Nagyerdei városnéző séta

Mai nap nemcsak arról nevezetes, hogy Bencus ma 11 éves.
A daganatos műtétem ma 2 éve volt.

A délelőtt gyorsan elment mindenféle rendezkedéssel, rendrakással kísérletezve.
Plusz természetesen neteztem, elrendeztem a macskát, magamat... készülődés előtt szendvicset ettem, üres gyomorral nem szerettem volna a délutánnak nekivágni.
Negyed 2 előtt indultam, most a Kristály utcán át a 41-eshez, ez ugyanis felmegy a városba -- hétvége lévén, ugye, tőlünk elvarázsolták a 45-öst, így nincs olyan. Nem akartam tök gyalog menni, mert azért maga egy 2,5 órás séta sok-sok állomással azért önmagában is pont elég, ezt tapasztaltam a nőnapi sétakor...

A programleírás, melyre jelentkeztem:

"Tavaszköszöntő nagyerdei séta

Ismerd meg a debreceni Nagyerdő történetét, kultúrtörténeti érdekességeit, természeti értékeit egy kellemes tavaszi sétán az erdők világnapjához kapcsolódóan! A helytörténeti érdekességekről Erdei Nóra idegenvezető, a növényvilágról Löki Viktor biológus-hobbifotós mesél. 
A sétán megtudhatod:
Hogyan vált a Nagyerdő tivornyázó emberek tanyájából Debrecen közkedvelt parkjává? Ki és miért telepített fákat a városból az erdőbe vezető gátra? Hogyan nőtte ki magát kétszáz év alatt az egykori „feredőház” komplex gyógy- és fürdőközponttá? Melyik Nagyerdei épület volt az ország harmadik legnagyobb beruházása? Kiket ihletett meg anno az erdő és hogyan őrzi emléküket a park? Milyen fák, növények jellemzik a Nagyerdőt? Hogyan adaptálódott az erdei növényvilág a városi környezethez?"

Kisétálva a Kossuth utcáról elgondolkoztam, hogy van még idő bőven, innen menjek-e gyalog a Bem térig, vagy inkább válasszam a villamost -- nem érek-e túl hamar --, a kérdést eldöntötte, hogy a villamosmegállónál találkoztam egy ismerős hölggyel a nagyerdős madáretetős körből -- aki a horgolt baglyot ajándékozta --, rákérdezve ő is oda igyekezett. Egy perc múlva pedig szintén felbukkant egy, a nőnapi városnézésről ismerős hölggyel -- szintén a mai sétára indulván. Úgyhogy együtt vártuk a villanyost. Végül is egyáltalán nem lett így túl korai az érkezés, lévén, hogy a jármű nem azonnal jött. Tehát mire a Bem térre értünk és odasétáltunk a Simonyi kapuhoz, 10 perc híja volt 2 órának. Pont ideális.
Már voltak velünk együtt legalább 15-en, és 10 perc alatt kb. megduplázódtunk. A legelején letudtuk az 1500 Ft részvételi díj átadását, majd meghallgattuk mindkét vezetőnk előzetesét.
Ezt követőleg hallhattunk a Simonyi-kapuról és névadójáról, Simonyi József huszárezredesről, s a városhoz kapcsolódó jelentős szerepéről.
Átmentünk a túloldalra, ahol a parkban az itt előforduló jellegzetes fákról és növényvilágról kaptunk értékes infókat.
Ezen az oldalon sétáltunk tovább, ahol megcsodálhattunk számos híres, esetleges legendákhoz kapcsolódó villát. Hányszor elmegyünk az ATOMKI és Fizikai Kísérleti Intézet előtt vagy látjuk a villamosból, de azt pl. nem tudtam, hogy ezekben az épületekben két országos tanító árvaház is működött.
Sajó Istvánról, a híres art déco építészről is hallhattunk, hiszen több itteni villát ő tervezett, de Debrecenben elég sok fontos és neves épület is az ő nevéhez kapcsolódik.
"Felhőkarcolókat, villákat és kaszinókat is tervezett New York, Florida és Miami előkelő megrendelőinek, ő mégis hazatért a civisvárosba. Legismertebb itteni műve a Nagyerdei stadion - éppen az a hely, ahol elhunyt." -- dehir.hu
Egyéb jeles munkái városunkban: Hatvan u. 6. (izraelita hitközség régi bérháza), Vásáry utcai, Simonyi úti házak és villák, egykori OTI épülete, Nagyállomás tetőrendszere...

Megcsodáltunk egy 100-110 éves, védetté nyilvánított, hatalmas juharlevelű platánt a Simonyi út 29.-nél. Törzsének kerülete 4 méter, 30 méter magas. A kapu nyitva volt, bementünk fotózkodni... Természetesen azonnal sikerült ártatlan ténykedésünkkel haragost szerezni... a villa egyik erkélyén azonnal megjelent egy "szimpatikus" háziasszony, és végig üvöltözött ránk, hogy mit képzelünk, ez zárt udvar, ésatöbbi. Pedig csak pár percet töltöttünk volna egyébként is a fánál, egyébként meg nyitott kapun jöttünk be.
Kis séta után már a Medgyessy-sétányon is voltunk, ahol megtekintettük a világháborús emlékművet, az obeliszket, s hallhattunk Medgyessy életéből és munkásságáról érdekességeket.
Gyönyörködtünk az itteni ódon villákban, elég sok áll felújítás nélkül.
Végignéztük az irodalmi szoborpark alkotásait, s az egyes írók, költők életműveiből kaptunk ízelítőt.
Elég jelentős állomás színhelyéhez érkeztünk, tartalmas beszámoló következett a régi feredőháztól kezdve a debreceni gyógyvíz és a fürdők jelen állapotáig.
Innen a Békás-tóhoz sétáltunk, érintettük a csodás, bimbózó magnóliafát. A Békás-tónál erdei, növény- és állat- (madár)-tani ismereteket hallhattunk.
Közben én elcsodálkoztam, hogy mennyien, de mennyien töltik itt az idejüket! Szinte hemzsegett a Nagyerdő ezen része az emberektől, s ez gyerek- és ifjúkoromat idézte. Mert tény -- ámde lehet, hogy véletlen --, hogy volt egy hosszabb időszak, amikor akárhányszor erre tévedtem, itt tizedennyi ember sem volt, vasárnap sem tengtek túl. Mondjuk, lényegesen nyom a latban a tény a "komfortosítás". Egy napot is el lehet tölteni, akár rendszeresen is, ha nemcsak látnivaló van, de büfé, fagyizó, játszótér, s nem utolsósorban meglehetősen tiszta nyilvános illemhely. Ráadásul isteni idő van, meleg, tavaszi.
A Békás-tó után a régi gyógyfürdő épületénél hallgattunk történeteket és kaptunk sok ismeretet az épületről, fürdőtörténelemről. Ez az az épület, ahova hordtak bennünket annak idején, mikor úszni tanultunk, több-kevesebb sikerrel, ugye. És gondolom, még utánam jóóó sok ideig működött. Most már minden az Aquaticum.
Magam részéről annyira nem is értem a rendszert és annyira drága is, valamint az életben nem tanultam meg úszni, ki nem állom a vizet (persze amúgy remek dolognak tartom az úszást!) -- szóval annyira nem is akarom a rendszert érteni, hogy mi minden tartozik az Aquaticum alá, és hogy ha valaki simán csak strandra akar menni, az mehet-e, vagy még csak most fog felépülni valamikor a strandfürdő -- na, ez távol áll tőlem. Ha eddig nem voltam strandos, fürdős, pláne úszós, akkor már tutira nem most kezdeném el.
Ezután átmentünk a régi csónakázótó helyére, ahol a szökőkutas ködszínház körüli nagy élet zajlik, és sétáltunk a stadion környékén, hallgattuk a történetét.
Végső állomásunk a nagyerdei víztorony, melyről szintén értékes információkkal lettünk gazdagabbak. Útközben ide sok érdekes, régi kihalt fatörzsre bukkantunk... talán élőhelyül a rovarok számára?

Most felrakom az általam készített fotókat elejétől végéig.

A víztoronyban fel is másztunk a végén, elég meredek lépcsősoron. Aki akart, elintézhette mellékes ügyeit, de lehetett kávézni, inni is, sőt, felmenni is lehet a toronyba.
Én csupán a csoportkép említése miatt mentem fel, amúgy kibírtam minden nélkül.
Meg is történt a csoportkép -- a bejegyzés végén felteszem a fotókat, melyeket a fotós-biológus vezetőnk készített az egész túra során, mivel letöltöttem az ő képei közül azokat, melyekben nyomokban fellelhető vagyok. A teraszon egy kicsit leültünk, ahol az utolsó információk elhangzottak, és egy köteg, elénk kitett régi fotós képeslapból választhattunk magunknak emlékül.

Ezután hazaindultam, illetve egyelőre a villamosmegállóhoz. Már előzőleg észrevettem, hogy Zsuzsám, a baglyos ismerősöm eltűnt. Még láttam a víztorony előtti ismertetőnél, aztán egyszerre csak többet már nem. Hát bizony, tudom, hogy fájt nagyon a lába. A fürdőnél mondta is, hogy már alig bírja, és hogy valószínűleg ő nem fog tudni végigjönni.
A villamos után a Széchenyire mentem, ahol jött egy 125-ös. Leszálltam a Deréknél és bementem a Sparba, ahol vásároltam. Csendben poroszkáltam hazafelé, mikor Dani rám köszönt. Ő biciklin volt, épp az Aldiba menet. Megbeszéltük, hogy utána feljön és odarakom a neki és anyámnak szánt doboz szendvicset, valamint anyámnak a tortát.
Így is volt, Daninak odapakoltam ezeket, ő egyébként bevásárolt anyámnak, plusz sok macskakaját, és ezután odament.
Később telefonált, hogy Mamu sütött túrós kiflit, és hogy nekünk is szánt, felhozza. Okés.

Fotófeldolgoztam, előkészítettem, albumba raktam.
Éjjel még megnéztem a Szomszédokból két részt.

A képek, melyet fotós vezetőnk készített, és nyomokban fellelhető vagyok -- halványlila kabátban kell keresni:

Bence 11 éves

Hát, a hétvégi alvást nem igazán lehetett túlzásba vinni. Egyrészt valamelyik környező lakásban égető szükség volt egyenetlenül, ámde folyamatosan kalapálást-kopácsolást folytatni. Pont annyira, hogy ne lehessen véletlenül sem aludni negyed 8-nál tovább annak se, aki 2 körül feküdt le. Az nyilván vessen magára.
De ezenfelül is: hihetetlen, de 7:50-kor kaputelefon: Szilvi tortarendelését hozták. Ezt a ződhajnali kiszállítást azért túlzásnak tartom, bármennyire is dicséretre méltó a korán kelés az aranyat leléssel.
Még szerencse, hogy Szilvi készült rá és fent volt, rendezte.
Egyébként tegnap késő este tudtam meg, hogy ma szülinapozunk. Bence ugyan vasárnap, 24-én lesz 11 éves, de ugye, az apás részleg el szokta vinni hétvégén, és már ez is remek, hogy tolerálták azt, hogy szombaton csak este 7-kor jöjjenek már érte, ne 1 órakor. Egyébként teljes joggal kérhetnénk az egész hétvégét, mert hivatalosan csak minden második hétvégén kéne engedni a gyereket. Ez csak így alakult az évek során, hogy mivel ott mindent szabad és a gyerek hercegi kiszolgálást kap -- ezért nyilván egyrészt ő is akar menni; másrészt Szilvinek is fellélegzés volt, főleg, amikor még évekig éjjel-nappal itthon volt a gyerek... Iskolás korában pedig azzal a feltétellel mehet el minden áldott hétvégén, hogy a Szilvi által összeírt összes házi feladatot elvégzik.
Mivel hétköznap iskola van, és Szilvi is jár, ezért tényleg nem igazán lehet akármikor szülinapot tartani. Arra azért pár óra előkészület, tortarendelés stb. is szükségeltetik.
Lényeg, hogy tulajdonképpen kisebb-nagyobb szünetekkel du. 3-ig Szilvié volt a konyha, míg szendvicseket készített, a romeltakarítással és a terítés szépségeivel foglalkozott.

Délelőtt hajat mostam, olvastam. Déltől már egyre inkább tudtam volna valamit enni, de nem igazán akartam a káoszban útban lenni, úgyhogy csak megettem egy Moments nevű nápolyis szeletet, azzal elvótam órákig.
3 után meg elcsendesült a dolog, 3 tálca szendvics, terített asztal, plusz még el is lett mosogatva!, de aztán csak vártam, vártam, hogy lesz. Magamtól nem számíthattam ki, mikor lesz az esemény, mint ahogy azt sem tudtam, Daninak akkor hát szólt-e -- rám mindenesetre nem bízta. 5 előtt már csak megkérdeztem, hogy mi lesz, mikor lesz, Danival mi van -- hát nyilván, hogy nem szólt; valahogy természetesnek vette, hogy Dani majd csak úgy megjelenik. Jaj, istenem, annyira nehéz neki a kommunikálás!...
Danira ráírtam, végül is ő elég spontán, közel is van; így ha ráér, biztos átjön; miért ne jönne. De Dani már útban volt a próbatermük felé. Úgyhogy így jártunk, szerintem meg is érdemeljük. Mindenesetre én indítványoztam, hogy amennyiben 7-re jönnek a gyerekért, szerintem meg kék ejteni a bulit.
Innentől kezdve már zajlott a dolog szerencsére, de nem tudom, ha én nem lépek, akkor semmi nincs sosem?
Finom volt a szendvics, utána Xixo kólát ittunk; s megvolt a tortázás is, a már megszokott Sacher-tortával.

Isten éltesse az ünnepeltet!😊💜😊

Sajnos, a tortaszelet mellé adagolt tejszínhab belevész a tányérba...

Közös ajándék, melynek Bencus nagyon örült.

Szendvicseztünk, tortáztunk, és háromnegyed 7 előtt már le is zajlott a nagy esemény, utána a gyereket pedig 7 után elvitték.
Az elpakolás nagyját Szilvi csinálta, bár én is tettem ezt-azt. Mindenesetre ezek ellenére jópár dolog még másnapra és hétfőre is elpakolásra várt -- nem enyémek és nem miattam --, valahogy nem bírtak helyet változtatni észrevétlenül...
Danival megbeszéltük, hogy majd pakolok neki is, anyámnak is egy-egy doboz szendvicset, és majd vagy ma este, de ha nem igazán emberi időpontban jönne, akkor holnap bejön értük, és mivel úgyis megy anyámhoz macskakajával, elviszi ezeket. Mindenesetre most össze is pakoltam 1-1 dobozzal nekik, plusz anyámnak egy tisztesebb szelet tortát, mivel ő szereti. Dani viszont nem tortás, nem édességes, úgyhogy ő nem igazán ragaszkodik máskor sem ehhez.

Este 8-tól folytatásba került A mi kis falunk 3. évadja, úgyhogy ennek örülhettünk.
Éjféltől pedig megnéztem két részt a Szomszédokból.

Itthoni mindenféle

Rendezgettem a régebbi maradékokat, hogy valahogy férjünk már el a hűtőben. A Szilvi cuccaihoz csak ritkán merek nyúlni, de akkor könyörtelenül, ha már valami penészes vagy romlott. Annyira gyűjtögetős és "istennek-nemkidobós" típus, hogy még az ötnapos cuccot is képes áttenni egy kisebb dobozba, holott esküszöm, a kutya sem enné már meg. De így legalább nekem kell elmosni.😆😆 Mióta iskolába jár, azóta meg pláne nem érinti meg a probléma...
Összepakoltam a száraz kenyereket is csomagokba. Ez is olyan, hogy nem fér a kenyértartóba? Lecsesszük a régebbi kenyércsomagot a kisasztalra, ott egye meg a fene. Majd Manóka, ha látja, kipakolja oda, ahol megszárad a kenyér. Ez egyébként a tűzhely alsó kihúzhatós fiókja, ahova szétpakolom száradni az amúgy szeletelt kenyeret, és nyilván nem teljesen tolom be utána. Mikor megszárad, akkor meg Manóka majd nyilván kiszortírozza csomagokba a szárazat, hogy majd elvigyük anyámhoz, vagy én, vagy Dani.
Ezek semmi dolgok, mégis azért sok apróság sokra megy, sokszor órákig ilyen baromságok sorozatával töltöm az időt.
Előkészítettem a lenti macskák számára még ehető maradékot, kis dobozba/tálkába rakva vissza a hűtőbe. Majd résen voltam, hogy mikor délután Szilvi megy a gyerekért, előkészítettem, hogy mentében levigye a lentieknek.

Hagymás dinsztelt sertésmájat rittyentettem hirtelen, csupán úgy kétadagnyit, magamnak -- ebéd, vacsora.

Este fél 7 körül érkezett mél, hogy már a GLS-felvételnél van a csomag. Hát ezt tudtuk, itt is állt aztán egész jövő hétig, de szerencsére hétfőn sem késett.😊

Erikával beszélgettünk elég sokat estefelé cseten. Ahhoz képest, hogy bő másfél évig szinte naponta keresett és ha időm engedte, akár 2-3 órán át is társalogtunk úgy, hogy persze én mást is próbáltam közben csinálni -- ebben az évben nagyon maga alatt van. Saját maga szerint is semmi nem érdekli, fásult, fáradt, rengeteget alszik éjjel-nappal, semmihez nincs kedve, depis. Próbálgattam sok mindennel "élesztgetni", de hiába. Mindig ő jelentkezett be nálam naponta, most meg bizony nagyon ritkán tudja magát rászánni. Nem erőltetem, mert bármit javasoltam, igen rezignáltan reagált. Megvannak a saját családi, ilyen-olyan gondjai, ebbe az ember nem szólhat bele. Ki kellene lépnie kicsit a négy fal közül... Valahogy hiányzik belőle az életöröm.
Ma a régihez hasonló ideig és módon beszélgettünk, a vége felé nagyon hálálkodott, hogy milyen jót tett neki a beszélgetés, és hogy igyekszik összeszedni magát. Örültem, hogy egy kicsit jobban érzi magát mentálisan. Bár ez a dolog nem ilyen egyszerű, nem fog ilyen könnyen menni a változás...

Este a két kedvelt sorozat, majd két rész a Szomszédokból éjjel.

Asszisztencia és gombapaprikás

Olvastam, neteztem.
10 körül kaputelefon: egy nő be akart jutni, mert szünidei gyermekétkeztetéssel kapcsolatos lapokat osztana szét -- oké, nyitottam.
E-mail: megérkezett az utalásom a Félix-rendeléshez. Másik mél: összeállították a csomagot és továbbadták.
Ha innen tényleg vitték volna a depóba, pénteken akár meg is kaphattam volna. De nem vitték, állt innentől pár napig, nyilván a közeli hétvége miatt.
Az Explorétól emlékeztető e-mail a vasárnapi nagyerdei városnéző séta okán.

Gombapaprikást és nokedlit készítettem. Finom lett, de mivel én nem bírtam napokig ezt enni, így sajnos, a végén harmadát ki kellett borítani.

Szilvi vásárolt.
István küldte a Szomszédok 2. évadját, letöltéssel, másolással is meglehetős időt töltöttem.

Este ettem egy szelet pirítóst, majd a szokásosakat néztem, éjjel pedig 2 részt a Szomszédokból.

Macskakajás

Tudatosult bennem újra, hogy hiába a számunkra nagy mennyiségű Félix-beszerzés a sok cipeléssel, az idő roppant mód telik... és bizony már megint csak pár napra elegendő a mennyiség, ami maradt.😯 Holott közben is veszegettem, amikor pl. a Sparban a négyes Félix akciós volt, egy-egy alkalommal 3-4 csomag ragaszkodott hozzám. Mégis elfogy, francba is. Az ember, mikor tele egy szekrénypolc Félixszel, képes azt hinni, hogy örökre így lesz...😆
Rendes idő ráment, míg keresgettem a neten, nincs-e, nem várható-e napokon belül valahol Félix-akció -- nem találtam. Bár tudom, hogy ez egyáltalán nem mérvadó, nagyon sokszor úgy bukkanunk pl. tescós akcióra, mikor véletlenül épp akkor jártunk arra. A fressnapfbeliekről meg pláne tök véletlenszerűen csípünk el bármi infót.
Istvánnal is leveleztük e témát, ő is keresgetett. Így talált meg egy oldalt, ahonnan neten lehet rendelni jó áron, bármiféle állateledelt. Ez a Zooplus. Végigböngésztük, meg a rendszert is fel kellett fedezni. Kiderült, hogy 10 ezren felül érdemes rendelni (egyébként is közel 7000 a rendelésminimum), mert akkor díjmentes a szállítás! Ehhez képest a Jumbo-pack érte meg leginkább, mely 120 tasak Félixet tartalmaz marha, csirke, tőkehal és tonhal tartalommal -- ára 11990. Mivel első vásárlás, ennek okán még 600 Ft lejött, szóval megrendeltem és belemászva a hitelkeretembe utaltam a 11390-et. Mindez délután történt, és mivel két munkanap van hátra a hétből, nyilván nem valószínű, hogy még e héten megkapom. Átszámoltam a maradék itthoni Félixeket -- kitartanak hétfőig. Ha véletlenül mégsem, bárhol tudok a közelben is venni egy négyest normál áron, tehát éhen nem fog halni a háziállat.😻
Érdemes lesz ezentúl így kalkulálni.

Volt egy telefon a Telenortól, adategyeztetésre való figyelemfelhívás okán. Ha az én nevemen lenne a telefon, ezen a módon is letudható lett volna, de Dani nevén van az összes, még az anyámé is. Ő szokta intézni.

Daragaluska-levest dobtam össze, ez az egy, amit zacskósként szeretek. Valamint megettem a csirkelábak másik felét.😊
Szilvi volt postán, befizetett 3 csekkemet.
Este megnéztem a szokásosakat, plusz éjjel egy Szomszédok-részt.

Galambos

A reggeli ténykedések és serteperték után előkészítettem egy zacskó csirkelábat, majd elkezdtem készülgetni.
A mellettünk levő erkély sarkán pihenő galamb látványa feldobta a hangulatom. A másfeles lakások egy panellel kiugróbbak, így ha kinézek az én erkélyajtómon át, a látószögbe épp belóg a szomszéd erkély sarka. No, pláne ha egy galamb csücsül rajta, naná, hogy szembeötlő! Irtó cuki volt, persze nagyon óvatosan kellett nézelődnöm, mert ha pl. kinyitom az erkélyajtót, azonnal elrepült volna.
Nem sok reményt tápláltam, hogy valahogy meg tudom örökíteni ablakon keresztül, de egész jól összejött. Az első fotó a szúnyoghálón keresztül készült, a többi pedig az ablakon át úgy, hogy megpróbáltam észrevétlen elhúzni a függönyt.

Örültem, hogy észrevettem!

Kevéssel dél után elindultam a buszhoz, s a 45-össel felmentem a Kossuth u.-ra, onnan át a színház mellett a Csapóra. Ideje volt már lerendezni az upc-s mínuszos számlámat, ezért célirányosan mentem a Fórumba.
Egy hónapja voltam itt, és remek tájékozódási készségemmel ennyi idő után sem jegyeztem meg (tavaly is voltam itt kétszer, mindkétszer bejártam a Fórumot nem is egyszer, mire megtaláltam!) a helyet. Most szerintem talán még tovább tartott a keresgélés. Minden szinten körbejártam, majd kezdtem elölről... És a végén még az OLDAL sem stimmelt, amiben pedig biztos voltam!
Egyszerűen képtelen vagyok tájékozódni, nincs mit tenni, ez van. Megértem már nem kevés kort, és végül is volt időm bőven ebbe a hiányosságomba már beletörődni. A gond csak abból van, hogy sokszor ezt mások nem tolerálják, nem képesek elhinni... Vannak alkalmak, amiket sajnos, amiatt hárítok el, mert nem vagyok benne biztos, hogy eltalálnék...
Ahogy megkaptam egy segítő által a sorszámomat, azonnal mehettem is az egyik poszthoz.
Elmondtam, mi bajom és odaadtam a számlát, ezenkívül csak személyi kellett. Készült egy papír az átvételről, és megkaptam a félhavi összeget. Innentől kezdve valószínűleg már nem kell többet keresgetni az itteni székhelyet...
A Kossuth utcán elsőnek egy troli jött, s mivel az nem hazáig megy, így bementem a Tescóba, amúgy is terveztem. Sikerült jóóól bevásárolni, majd busszal hazamentem.
Megfőztem a csirkelábpörköltet, melynek felét megettem csak úgy, magában. Ezt nem fotóztam le, mert sokszor csupán az említése során is kiakadnak emberek, ne sokkoljak senkit a látvánnyal.😉

Neteztem, olvastam, leveleztem, játszottam.
Este kenőmájast ettem zöldhagymával, és megnéztem a szokásosakat, alvás előtt egy Szomszédokat.😊

Hétfő

Ma már ment iskolába Bence. Ámbár egyáltalán nem biztos, hogy mostanra nem rosszabb az állapota, mint a múlt héten. Akkor csak a torka fájt, mostanra viszont elöntötte a takonykór is. Semmivel nem jobb így menni iskolába...
No mindegy, majd látjuk, mi lesz ebből.

Csirkemellből gyrost készítettem jázminrizzsel, hozzá fokhagymás öntetet.

Megérkezett a Digitől az első számla. Amint azt a szerződéskötésnél el is mondták, ez tartalmazza az első három -- azaz esetemben két és fél -- kedvezményes hónap összegét, s ez 7500 Ft lett. És szerencsére ráér április 30-ig befizetni. Még így is ezressel kevesebb, mint a másik szolgáltatónál egyhavi számlám volt...
Egyébként roppant meg vagyok elégedve a szolgáltatóval, semmi gond vele. Azelőtt időnként bekavarodtam a két távirányítós használat során, most ez is egyszerűsödött azáltal, hogy elég mindenhez a tévé távirányítója és kész.

Napközben itthoni ténykedések, macskázás, olvasás, netezés, játék.
Este bundás kenyér, Drága örökös, BK, majd sokkal később a Szomszédokból 2 rész.