Ínygyulladás nélkül már létezni sem lehet.
A bal felső fogsoromnál kezdődött. Elég nehezen eszem, lévén, hogy alul félig hiányos a fogsorom, ami van is, tömött. Tehát ha minden rendben van, akkor sem könnyű a rágás. De: jobb felső részen van az ominózus gócos fogam, aminek már kb. harmada van meg, és konkrétan a kemó után romlott el az egész, ja, és még a csontizotóp-vizsgálat is kijelezte.
Szóval lényegében kínszenvedés ínygyulladás esetén az evés.
Voltam a gyógyszertárban, ahol nem tudták kiadni a Letrozolt. Megrendelik, és holnap menjek érte.
Utána a Sparban vásároltam be kártyával.
Ott vett készkaját ebédeltem, vadasmarhát spagettivel.
Jött a Cooptól levél, értesítettek a kuponokról. Majd valamikor ki "kék" váltani, mert most nem küldték ki, hanem menjek a pénztárhoz és majd ott ideadnak mindent elvileg, ami engem illet.
Este Spar-sonkát, főtt tojást, sajtot és zöldpaprikát ettem.
Megnéztem a szokásosakat, plusz a szlovák sorozatomból 3 részt.
2019. február 25., hétfő
2019. február 24., vasárnap
Nyugis vasárnap
Sok vizet nem zavartam ma, de azért tettem-vettem egész nap.
Hajat mostam, zöldséglevest készítettem.
Anyám telefonált, jól elbeszélgettünk.
Többek között Danival cseteltem, aki jelezte, hogy anyámhoz készül, lenne-e küldenivalóm, mert akkor előtte beugrik.
Oké, mondtam, hogy száraz kenyér mindig van, plusz van 1-1 doboz kaja nekik.
Úgyhogy jött is, és ezeket elvitte.
Bencust hozták este, amúgy olvastam, neteztem.
A múlt árnyékában-ból két részt megnéztem.
Hajat mostam, zöldséglevest készítettem.
Anyám telefonált, jól elbeszélgettünk.
Többek között Danival cseteltem, aki jelezte, hogy anyámhoz készül, lenne-e küldenivalóm, mert akkor előtte beugrik.
Oké, mondtam, hogy száraz kenyér mindig van, plusz van 1-1 doboz kaja nekik.
Úgyhogy jött is, és ezeket elvitte.
Bencust hozták este, amúgy olvastam, neteztem.
A múlt árnyékában-ból két részt megnéztem.
2019. február 23., szombat
Vegyes
Délelőtt háztartásilag ténykedtem, neteztem.
István telefonált, beszámolt az állapotáról.
Bencét elvitték kora délután.
Csirkemellet pároltam, gombamártást készítettem hozzá és főtt tésztát. Finom lett, 1-1 dobozzal félretettem anyámnak és Daninak is.
A hűtőből likvidáltam egy csomó felesleges dolgot, rendezgettem a maradékokat, csomót mosogattam ennek következtében.
Délután a tévé előtt deglettem pár órát, megnéztem az egész heti, azaz 5 rész Elifet.
István átküldte A múlt árnyékában c. sorozat utolsó 20 részét.
István telefonált, beszámolt az állapotáról.
Bencét elvitték kora délután.
Csirkemellet pároltam, gombamártást készítettem hozzá és főtt tésztát. Finom lett, 1-1 dobozzal félretettem anyámnak és Daninak is.
Délután a tévé előtt deglettem pár órát, megnéztem az egész heti, azaz 5 rész Elifet.
István átküldte A múlt árnyékában c. sorozat utolsó 20 részét.
2019. február 22., péntek
Ez is, az is...
Délelőtt itthoni ténykedés, netezés.
Regisztrálok nagyerdei egyesületi programokra, úgymint az április 6.-ra tervezett "madárfutásra" (nyilván csak gyaloglói szinten), valamint az április 14-i tiszaigari kirándulásra.
Hagymás sült sertésmájat készítettem, ettem.
Délután megint telefonáltak a Tescóból (sosem lesz vége), hogy elkészült a kártya és be tudnék-e menni érte. Mondtam, hogy többször is úgy értelmeztem, hogy postán lesz kiküldve. No mindegy, ők azért jelzik, hogy bemehetek érte. Kérdeztem, meddig; azt mondta a hölgy, hogy jövő hét közepéig. Csupán gondolom, hogy ha nem megyek be, egyértelmű, hogy kiküldik. Nekem mostanában elég volt a hivatalos Tesco-látogatásból.
Ezután István telefonált, miszerint ez már a 2. hét, amikor a szerelők jövés-menése miatt nem dolgozik, és otthon feszeng a rumliban és a hidegben. Borzasztó kínos lehet az egész, hiszen a fürdés és vécézés is gond, nem is akármilyen! De ez még mind semmi, kíméletlenül ledöntötte a lábáról a lumbágó. Mára már iszonyat nehezen mozog, felkelni is órákig tartott, öltözni, hajolni meg végképp nem... Úgyhogy kénytelen volt segítséget kérni a barátjától, aki szerencsére bevásárolt és beszerezte neki a lumbágóhoz alapvetően szükséges Voltaren Dolo tablettát és kenőcsöt... segített az almozásban, ilyenek. Nem is tudom, ha valaki egyébként is derékfájós, hogy nincsenek ezek állandóan otthon. Ráadásul neki is, mint utólag megtudtam, már 1 hete fájt a dereka, úgy járt dolgozni, és ezalatt sem jutott eszébe, hogy tegyen ellene... illetve előzze meg a nagyobb bajt.
Most aztán ha jövő héten tudna menni már a szerelőktől dolgozni, most meg a lumbágó tartja vissza. Katasztrófa!😟
Arról már ne is beszéljünk, hogy derékfájásnál pláne nem ártana némi meleg sem a lakásban...😱
Este a szokásosakat néztem, plusz 5 részt a szlovák sorozatból. A 140.-kel zártam a napot...
Regisztrálok nagyerdei egyesületi programokra, úgymint az április 6.-ra tervezett "madárfutásra" (nyilván csak gyaloglói szinten), valamint az április 14-i tiszaigari kirándulásra.
Hagymás sült sertésmájat készítettem, ettem.
Délután megint telefonáltak a Tescóból (sosem lesz vége), hogy elkészült a kártya és be tudnék-e menni érte. Mondtam, hogy többször is úgy értelmeztem, hogy postán lesz kiküldve. No mindegy, ők azért jelzik, hogy bemehetek érte. Kérdeztem, meddig; azt mondta a hölgy, hogy jövő hét közepéig. Csupán gondolom, hogy ha nem megyek be, egyértelmű, hogy kiküldik. Nekem mostanában elég volt a hivatalos Tesco-látogatásból.
Ezután István telefonált, miszerint ez már a 2. hét, amikor a szerelők jövés-menése miatt nem dolgozik, és otthon feszeng a rumliban és a hidegben. Borzasztó kínos lehet az egész, hiszen a fürdés és vécézés is gond, nem is akármilyen! De ez még mind semmi, kíméletlenül ledöntötte a lábáról a lumbágó. Mára már iszonyat nehezen mozog, felkelni is órákig tartott, öltözni, hajolni meg végképp nem... Úgyhogy kénytelen volt segítséget kérni a barátjától, aki szerencsére bevásárolt és beszerezte neki a lumbágóhoz alapvetően szükséges Voltaren Dolo tablettát és kenőcsöt... segített az almozásban, ilyenek. Nem is tudom, ha valaki egyébként is derékfájós, hogy nincsenek ezek állandóan otthon. Ráadásul neki is, mint utólag megtudtam, már 1 hete fájt a dereka, úgy járt dolgozni, és ezalatt sem jutott eszébe, hogy tegyen ellene... illetve előzze meg a nagyobb bajt.
Most aztán ha jövő héten tudna menni már a szerelőktől dolgozni, most meg a lumbágó tartja vissza. Katasztrófa!😟
Arról már ne is beszéljünk, hogy derékfájásnál pláne nem ártana némi meleg sem a lakásban...😱
Este a szokásosakat néztem, plusz 5 részt a szlovák sorozatból. A 140.-kel zártam a napot...
2019. február 21., csütörtök
Aláírni
Ma tehát megint elgyalogoltam a Tescóba, hogy akkor essünk túl ezen a hiányzó aláíráson. Amit úgy egyébként egy ízem sem kívánt, nemhogy ezt az aláírást, de az előzőeket sem.
Vettem azért ezt-azt, majd odamentem az ominózus részhez, ahol a hölgy, amikor meglátott, már szólnom sem kellett, miért vagyok itt. Aláírtam azt az egy papírt, majd még beszélgettünk erről a dologról kicsinyég. Mondta azt is, hogy még a BP bank fel fog hívni, és felszólít, hogy aktiváljam a kártyát. Erre mondjam azt, hogy nem szeretném aktiválni. És akkor remény szerint nem fognak többet zaklatni...
Ezután elmásztam a buszmegállóig, és némi várakozás után jött a busz, mellyel hazamentem.
Otthon debreceni párost főztem és ettem.
Most már nem agyaltam ezen a kártyadolgon, le van tojva, azért nem lehet, hogy most már minden napom el legyen rontva, amíg csak nem évül el a kártya. Valahogy majd csak túlélem...
Este néztem a szokásos dolgokat, a sorozatból a pendrájvról.
Amúgy... hát bizony, ha sikerült volna, ma lettem volna mintegy 40 éves házas...
Vettem azért ezt-azt, majd odamentem az ominózus részhez, ahol a hölgy, amikor meglátott, már szólnom sem kellett, miért vagyok itt. Aláírtam azt az egy papírt, majd még beszélgettünk erről a dologról kicsinyég. Mondta azt is, hogy még a BP bank fel fog hívni, és felszólít, hogy aktiváljam a kártyát. Erre mondjam azt, hogy nem szeretném aktiválni. És akkor remény szerint nem fognak többet zaklatni...
Ezután elmásztam a buszmegállóig, és némi várakozás után jött a busz, mellyel hazamentem.
Otthon debreceni párost főztem és ettem.
Most már nem agyaltam ezen a kártyadolgon, le van tojva, azért nem lehet, hogy most már minden napom el legyen rontva, amíg csak nem évül el a kártya. Valahogy majd csak túlélem...
Este néztem a szokásos dolgokat, a sorozatból a pendrájvról.
Amúgy... hát bizony, ha sikerült volna, ma lettem volna mintegy 40 éves házas...
2019. február 20., szerda
Valahogy lesz...
Tegnap elfelejtettem beírni, hogy szüleimnek tegnap lett volna immáron a 64. házassági évfordulójuk! Ehhez képest jóapám már 36 éve eltávozott... Azért minden évfordulón eszembe jut...
Ma pedig egyik unokatestvéremék lennének 39 éves házasok, ott is néhány éve a végzetes betegség szólt közbe.😞
Viszont Móni unokahúgom, akivel anyám cicáit hordtuk ivartalanításra, ma 34 éves -- Isten éltesse! 💙
Délelőtt telefonáltak a Tescóból, miszerint nem tudnék-e befáradni a kártyámmal kapcsolatban, mert hiányzik egy aláírás...
No, én megragadtam az alkalmat, és mindent szóba hoztam, ami csak eszembe jutott. Mivel sokat foglalkoztam a témával, nem kellett gondolkodnom, elég érthetően fel tudtam sorolni minden érvet, mely szerint hülyeséget csináltam, és nekem egyáltalán nem volt eszem ágában sem hitelt felvenni! Még az is sikerült részemről, hogy ügyfélszolgálatos létére ő kevesebbet jutott szóhoz, mint én. Már akár azt is hihettem, hogy szinte meggyőztem -- de aztán leszögezte, hogy már nem lehet érvényteleníteni, mert "benne van a rendszerben"...
Továbbá próbált lenyugtatni, hogy ez az egész nem olyan vészes, abszolút az én ügyem, hogy igénybe veszem, azaz használom-e vagy sem a kártyát, s amennyiben nem aktiválom, 6 hónap múlva elévül. Aggodalmam tehát felesleges éves díj meg egyebek miatt. Ezt még egyszer akartam tőle hallani, mert tegnap nem hangzott el -- bár igaz, a neten olvastam ilyet is, de itt kell hallanom.
Na jó... bár azt nemigen hittem el, hogy már nem lehetne meg nem történtté tenni az ügyet, ha nem csak én akarnám; de mit tehetnék akkor mást, mint majd bemegyek aláírni...😕
Ma viszont nem volt kedvem, de mehetek holnap is.
Rántott karajt készítettem, mellé sült és tört krumplit. Nagyon jólesett... Olyan szuper, hogy a Sparban lehet így kapni pár szelet kicsomagolt, tök jól kinéző húsféléket... olykor még akciósan is.
Ma pedig egyik unokatestvéremék lennének 39 éves házasok, ott is néhány éve a végzetes betegség szólt közbe.😞
Viszont Móni unokahúgom, akivel anyám cicáit hordtuk ivartalanításra, ma 34 éves -- Isten éltesse! 💙
Délelőtt telefonáltak a Tescóból, miszerint nem tudnék-e befáradni a kártyámmal kapcsolatban, mert hiányzik egy aláírás...
No, én megragadtam az alkalmat, és mindent szóba hoztam, ami csak eszembe jutott. Mivel sokat foglalkoztam a témával, nem kellett gondolkodnom, elég érthetően fel tudtam sorolni minden érvet, mely szerint hülyeséget csináltam, és nekem egyáltalán nem volt eszem ágában sem hitelt felvenni! Még az is sikerült részemről, hogy ügyfélszolgálatos létére ő kevesebbet jutott szóhoz, mint én. Már akár azt is hihettem, hogy szinte meggyőztem -- de aztán leszögezte, hogy már nem lehet érvényteleníteni, mert "benne van a rendszerben"...
Továbbá próbált lenyugtatni, hogy ez az egész nem olyan vészes, abszolút az én ügyem, hogy igénybe veszem, azaz használom-e vagy sem a kártyát, s amennyiben nem aktiválom, 6 hónap múlva elévül. Aggodalmam tehát felesleges éves díj meg egyebek miatt. Ezt még egyszer akartam tőle hallani, mert tegnap nem hangzott el -- bár igaz, a neten olvastam ilyet is, de itt kell hallanom.
Na jó... bár azt nemigen hittem el, hogy már nem lehetne meg nem történtté tenni az ügyet, ha nem csak én akarnám; de mit tehetnék akkor mást, mint majd bemegyek aláírni...😕
Ma viszont nem volt kedvem, de mehetek holnap is.
Rántott karajt készítettem, mellé sült és tört krumplit. Nagyon jólesett... Olyan szuper, hogy a Sparban lehet így kapni pár szelet kicsomagolt, tök jól kinéző húsféléket... olykor még akciósan is.
Megszáradt a ruhák 90%-a, beszedtem, behajtogattam, megvarrtam, amire ráfért.
Este megnéztem a szokásosakat, aztán szerencsére valamivel jobban aludtam, mint előző éjjel...
2019. február 19., kedd
Rossz nap
Késő délelőtt elgyalogoltam a Tescóba. Elsősorban az elosztókat akartam megnézni, közelebb ilyesmit nemigen tudtam volna venni.
Mi tagadás, kissé alacsonyabb árakra számítottam. Egyetlen márka volt, amelynek 6-os változata akciósan került 1000 Ft-ba. Nem akartam kapcsolósat venni, mert azokkal is időnként nagyobb a gond, mint sem -- ha elromlik a kapcsoló, az ember dobhatja el. Amúgy meg hát vannak nekem itt kapcsolósak, s megmondom őszintén: soha nem szoktam őket kapcsolgatni. Régebben úgy tűnt, a kapcsolósak drágábbak, de most közel sem állt fenn ez az eset... azaz abszolút nem volt releváns ár tekintetében a kapcsoló léte vagy nemléte.
Na mindegy, mivel már amúgy is szivattyú ez a hónap pénz tekintetében, nem ugrálhattam; a legolcsóbbat, az akciós hatost választottam, kapcsolóval...
Közben történt egy dolog, amit legszívesebben kihagytam volna. Az elosztóknál való elmélyülésem közepette egyszer csak mellettem termett egy hölgy. Nagyon kedvesen érdeklődött, miszerint van-e nekem Clubcard kártyám, hát már mér ne lenne, ugye, sok éve már ennek. És hogy hallottam-e már a bevásárlókártyáról -- nem --, mert hogy annak micsoda előnyei vannak, mindjárt nyitásnál jön a clubcardomra millió pont, és ilyen meg olyan kedvezmények... hú, már a fejem is zsongott; de hogy fáradjak oda a pultjukhoz, és pár pillanat múlva meg is leszünk, hogy legyen egy ilyenem.
A pultnál elkérte a clubcardomat, de később egyéb irataimra is szükség volt. Kiderült az is, hogy mégsem pár pillanat ez az egész, mert hopp, egy rahedli papír várt aláírásomra. Már kezdtem nagyon ijedezni, és forszírozni, hogy uramisten, miket kell nekem aláírnom, de a hölgy végig nagyon kedvesen mosolygott és lényegében minden papírnál egy mondatban ábrázolta a lényeget -- nekem ez akkor sem annyira jött be, legszívesebben visszakoztam volna, de nem tudom máshogy mondani, valahogy rám az ilyen helyzetek sokkolóan hatnak és nem igazán vagyok magamnál.
Való igaz, hogy a mosolygós előadás közben egy csomó szapora infó között elhangzott az is, hogy ha történetesen vásárolni akarok egy háztartási gépet, akkor ezzel a kártyával megtehetem, és kamat nélkül, részletekben fizethetem vissza. Én még ekkor sem vágtam, hogy akkor most tulajdonképpen rám sóztak egy hitelkártyát. Amit soha az életben nem akartam! Ugyan miért nem érdekel senkit, mielőtt hitelkártyát beszél belém, hogy nem vagyok hitelképes? Oké, ha megveszek valamit, ami elromlott és pótolni kell, de olyan hülye nem vagyok, hogy megvegyem, ha nem tudom miből visszafizetni!
Mindenesetre ez a dolog kis időre padlóra tett. Már ott a tescós időm hátralévő részében is zavartan éreztem magam, de igazából csak itthon fogtam fel, hogy rám sóztak egy tescós hitelkártyát, bevásárlókártya címen! Senki ne hitetlenkedjen, hogy "de hát miért nem mondtam nemet". Utólag már én is baromira tudnám!
Azért, mert ilyen szerencsétlen balek vagyok. Nyilván nem direkt keresem a problémát. Nem vagyok ügyes, túl udvarias vagyok, túl befolyásolható ezekben a dolgokban.
Egész délután és este a netet böngésztem ez ügyben, és hát bizony igen vegyes dolgokról szereztem tudomást. Történtek nagy bukták, eladósodások, főleg régebben... Azóta már revizionáltak a dolgokon, de akkor is. Azt gondoltam, vagy megpróbálom még a kártyakiküldés előtt valahogy "visszacsinálni" a dolgokat, vagy ha ezt nem lehet, akkor ha kiküldik, rögvest bemegyek a BP bankba és mindenképp megszabadulok a kártyától! Ugyanis az oké, hogy rajtam múlik, hogy hitelt veszek-e fel vagy sem, de a tökömnek nem hiányzik a többezer Ft kártyadíj, kezelési költség és egyebek! Hát hülye vagyok én? Az bizony... Egy balek, akire minden sz@rt rá lehet sózni. Egyébként mindig is az voltam, sajnos. Nem véletlen, hogy gyűlölöm az ismeretlen számos vagy pláne Nincs szám, Rejtett szám kiírású telefonhívásokat, és utóbbiakat egyáltalán fel sem veszem, mert nem vagyok az a karakán típus, aki rövidre zárja és udvariatlanul levágja a telefont. Nem. Ilyennek is kell lenni valakinek, úgy látszik...
Ha valamit nem akartam volna amúgy egész életem során, az egy hitelkártya volt.
Elhiszem, hogy biztos jövedelemnél, ami mondjuk, nem minimálbér!, külföldön, vagy akár itthon is megfelelő szituáltságú embereknél a hitelkártya egy tök normális dolog lehet. Bele lehet jönni a használatába és biztosan sok embernél jó szolgálatot is tesz és igen pozitív dolog.
Csakhogy én tudom a saját takaróm hosszát! Jómagam már olyan régen nem esek ebbe a súlycsoportba, vagy akár csak normál jövedelmű emberek kategóriájába, hogy már rég leszoktam az álmodozásról. Illetve csak számomra elérhető dolgokról vagyok képes álmodozni, mert immáron a korom, anyagi helyzetem és az egészségi állapotom a világon mindent behatárol. Ezen korlátok és határok között próbálom tudatosan megtalálni mindazt, amit még csinálhatok, akarhatok, elérhetek, megtehetek, és ami örömet okozhat.
El lett rontva az egész napom, meg még a következők is...
Otthon kicseréltem a két másik elosztó között lévő, ominózus "szakadt" elosztót, hogy legalább valami pozitív is legyen a napban.
Vettem egy adag kaját is még a tescós kínaiban, rántott halat sült krumplival, melyből a halat megettem, a sült krumplit meghagytam Szilviéknek, én nem vagyok sült krumplis...
Úgy látszik, hallal halat eszem, mert este meg ruszlit ettem.
Megnéztem a szokásos néznivalóimat, aztán tovább kajtattam a neten további infókért ezzel a szerencsétlenséggel kapcsolatban...
Alig tudtam aludni éjszaka.
Mi tagadás, kissé alacsonyabb árakra számítottam. Egyetlen márka volt, amelynek 6-os változata akciósan került 1000 Ft-ba. Nem akartam kapcsolósat venni, mert azokkal is időnként nagyobb a gond, mint sem -- ha elromlik a kapcsoló, az ember dobhatja el. Amúgy meg hát vannak nekem itt kapcsolósak, s megmondom őszintén: soha nem szoktam őket kapcsolgatni. Régebben úgy tűnt, a kapcsolósak drágábbak, de most közel sem állt fenn ez az eset... azaz abszolút nem volt releváns ár tekintetében a kapcsoló léte vagy nemléte.
Na mindegy, mivel már amúgy is szivattyú ez a hónap pénz tekintetében, nem ugrálhattam; a legolcsóbbat, az akciós hatost választottam, kapcsolóval...
Közben történt egy dolog, amit legszívesebben kihagytam volna. Az elosztóknál való elmélyülésem közepette egyszer csak mellettem termett egy hölgy. Nagyon kedvesen érdeklődött, miszerint van-e nekem Clubcard kártyám, hát már mér ne lenne, ugye, sok éve már ennek. És hogy hallottam-e már a bevásárlókártyáról -- nem --, mert hogy annak micsoda előnyei vannak, mindjárt nyitásnál jön a clubcardomra millió pont, és ilyen meg olyan kedvezmények... hú, már a fejem is zsongott; de hogy fáradjak oda a pultjukhoz, és pár pillanat múlva meg is leszünk, hogy legyen egy ilyenem.
A pultnál elkérte a clubcardomat, de később egyéb irataimra is szükség volt. Kiderült az is, hogy mégsem pár pillanat ez az egész, mert hopp, egy rahedli papír várt aláírásomra. Már kezdtem nagyon ijedezni, és forszírozni, hogy uramisten, miket kell nekem aláírnom, de a hölgy végig nagyon kedvesen mosolygott és lényegében minden papírnál egy mondatban ábrázolta a lényeget -- nekem ez akkor sem annyira jött be, legszívesebben visszakoztam volna, de nem tudom máshogy mondani, valahogy rám az ilyen helyzetek sokkolóan hatnak és nem igazán vagyok magamnál.
Való igaz, hogy a mosolygós előadás közben egy csomó szapora infó között elhangzott az is, hogy ha történetesen vásárolni akarok egy háztartási gépet, akkor ezzel a kártyával megtehetem, és kamat nélkül, részletekben fizethetem vissza. Én még ekkor sem vágtam, hogy akkor most tulajdonképpen rám sóztak egy hitelkártyát. Amit soha az életben nem akartam! Ugyan miért nem érdekel senkit, mielőtt hitelkártyát beszél belém, hogy nem vagyok hitelképes? Oké, ha megveszek valamit, ami elromlott és pótolni kell, de olyan hülye nem vagyok, hogy megvegyem, ha nem tudom miből visszafizetni!
Mindenesetre ez a dolog kis időre padlóra tett. Már ott a tescós időm hátralévő részében is zavartan éreztem magam, de igazából csak itthon fogtam fel, hogy rám sóztak egy tescós hitelkártyát, bevásárlókártya címen! Senki ne hitetlenkedjen, hogy "de hát miért nem mondtam nemet". Utólag már én is baromira tudnám!
Azért, mert ilyen szerencsétlen balek vagyok. Nyilván nem direkt keresem a problémát. Nem vagyok ügyes, túl udvarias vagyok, túl befolyásolható ezekben a dolgokban.
Egész délután és este a netet böngésztem ez ügyben, és hát bizony igen vegyes dolgokról szereztem tudomást. Történtek nagy bukták, eladósodások, főleg régebben... Azóta már revizionáltak a dolgokon, de akkor is. Azt gondoltam, vagy megpróbálom még a kártyakiküldés előtt valahogy "visszacsinálni" a dolgokat, vagy ha ezt nem lehet, akkor ha kiküldik, rögvest bemegyek a BP bankba és mindenképp megszabadulok a kártyától! Ugyanis az oké, hogy rajtam múlik, hogy hitelt veszek-e fel vagy sem, de a tökömnek nem hiányzik a többezer Ft kártyadíj, kezelési költség és egyebek! Hát hülye vagyok én? Az bizony... Egy balek, akire minden sz@rt rá lehet sózni. Egyébként mindig is az voltam, sajnos. Nem véletlen, hogy gyűlölöm az ismeretlen számos vagy pláne Nincs szám, Rejtett szám kiírású telefonhívásokat, és utóbbiakat egyáltalán fel sem veszem, mert nem vagyok az a karakán típus, aki rövidre zárja és udvariatlanul levágja a telefont. Nem. Ilyennek is kell lenni valakinek, úgy látszik...
Ha valamit nem akartam volna amúgy egész életem során, az egy hitelkártya volt.
Elhiszem, hogy biztos jövedelemnél, ami mondjuk, nem minimálbér!, külföldön, vagy akár itthon is megfelelő szituáltságú embereknél a hitelkártya egy tök normális dolog lehet. Bele lehet jönni a használatába és biztosan sok embernél jó szolgálatot is tesz és igen pozitív dolog.
Csakhogy én tudom a saját takaróm hosszát! Jómagam már olyan régen nem esek ebbe a súlycsoportba, vagy akár csak normál jövedelmű emberek kategóriájába, hogy már rég leszoktam az álmodozásról. Illetve csak számomra elérhető dolgokról vagyok képes álmodozni, mert immáron a korom, anyagi helyzetem és az egészségi állapotom a világon mindent behatárol. Ezen korlátok és határok között próbálom tudatosan megtalálni mindazt, amit még csinálhatok, akarhatok, elérhetek, megtehetek, és ami örömet okozhat.
El lett rontva az egész napom, meg még a következők is...
Otthon kicseréltem a két másik elosztó között lévő, ominózus "szakadt" elosztót, hogy legalább valami pozitív is legyen a napban.
Vettem egy adag kaját is még a tescós kínaiban, rántott halat sült krumplival, melyből a halat megettem, a sült krumplit meghagytam Szilviéknek, én nem vagyok sült krumplis...
Úgy látszik, hallal halat eszem, mert este meg ruszlit ettem.
Megnéztem a szokásos néznivalóimat, aztán tovább kajtattam a neten további infókért ezzel a szerencsétlenséggel kapcsolatban...
Alig tudtam aludni éjszaka.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
