot, így az kirúgta magát... Na persze innen már elég elrendeltetett volt, hogy mennyire sikerülhet a dolog. Kezdődött a hajkurászás, és pár eredménytelen szájnyitási kísérlet után valahogy sikerült elöl éppen csak berakni a májpástétomos tablettát -- nyelt és alleluja, készen volt!
Vasárnap mise után elmentem vásárolni. Főleg Haramia kedvéért, ugyanis olyanokat vettem, amiket szeret. Selyemsonkát, alutálkás májpástétomokat, junior Félix tasakost a babának.:)
Hazaérve elrendeztem a dolgokat, és ilyenkor szoktam én is enni valamit -- jelen esetben egy sajtosrolót --, melynek szokásos kísérője mindig, hogy jön Haramia is mellém, hátha leesik neki valami.
Ez most szándékos volt: vittem a rolóm mellé pár szelet selyemsonkát és a gyóccert.
Sonkaszabdalás után két darab közé raktam a Synuloxot, köré is sonkadarabokat raktam, majd elkezdte habzsolni, ha egyáltalán Haramiára lehet ezt nem kis túlzással mondani. A gyógyszeres részt bekapta, majd a felső sonkadarab bent maradt, többi kiesett. Már szőttem a további terveket, mikor egyszer csak magát a gyógyszert is bekapta és hallottam, hogy roppantott egyet. Némi csikorgással, de lement; hihetetlen! Örömömben még simán feldaraboltam neki 2 szelet vékony sonkát, amit be is falt. Nagy kő esett le a szívemről; ráadásul minden erőszak nélkül kipipálható a mai egyik gyóccer!
Most este is úgy gondoltam, hogy ha délelőtt sikerült, hátha most is, és akkor nem kell hajkurászáshoz, lefogáshoz folyamodni. Betálaltam az esti sajtosrolómat, mellé előkészítettem 3 szelet selyemsonkát felvágva. Nem, nem magamnak.
Enni kezdtem, természetesen jött Haramia is. Pár darabot eléraktam ugyanúgy, ahogy délelőtt, és most nem esett ki a szájából az eltakart gyógyszer: összerágta együtt valahogy sonkástul, és kész, hurrá, megette! Minden stressz nélkül. Ezek szerint tutira nem is lehet olyan rossz, hiszen rágás után éreznie kellett valami ízt, nem? De.
És őmacskasága, aki az imádott kajaféléket sem tudta még pár napja megtartani sem a szájában, az eltüntette a gyóccert. Hála a selyemsonkának...
Nem mondom, hogy meggyógyult, ez most, amennyit ismerek a diagnózisokból, közel nem ilyen egyszerű. De a keddi-szerdaihoz képest ég és föld!
Nem hiszem, hogy tökéletes lenne ő már valaha is, de megelégszem azzal is, ha ilyen állapotban stagnálni fog, még jóóóó sokáig...
Ugyanis lefekvéskor csak Honesty szokott a fejem mellé feküdni dorombolva, legtöbbször úgy alszom el, hogy ott van ő és a kezem rajta. Régebben Haramia ilyenkor deréktájt vagy térdnél helyezkedett el, de jó ideje olyankor ő épp alszik valamelyik fekvőkében vagy a vasalódeszkán csak azért, hogy nem sokkal elalvásom után kezdődhessen a randalírozás... Na, mostanában ettől nem kell félni.
Tény, hogy a szertartásszerű hajnali, ágybeli dorombolva karisztolást már nagyon megszoktam. Nem mindig voltam boldog, hogy hajnalban felköltenek, de ha már Honesty amúgy is felkölt előtte, mert ÉHES, akkor már mindegy, hogy visszafekve meg Haramia JÖN dorombolni.
Most, vasárnap éjjel írom ezt, hogy hogyan is állunk Haramiával.
Aránylag kaja szempontjából visszaálltunk a baj előtti formulához: keveset, de eszik. Mostanra nemcsak éhes, de bent marad a szájában, hála a nagyon jó istennek, a falat.
Néha fura hangokat hallok a szájából két falat között; nem is tudom mihez hasonlítani. Olyan kicsit, mintha üvegdarabokat ropogtatna a fogai között... valamiért a fogköves fogait, ha összeszorítja, ilyen hangokat ad. Biztosan valamiért ingerli a rágás, ezért csinálja kényszerszerűségből.
De lényeg, hogy bent marad a kaja, éhes is, tud is rágni, és eszik annyit, mint azelőtt.
Ettől nagyon boldog vagyok. Inni is láttam hétvégén. Pisi teljesen rendben van, egyedül még kakit nem láttam vagy 3-4 napja. Amin mondjuk, nem csodálkozom, hiszen napokig semmit nem evett, de nem bánnám már, ha lenne...
No, amitől kissé aggódtam: 2-2 gyógyszert (Synulox) kellett beadnom neki a 2 nap alatt. Négy előre rettegett alkalom! Szombaton az egyiket délelőtt, egyedül oldottam meg; mit ne mondjak, szerintem a véletlen műve, hogy sikerült. Elég nehéz ugyanis altában is úgy megfogni, hogy meg is "tartódjon", száját kinyitni és be is nyomni bele a gyógyszert. Mindehhez kéne vagy 4 kéz, úgyhogy nem is nagyon tudom, hogy sikerült. Lényeg, hogy májpástétomot gyúrtam köré, és úgy sikerült egy résnyire, némileg erőszakkal kinyitott szájon valahogy betuszkolni. Szinte vártam, hogy köpi kifele, de nem. Hallottam a nyelést, magam sem nagyon hittem el, mindenesetre megkönnyebbültem! Még szerencse, hogy egyik kedvence a májpástétom...
A következőt késő este követtük el, most segítségül hívtam Szilvit. Ehhez képest ez volt a legnehezebb, mert Haramia fent volt az elcsípésnél. Úgy beszéltük meg, hogy megfogja a makkát, én meg megpróbálom mind a szájnyitást, mind a gyógyszerbetolást megoldani. Igen, csak nem tudta, nem merte elég határozottan fogni a jószágot, így az kirúgta magát... Na persze innen már elég elrendeltetett volt, hogy mennyire sikerülhet a dolog. Kezdődött a hajkurászás, és pár eredménytelen szájnyitási kísérlet után valahogy sikerült elöl éppen csak berakni a májpástétomos tablettát -- nyelt és alleluja, készen volt!
Vasárnap mise után elmentem vásárolni. Főleg Haramia kedvéért, ugyanis olyanokat vettem, amiket szeret. Selyemsonkát, alutálkás májpástétomokat, junior Félix tasakost a babának.:)
Hazaérve elrendeztem a dolgokat, és ilyenkor szoktam én is enni valamit -- jelen esetben egy sajtosrolót --, melynek szokásos kísérője mindig, hogy jön Haramia is mellém, hátha leesik neki valami.
Ez most szándékos volt: vittem a rolóm mellé pár szelet selyemsonkát és a gyóccert.
Sonkaszabdalás után két darab közé raktam a Synuloxot, köré is sonkadarabokat raktam, majd elkezdte habzsolni, ha egyáltalán Haramiára lehet ezt nem kis túlzással mondani. A gyógyszeres részt bekapta, majd a felső sonkadarab bent maradt, többi kiesett. Már szőttem a további terveket, mikor egyszer csak magát a gyógyszert is bekapta és hallottam, hogy roppantott egyet. Némi csikorgással, de lement; hihetetlen! Örömömben még simán feldaraboltam neki 2 szelet vékony sonkát, amit be is falt. Nagy kő esett le a szívemről; ráadásul minden erőszak nélkül kipipálható a mai egyik gyóccer!
Most este is úgy gondoltam, hogy ha délelőtt sikerült, hátha most is, és akkor nem kell hajkurászáshoz, lefogáshoz folyamodni. Betálaltam az esti sajtosrolómat, mellé előkészítettem 3 szelet selyemsonkát felvágva. Nem, nem magamnak.
Enni kezdtem, természetesen jött Haramia is. Pár darabot eléraktam ugyanúgy, ahogy délelőtt, és most nem esett ki a szájából az eltakart gyógyszer: összerágta együtt valahogy sonkástul, és kész, hurrá, megette! Minden stressz nélkül. Ezek szerint tutira nem is lehet olyan rossz, hiszen rágás után éreznie kellett valami ízt, nem? De.
És őmacskasága, aki az imádott kajaféléket sem tudta még pár napja megtartani sem a szájában, az eltüntette a gyóccert. Hála a selyemsonkának...
Nem mondom, hogy meggyógyult, ez most, amennyit ismerek a diagnózisokból, közel nem ilyen egyszerű. De a keddi-szerdaihoz képest ég és föld!
Nem hiszem, hogy tökéletes lenne ő már valaha is, de megelégszem azzal is, ha ilyen állapotban stagnálni fog, még jóóóó sokáig...
2014. november 15., szombat
Mi is van Haramiával?
Na szóval: Haramiám...
Tudom én, hogy nem tökéletes az egészsége alomkora óta. Párhetesen macskainfluenzán esett át az egész alom, s annak köszönheti életét, hogy az a hölgy, akinél Haramia kóborcica-anyja lebabázott, állatbarát lévén elhordta az egész almot állatorvoshoz, s rájuk áldozta legalább félhavi nyugdíját, hogy injekciós terápián vegyenek részt legalább 2-3-szor. Mindezt ráadásul titkolva a férje előtt...
Lényeg, hogy ebből azért visszamaradt a krónikus kötőhártya-gyulladás, ami igen gyakran jelentkezett Haramia életében. Meg még ki tudja, mi.
Talán szerencsés, hogy hozzám került. Valahol azt érzem, hogy ha nem hozzám, ha nem egy biztonságos, gondos, benti helyre kerül megfelelően őrült és toleráns gazdihoz, Haramia már rég nincs az élők sorában. Ki tudja, testvérei közül (négyen voltak) él-e még valamelyik... költői kérdés ez.
Haramia 11,5 éves. Tény, hogy elélhetnek macskák 15-16 évig, sőt, tudomásom van akár 22 évesről is, de azért egy 11,5 éves macska sem fiatal. Szemem láttára tűnnek fel az öregedés jelei rajta, még akkor is, ha most, mikor a probléma jelentkezett, előtte pár nappal még országjárást, zörgést, rohangálást csapott éjszakánként. Szidtam, hogy 2-3 nappal telihold után még mindig nem lehet tőle aludni...
Szóval nem mondom, hogy tökéletes volt az egészsége, mert tudom, hogy fogköves, és látnivaló pár éve, hogy küszködik időnként pl. evés közben. Mivel nagyon kis étvágyú, így olyan nagy gondot azért ez nem jelentett.
11. 11. kedd du.
Most, amikor gond lett, szokás szerint kunyerált tőlem annak ellenére, hogy ott volt a fél tasak aszpikos Félix számára. Imádja a csirkéből főtt kajákat, ezt soha nem úsztam meg, hogy azokból ne adjak neki. Soha nem is volt ez probléma, megszoktam teljesen: ha eszem, Haramia jön kunyerálni. Ha nem olyan a kaja, akkor is -- legfeljebb a kis kitett falat után tudomásul veszi és elmegy.
Most a csirkecsont porcogóját adtam neki oda, amit előszeretettel szokott bekebelezni mindig, évek hosszú során át. Most hersegve ette egy darabig, majd hirtelen otthagyta az egészet, arrébb ugrott, és sokáig öklendezésformát produkált, eredmény nélkül. Azt gondoltam, valahogy felsértette a porcogó az ínyét, vagy (akinek voltak már fogproblémái, tudhatja nagyon jól!) ráharapott egy fájós fogára.
Innentől kezdve viszont nem tetszett. Egy teljes napon, 24 órán át láthattam a hatalmas viselkedési változást, milyen egy gubbasztó, beteg macska.
Ezalatt nem evett, nem ivott, almot sem használt. Igaz, pont az eset előtt volt éppen pisi-kaki akció, hálistennek. Igazság szerint amikor történt a "ráharapás" vagy mifene, azt még nem vettem komolyan annyira; hát istenem, majd elmúlik, gondoltam. Máskor is volt már hasonló, és mindig helyrejött némi hányással, öklendéssel, egy idő múlva. Már el is felejtettem, mikor Bencus szólt, hogy Haramiának nyitva van a szája, kint van a nyelve és nyáladzik. Ekkor kezdtem aggódni, mert már akkor vagy 3 órája történt az eset.
Éjfél után szoktam feküdni, úgyhogy volt időm látni és szándékosan figyelni is a macskuszt.
Idegesítő az ilyen gubbasztás. Olyan... nyugtalan. Rajtra kész vagy mi...
Próbáltam külön eléhozott esti kajával kínálni, semmi. Vízzel, semmi.
11. 12. szerda
Nem változott semmi.
Hol az én örökmozgó Haramiám? Alszik, gubbaszt. Szája nyitva, nyáladzik, nyelve kint. Nem kér semmit, hiába hordom elébe. Egész nap érintetlen az alom.
Nem normális ez...
Amúgy meg kellemes az idő, és 2 éve nyílt az utcánk elején, egyetlen buszmegállónyira egy állatorvosi rendelő, csak a legjobbakat hallottam róla még, el is határoztam, hogy ha legközelebb oltásra leszünk képesek menni avagy bármilyen célból szükséges lesz, oda megyünk.
Egyetlen probléma a pénz hiánya. Annyira ki volt számolva a hátralevő két csekkre -- upc és vízmű --, hogy nagyon necces a dolog, de mit csináljak?
Hát így történt, hogy délután 3-4 között összeszedtem a szükségeseket, levarázsoltam a szekrény tetejéről a hordozót, kitörölgettem, felöltöztem, majd megfogtam a pillekönnyű kismacska-testet a vasalódeszkán és beraktam a hordozóba. Volt pár keserves nyau, de aztán teljesen békésen viselte az indulást (pedig visszamentem a földszintről újra lifttel a mobilért, és a lift hangjától nagyon fél), az odamenetet.
Szándékosan lassan sétáltunk, nem akartam én sem nagyon lefőni, meg tudom, hogy Haramia szereti a kinti levegőt. A kikötött ablaknál is sokszor ücsörög, orrát kint tartva...
Az új rendelőben nagyon kedvesek voltak, gyakorlatilag még kint a váróban többször kijöttek hozzánk, érdeklődtek, adatokat felvettek.
Mikor behívtak, a legnagyobb precízséggel, gonddal jártak el. Le a kalappal, tényleg: ez a három főből álló fiatal stáb abszolút alapossággal vizsgálta meg Haramiát, szétszedték a hordozót, mert csupán a nyitott ajtón lehetetlen lett volna kiszedni őt, utána össze is rakták. Haramia minden morgása és fújása ellenére megtörténhetett a nyitott szájüregi vizsgálat fejlámpa, mini kézilámpa és kézi fogászati tükrök, eszközök segítségével. Tudvalévő, hogy van 1-2 nagyon rossz foga, melytől nem ártana megszabadulni, meg tele van fogkővel, melyektől szintén. De az idős kora miatt nagyon rizikós az altatás, nem biztos, hogy kibírná. Amúgy meg fogyott is, hiszen volt ő már elvileg 3,90 is, de általában 3,40--3,50 körül mérték. Most pedig 3,20. Ez nem annyira jó jel.
A doktornő mondta és sajnos, láthattam is, hogy kisebb szövetszaporulat van a jobboldali ínyen hátul az őrlők körül, kívül-belül. Ez érdekes volt, ilyet még nem láttam...:( Azt is mondta azonnal, hogy persze ebből nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Ha nem mondja, lehet, hogy nem gondoltam volna a legrosszabbra, de így óhatatlanul gyakran eszembe jut.
Amúgy a kismacska az egész ceremóniát magához képest tényleg jól viselte. Nem szökött el, nem ugrált, nem harapott, nem karmolt. Csak néha fújt és morgott, de ezeket leszámítva gyakorlatilag passzív volt szerencsére.
Kapott kétféle injekciót -- Synulox és Depo-Medrone -- azzal, hogy holnap délután is jöjjünk és folytatjuk.
Az orvosasszisztens srác abbéli aggodalmamra, hogy mi lesz, ha nem iszik és kiszárad, azt mondta, hogy ettől az injekciótól veszett szomjas lesz, és akárhogy is, de inni fog... Fizettem 6755 Ft-ot, kaptunk ambuláns lapot és számlát, majd jöhettünk haza.
Itthon a szűk előszobában annak ellenére, hogy Szilvi és az oviból épp hazaérkezett Bencus körbekapták a hordozót, az ajtó nyitása után Haramia csont nélkül kislisszolt a tőlük fennmaradó 5 centin.
Honesty hatalmas pupillákkal aggodalmaskodott, engem még jóval később is gyanakodva szaglászott...
Az esti órákban beletukmáltam a betegbe vagy 2 körömnyi darab sonkát, nagy öklöndözési gesztusok kíséretével. A macskakajából nem kért, így Honesty járt jól. Én inni sem láttam, de valószínűleg ihatott azért. Hat helyre pakoltam ki vizet a lakásban... és időnként külön odaviszem az orra alá, hátha...! Mindenesetre este végre, több mint 28 óra elteltével lett pisi-kaki, még ha három darab nyúlbogyóról is van szó.
Az éjjel csendesen telt, hajnalban viszont jött a szokásos szeretetrohamára az ágyban, ami nagy, dorombolva jövés-menéssel jár. Ez azért megnyugtató valamelyest.
11. 13. csütörtök
Haramia gyakorlatilag egész nap aludt. Talán ha kétszer volt fent valamiért. A tegnap esti óta az orvoshoz menésig nem volt semmilyen almozás.
Próbálkozott két alkalommal 2-3 pici falat erejéig, mely sült csirkehús és csirkemáj volt -- a Félix tasakossal egyáltalán nem foglalkozva.
A javulást az alapján szűrtem le, hogy nem nyálazott annyira és csak keveset volt kint a nyelve...
Délután megint a vasalódeszkáról altában gyűjtöttem be a hordozóba, miközben Honesty újfent halálra volt rémülve; neki ilyenkor 4-5 évet fiatalodik a fizimiskája.:)
Az út a rendelőbe békés volt, s ugyanilyen hazafelé is. Egyáltalán nem szokott cirkuszolni. A nem-almozások ellenére mindig megúsztuk azt is, hogy útközben vagy a rendelőben történjen baleset, de fel vagyok vértezve egy kiló papírtörlővel... sose lehet tudni.
A rendelőben megint azonnal kijöttek érdeklődni hozzánk a váróba, és nemsokára bemehettünk.
Gondosan kifaggattak minden egyes részlet iránt, ami a macskával történt.
Gyanakodnak arra is, hogy valószínűleg nem csupán a fogkövesség, ínygyulladás a probléma, hanem egy egész macskán átmenő gyulladási folyamat lehetséges, mely a gyomrán-emésztőrendszerén is átmegy most, erre utalt számukra a nyúlós állagú nyál, de egyébként a szemét is gyulladtnak találták.
Szájon át befecskendezve kapott kapott Normaflore-t (egész jól tűrte, miután a tarkóbőrt megfogva tartották, ezáltal nyitott szájjal), nyelte is szerencsére; valamint Synulox injekciót.
És hát holnap még jönnünk kell, utána meg kell próbálkozni otthoni gyógyszerbeadással majd...
Most fizettem 2555 Ft-ot, és hazasétáltunk.
Otthon ugyanaz a körbeguggolás fogadta a hordozót, mint tegnap, Haramia pedig ugyanúgy kislisszolt.
Most kicsit elevenebb volt, pár percig futkározott ide-oda -- ez állítólag nem kuriózum valamelyik gyógyi utóhatásaként. Ezután pisilt egy nagyot, hálisten, majd estefelé evett egy kiskanálnyi csirkehúst...
A vasalódeszkán aludt másnap délelőttig, és most kivételesen nem jött hajnali szeretetrohamra az ágyba egyáltalán. Soha nem gondoltam volna, hogy ez bármikor is hiányozni fog, mindenesetre konstatáltam, elkezdtem aggódni, figyelni, majd csak felkeltem, hogy megnézzem zöldhajnalban őcsőpumaságát.
11. 14. péntek
Sokat aludt ma is, és nem volt olyan mértékű a javulás, mint várható lehetett volna. Ezt később az orvos is igazolta.
Mindenesetre öklendezés nélkül evett délelőtt pár falat -- olyan két kiskanálnyi -- májpástétomot, vékony kis darabokra szelve. Már annak is örülök, hogy egyáltalán beveszi és lenyeli! Hiszen az első-második napon egyáltalán nem állt meg a szájában a kaja!
Kora délután elfogadott pár pici falat csirkehúst, almozni megint nem almozott egész nap, egészen estig.
Most egy órával korábbra voltunk híva, úgyhogy már 3 előtt elkezdtem készülődni, negyed 4-kor indulásra készen álltunk. Szintén a vasalódeszkáról gyűjtöttem be, a függöny mögé benyúlva. Szegénykém nem is tiltakozik, pedig tudom, hogy nem ez volt az alaptermészete...
A hordozóba tételkor kissé kitámasztana most már, így harmadjára; aztán 2-3 nyau, onnantól pedig jó kiscica.
A váróba kijöttek hozzánk előre érdeklődni, két ember is.
Volt még egy aranyos eset: két érdeklődés között egyszer csak látom, hogy egy fekete cica ballag a shop- és patikarészlegben felénk. Nahááát! Mi sem természetesebb! Odajött hozzánk, természetesen felfedezte Haramiát a hordozóban. Meg nem mondom, ki kezdte, de aktívan morgolódtak mindketten, sőt, Haramia fújt is. Ezt elterelendő, megszagoltattam a cicával a kezemet, és elkezdtem simogatni. Annyira jólesett, amúgy is csodálom a fekete cicákat a holdszemeikkel! Odáig fajultunk, hogy simán fel is vettem, és egészen, míg be nem kellett menni, tartottam, majd le is ültem vele: ölben dorombolt.:)
Látszott egyébként, hogy nagyon otthonos itt, nem véletlen az ittléte. Felugrott a váró lépcsős polcaira, s nyugodtan nézelődött az ablakokon kifelé. Közben bármikor lehetett simizni.
Mikor az asszisztens jött szólni, hogy mehetünk, látta, hogy macskázom:), megkérdeztem, kié ez a cica, hol a gazdi stb., hát elmesélte, hogy ez itt történetesen az övé, de amúgy három is van itt a rendelő területén. Mondta, hogy itt hagytak egy vemhes cicát, mely lebabázott, s a három kölyke azóta is itt van. Mindenkinek van egy sajátjának kinevezett, de amúgy közös rendelőcicák. Nem mintha otthon nem lenne mindegyikőjüknek egy csomó kutyája és cicája.
Láttam is tegnapelőtt itt egy fekete-fehér cicát a kertben, ő lehet az egyikük.
Ma pedig elmenőben láttam egy másik feketét is, szintén a kertben...
A rendelőben úgy vélték, nem elég intenzív a javulás; már vissza kellett volna jönnie a korához képesti, azelőtti vitalitásnak, aktívabbnak kellene lennie. Mindenesetre most legalább nyálzást nem tapasztaltak, de egyéb belgyógyászati háttér jelenlétére gyanakszanak. Példaként felhoztak egy hasonló problémákkal idehozott 22 éves (!) cicát, aki megkapta ugyanezt a kezelést, és így harmadnapra már meg nem mondaná senki sem, hogy beteg volt a cica...
Vérvételt javasolnak, ha hétvége után, továbbra sem mutat gyógyult állapotot. Mivel első alkalommal mondtam a tartós munkanélküli állapotot és a szinte fizetésképtelenséget, nem is felejtették el, minden alkalommal elhangzik valaminek kapcsán, hogy "tekintettel a gazdi anyagi helyzetére" stb., de nekik el kell mondaniuk, mi van, mi várható, mit kellene tenni.
Azt is mondták, hogy a fogkőleszedés a foghúzásokkal az altatás miatt mindenképpen rizikós egy 11,5 éves macskánál akkor is, ha az a macska egészséges. De a Haramia állapotában meg pláne végzetes lehet, úgyhogy arról lebeszélnének ők is, ha nem muszáj (pl. fájdalom esetén lenne aktuális e gázos kérdés).
Kapott Synuloxot injekcióban, valamint nekem adtak két napra való (4 db) tablettát a következő két napra. Fizettem 3165 Ft-ot...
12475-nél tartok...!!
Amikor hazaértünk, Haramia megrohanta a tányérját. Habár még a Félix-része érintetlen volt, arra rá sem hederített, ellenben az ott lévő, kb. evőkanálnyi feldarabolt sült csirkehúst éhesen felhabzsolta! Ennek csak örülni lehet!
Ezután uzsgyi a vasalódeszkára, és késő estig bevágta a szunyát.
9 körül jött enni: pár falat csirkehús megint, majd fél 12-kor evett a lidles Coshida nevű zselés tasakosból néhány kis falatot, és végre láttuk a vízzel is próbálkozni. Eddig is biztosan ivott, hiszen egyszer egy nap volt pisi és egyáltalán: életben van a kiszáradás jelei nélkül; de végre látható is volt. Pisilt egy jó adagot, kaki ma sem volt.
Most ez a helyzet. Összefoglaltam e bejegyzésben a kedd óta történt Haramia-esetet, nem akartam napokra szétaprózni. Mindenesetre nem sok pihenőm van azóta...
Tényleg imádkozom, hogy javuljon meg, gyógyuljon meg szegénykém, mert bármennyire is szeretnék minden tőlem telhetőt megtenni a macskámért, nem fogom bírni...:((
Tudom én, hogy nem tökéletes az egészsége alomkora óta. Párhetesen macskainfluenzán esett át az egész alom, s annak köszönheti életét, hogy az a hölgy, akinél Haramia kóborcica-anyja lebabázott, állatbarát lévén elhordta az egész almot állatorvoshoz, s rájuk áldozta legalább félhavi nyugdíját, hogy injekciós terápián vegyenek részt legalább 2-3-szor. Mindezt ráadásul titkolva a férje előtt...
Lényeg, hogy ebből azért visszamaradt a krónikus kötőhártya-gyulladás, ami igen gyakran jelentkezett Haramia életében. Meg még ki tudja, mi.
Talán szerencsés, hogy hozzám került. Valahol azt érzem, hogy ha nem hozzám, ha nem egy biztonságos, gondos, benti helyre kerül megfelelően őrült és toleráns gazdihoz, Haramia már rég nincs az élők sorában. Ki tudja, testvérei közül (négyen voltak) él-e még valamelyik... költői kérdés ez.
Haramia 11,5 éves. Tény, hogy elélhetnek macskák 15-16 évig, sőt, tudomásom van akár 22 évesről is, de azért egy 11,5 éves macska sem fiatal. Szemem láttára tűnnek fel az öregedés jelei rajta, még akkor is, ha most, mikor a probléma jelentkezett, előtte pár nappal még országjárást, zörgést, rohangálást csapott éjszakánként. Szidtam, hogy 2-3 nappal telihold után még mindig nem lehet tőle aludni...
Szóval nem mondom, hogy tökéletes volt az egészsége, mert tudom, hogy fogköves, és látnivaló pár éve, hogy küszködik időnként pl. evés közben. Mivel nagyon kis étvágyú, így olyan nagy gondot azért ez nem jelentett.
11. 11. kedd du.
Most, amikor gond lett, szokás szerint kunyerált tőlem annak ellenére, hogy ott volt a fél tasak aszpikos Félix számára. Imádja a csirkéből főtt kajákat, ezt soha nem úsztam meg, hogy azokból ne adjak neki. Soha nem is volt ez probléma, megszoktam teljesen: ha eszem, Haramia jön kunyerálni. Ha nem olyan a kaja, akkor is -- legfeljebb a kis kitett falat után tudomásul veszi és elmegy.
Most a csirkecsont porcogóját adtam neki oda, amit előszeretettel szokott bekebelezni mindig, évek hosszú során át. Most hersegve ette egy darabig, majd hirtelen otthagyta az egészet, arrébb ugrott, és sokáig öklendezésformát produkált, eredmény nélkül. Azt gondoltam, valahogy felsértette a porcogó az ínyét, vagy (akinek voltak már fogproblémái, tudhatja nagyon jól!) ráharapott egy fájós fogára.
Innentől kezdve viszont nem tetszett. Egy teljes napon, 24 órán át láthattam a hatalmas viselkedési változást, milyen egy gubbasztó, beteg macska.
Ezalatt nem evett, nem ivott, almot sem használt. Igaz, pont az eset előtt volt éppen pisi-kaki akció, hálistennek. Igazság szerint amikor történt a "ráharapás" vagy mifene, azt még nem vettem komolyan annyira; hát istenem, majd elmúlik, gondoltam. Máskor is volt már hasonló, és mindig helyrejött némi hányással, öklendéssel, egy idő múlva. Már el is felejtettem, mikor Bencus szólt, hogy Haramiának nyitva van a szája, kint van a nyelve és nyáladzik. Ekkor kezdtem aggódni, mert már akkor vagy 3 órája történt az eset.
Éjfél után szoktam feküdni, úgyhogy volt időm látni és szándékosan figyelni is a macskuszt.
Idegesítő az ilyen gubbasztás. Olyan... nyugtalan. Rajtra kész vagy mi...
Próbáltam külön eléhozott esti kajával kínálni, semmi. Vízzel, semmi.
11. 12. szerda
Nem változott semmi.
Hol az én örökmozgó Haramiám? Alszik, gubbaszt. Szája nyitva, nyáladzik, nyelve kint. Nem kér semmit, hiába hordom elébe. Egész nap érintetlen az alom.
Nem normális ez...
Amúgy meg kellemes az idő, és 2 éve nyílt az utcánk elején, egyetlen buszmegállónyira egy állatorvosi rendelő, csak a legjobbakat hallottam róla még, el is határoztam, hogy ha legközelebb oltásra leszünk képesek menni avagy bármilyen célból szükséges lesz, oda megyünk.
Egyetlen probléma a pénz hiánya. Annyira ki volt számolva a hátralevő két csekkre -- upc és vízmű --, hogy nagyon necces a dolog, de mit csináljak?
Hát így történt, hogy délután 3-4 között összeszedtem a szükségeseket, levarázsoltam a szekrény tetejéről a hordozót, kitörölgettem, felöltöztem, majd megfogtam a pillekönnyű kismacska-testet a vasalódeszkán és beraktam a hordozóba. Volt pár keserves nyau, de aztán teljesen békésen viselte az indulást (pedig visszamentem a földszintről újra lifttel a mobilért, és a lift hangjától nagyon fél), az odamenetet.
Szándékosan lassan sétáltunk, nem akartam én sem nagyon lefőni, meg tudom, hogy Haramia szereti a kinti levegőt. A kikötött ablaknál is sokszor ücsörög, orrát kint tartva...
Az új rendelőben nagyon kedvesek voltak, gyakorlatilag még kint a váróban többször kijöttek hozzánk, érdeklődtek, adatokat felvettek.
Mikor behívtak, a legnagyobb precízséggel, gonddal jártak el. Le a kalappal, tényleg: ez a három főből álló fiatal stáb abszolút alapossággal vizsgálta meg Haramiát, szétszedték a hordozót, mert csupán a nyitott ajtón lehetetlen lett volna kiszedni őt, utána össze is rakták. Haramia minden morgása és fújása ellenére megtörténhetett a nyitott szájüregi vizsgálat fejlámpa, mini kézilámpa és kézi fogászati tükrök, eszközök segítségével. Tudvalévő, hogy van 1-2 nagyon rossz foga, melytől nem ártana megszabadulni, meg tele van fogkővel, melyektől szintén. De az idős kora miatt nagyon rizikós az altatás, nem biztos, hogy kibírná. Amúgy meg fogyott is, hiszen volt ő már elvileg 3,90 is, de általában 3,40--3,50 körül mérték. Most pedig 3,20. Ez nem annyira jó jel.
A doktornő mondta és sajnos, láthattam is, hogy kisebb szövetszaporulat van a jobboldali ínyen hátul az őrlők körül, kívül-belül. Ez érdekes volt, ilyet még nem láttam...:( Azt is mondta azonnal, hogy persze ebből nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Ha nem mondja, lehet, hogy nem gondoltam volna a legrosszabbra, de így óhatatlanul gyakran eszembe jut.
Amúgy a kismacska az egész ceremóniát magához képest tényleg jól viselte. Nem szökött el, nem ugrált, nem harapott, nem karmolt. Csak néha fújt és morgott, de ezeket leszámítva gyakorlatilag passzív volt szerencsére.
Kapott kétféle injekciót -- Synulox és Depo-Medrone -- azzal, hogy holnap délután is jöjjünk és folytatjuk.
Az orvosasszisztens srác abbéli aggodalmamra, hogy mi lesz, ha nem iszik és kiszárad, azt mondta, hogy ettől az injekciótól veszett szomjas lesz, és akárhogy is, de inni fog... Fizettem 6755 Ft-ot, kaptunk ambuláns lapot és számlát, majd jöhettünk haza.
Itthon a szűk előszobában annak ellenére, hogy Szilvi és az oviból épp hazaérkezett Bencus körbekapták a hordozót, az ajtó nyitása után Haramia csont nélkül kislisszolt a tőlük fennmaradó 5 centin.
Honesty hatalmas pupillákkal aggodalmaskodott, engem még jóval később is gyanakodva szaglászott...
Az esti órákban beletukmáltam a betegbe vagy 2 körömnyi darab sonkát, nagy öklöndözési gesztusok kíséretével. A macskakajából nem kért, így Honesty járt jól. Én inni sem láttam, de valószínűleg ihatott azért. Hat helyre pakoltam ki vizet a lakásban... és időnként külön odaviszem az orra alá, hátha...! Mindenesetre este végre, több mint 28 óra elteltével lett pisi-kaki, még ha három darab nyúlbogyóról is van szó.
Az éjjel csendesen telt, hajnalban viszont jött a szokásos szeretetrohamára az ágyban, ami nagy, dorombolva jövés-menéssel jár. Ez azért megnyugtató valamelyest.
11. 13. csütörtök
Haramia gyakorlatilag egész nap aludt. Talán ha kétszer volt fent valamiért. A tegnap esti óta az orvoshoz menésig nem volt semmilyen almozás.
Próbálkozott két alkalommal 2-3 pici falat erejéig, mely sült csirkehús és csirkemáj volt -- a Félix tasakossal egyáltalán nem foglalkozva.
A javulást az alapján szűrtem le, hogy nem nyálazott annyira és csak keveset volt kint a nyelve...
Délután megint a vasalódeszkáról altában gyűjtöttem be a hordozóba, miközben Honesty újfent halálra volt rémülve; neki ilyenkor 4-5 évet fiatalodik a fizimiskája.:)
Az út a rendelőbe békés volt, s ugyanilyen hazafelé is. Egyáltalán nem szokott cirkuszolni. A nem-almozások ellenére mindig megúsztuk azt is, hogy útközben vagy a rendelőben történjen baleset, de fel vagyok vértezve egy kiló papírtörlővel... sose lehet tudni.
A rendelőben megint azonnal kijöttek érdeklődni hozzánk a váróba, és nemsokára bemehettünk.
Gondosan kifaggattak minden egyes részlet iránt, ami a macskával történt.
Gyanakodnak arra is, hogy valószínűleg nem csupán a fogkövesség, ínygyulladás a probléma, hanem egy egész macskán átmenő gyulladási folyamat lehetséges, mely a gyomrán-emésztőrendszerén is átmegy most, erre utalt számukra a nyúlós állagú nyál, de egyébként a szemét is gyulladtnak találták.
Szájon át befecskendezve kapott kapott Normaflore-t (egész jól tűrte, miután a tarkóbőrt megfogva tartották, ezáltal nyitott szájjal), nyelte is szerencsére; valamint Synulox injekciót.
És hát holnap még jönnünk kell, utána meg kell próbálkozni otthoni gyógyszerbeadással majd...
Most fizettem 2555 Ft-ot, és hazasétáltunk.
Otthon ugyanaz a körbeguggolás fogadta a hordozót, mint tegnap, Haramia pedig ugyanúgy kislisszolt.
Most kicsit elevenebb volt, pár percig futkározott ide-oda -- ez állítólag nem kuriózum valamelyik gyógyi utóhatásaként. Ezután pisilt egy nagyot, hálisten, majd estefelé evett egy kiskanálnyi csirkehúst...
A vasalódeszkán aludt másnap délelőttig, és most kivételesen nem jött hajnali szeretetrohamra az ágyba egyáltalán. Soha nem gondoltam volna, hogy ez bármikor is hiányozni fog, mindenesetre konstatáltam, elkezdtem aggódni, figyelni, majd csak felkeltem, hogy megnézzem zöldhajnalban őcsőpumaságát.
11. 14. péntek
Sokat aludt ma is, és nem volt olyan mértékű a javulás, mint várható lehetett volna. Ezt később az orvos is igazolta.
Mindenesetre öklendezés nélkül evett délelőtt pár falat -- olyan két kiskanálnyi -- májpástétomot, vékony kis darabokra szelve. Már annak is örülök, hogy egyáltalán beveszi és lenyeli! Hiszen az első-második napon egyáltalán nem állt meg a szájában a kaja!
Kora délután elfogadott pár pici falat csirkehúst, almozni megint nem almozott egész nap, egészen estig.
Most egy órával korábbra voltunk híva, úgyhogy már 3 előtt elkezdtem készülődni, negyed 4-kor indulásra készen álltunk. Szintén a vasalódeszkáról gyűjtöttem be, a függöny mögé benyúlva. Szegénykém nem is tiltakozik, pedig tudom, hogy nem ez volt az alaptermészete...
A hordozóba tételkor kissé kitámasztana most már, így harmadjára; aztán 2-3 nyau, onnantól pedig jó kiscica.
A váróba kijöttek hozzánk előre érdeklődni, két ember is.
Volt még egy aranyos eset: két érdeklődés között egyszer csak látom, hogy egy fekete cica ballag a shop- és patikarészlegben felénk. Nahááát! Mi sem természetesebb! Odajött hozzánk, természetesen felfedezte Haramiát a hordozóban. Meg nem mondom, ki kezdte, de aktívan morgolódtak mindketten, sőt, Haramia fújt is. Ezt elterelendő, megszagoltattam a cicával a kezemet, és elkezdtem simogatni. Annyira jólesett, amúgy is csodálom a fekete cicákat a holdszemeikkel! Odáig fajultunk, hogy simán fel is vettem, és egészen, míg be nem kellett menni, tartottam, majd le is ültem vele: ölben dorombolt.:)
Látszott egyébként, hogy nagyon otthonos itt, nem véletlen az ittléte. Felugrott a váró lépcsős polcaira, s nyugodtan nézelődött az ablakokon kifelé. Közben bármikor lehetett simizni.
Mikor az asszisztens jött szólni, hogy mehetünk, látta, hogy macskázom:), megkérdeztem, kié ez a cica, hol a gazdi stb., hát elmesélte, hogy ez itt történetesen az övé, de amúgy három is van itt a rendelő területén. Mondta, hogy itt hagytak egy vemhes cicát, mely lebabázott, s a három kölyke azóta is itt van. Mindenkinek van egy sajátjának kinevezett, de amúgy közös rendelőcicák. Nem mintha otthon nem lenne mindegyikőjüknek egy csomó kutyája és cicája.
Láttam is tegnapelőtt itt egy fekete-fehér cicát a kertben, ő lehet az egyikük.
Ma pedig elmenőben láttam egy másik feketét is, szintén a kertben...
A rendelőben úgy vélték, nem elég intenzív a javulás; már vissza kellett volna jönnie a korához képesti, azelőtti vitalitásnak, aktívabbnak kellene lennie. Mindenesetre most legalább nyálzást nem tapasztaltak, de egyéb belgyógyászati háttér jelenlétére gyanakszanak. Példaként felhoztak egy hasonló problémákkal idehozott 22 éves (!) cicát, aki megkapta ugyanezt a kezelést, és így harmadnapra már meg nem mondaná senki sem, hogy beteg volt a cica...
Vérvételt javasolnak, ha hétvége után, továbbra sem mutat gyógyult állapotot. Mivel első alkalommal mondtam a tartós munkanélküli állapotot és a szinte fizetésképtelenséget, nem is felejtették el, minden alkalommal elhangzik valaminek kapcsán, hogy "tekintettel a gazdi anyagi helyzetére" stb., de nekik el kell mondaniuk, mi van, mi várható, mit kellene tenni.
Azt is mondták, hogy a fogkőleszedés a foghúzásokkal az altatás miatt mindenképpen rizikós egy 11,5 éves macskánál akkor is, ha az a macska egészséges. De a Haramia állapotában meg pláne végzetes lehet, úgyhogy arról lebeszélnének ők is, ha nem muszáj (pl. fájdalom esetén lenne aktuális e gázos kérdés).
Kapott Synuloxot injekcióban, valamint nekem adtak két napra való (4 db) tablettát a következő két napra. Fizettem 3165 Ft-ot...
12475-nél tartok...!!
Amikor hazaértünk, Haramia megrohanta a tányérját. Habár még a Félix-része érintetlen volt, arra rá sem hederített, ellenben az ott lévő, kb. evőkanálnyi feldarabolt sült csirkehúst éhesen felhabzsolta! Ennek csak örülni lehet!
Ezután uzsgyi a vasalódeszkára, és késő estig bevágta a szunyát.
9 körül jött enni: pár falat csirkehús megint, majd fél 12-kor evett a lidles Coshida nevű zselés tasakosból néhány kis falatot, és végre láttuk a vízzel is próbálkozni. Eddig is biztosan ivott, hiszen egyszer egy nap volt pisi és egyáltalán: életben van a kiszáradás jelei nélkül; de végre látható is volt. Pisilt egy jó adagot, kaki ma sem volt.
Most ez a helyzet. Összefoglaltam e bejegyzésben a kedd óta történt Haramia-esetet, nem akartam napokra szétaprózni. Mindenesetre nem sok pihenőm van azóta...
Tényleg imádkozom, hogy javuljon meg, gyógyuljon meg szegénykém, mert bármennyire is szeretnék minden tőlem telhetőt megtenni a macskámért, nem fogom bírni...:((
2014. november 13., csütörtök
Köszöntés
Boldog névnapot; Isten éltessen!
* * *
Egy cserépvárosi maszk és egy doboz bonbon voltak a köszöntés eszközei.
Szilvi nagyon szereti a keleties dísztárgyakat, azon belül is a maszkok a kedvencei. Így mikor Pesten voltam, előre gondoskodtam e kedvenc boltunk meglátogatásával róla. Ez már a 4. a sorban, de kapott már innen tarisznyát is évekkel ezelőtt.:)
A maszkok előnyei mutatósságukon kívül, hogy bármilyen zsúfolt szobában, bármilyen zsúfolt falon is akad hely bármennyi számára, ráadásul betonbarát, hiszen ha e maszk pillekönnyű fából faragott, akkor gombostűvel a tapétában is helytáll.:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
