6. sugár

Kezdődik az új hét, újra "munkába" kell járni, azaz sugárra nap mint nap.

Nem győztem volna kitalálni, hogy délután mifenét is tudnék megenni, míg végül bacont sütöttem ki (aztán meg nem tudtam enni), a zsírjában hagymás rántottát csináltam két tojásból, így felét szinte meg is ettem. Szerencsére a gyerekek általában minden hagyatékot megesznek, így a 8 szelet bacont is, a tojásom felét is.

Hálásan fogadtam István utalását, így utalgattam is a közös költséget meg pár apróbbat.
Úgy gondolom, ha az eredeti időpontomra megyek, ami leginkább bevált közlekedési mód, hogy a 18.04-es 45-öshöz megyek ki, reménykedve, hogy jön vagy nem késik... és a városban átszállok a tujára. Így 5-10 perccel előbb vagyok kint a Klinikánál, és nem kell rohanni végig a radiológiáig, hanem kényelmesen vánszorogva is odaérek. Szóval ez a legideálisabb.
Katám jelezte, hogy most fog jönni, ott is voltunk szinte egyidőben, 3/4 7-kor. Lekötötte a biciklijét, és kényelmesen battyogva, tereferélve mentünk a radiológiára.
Majd hanyatt estem, mikor megláttam, hogy mennyien vannak: mint égen a csillag! Azért a múlt héten a hétfőt leszámítva egészen emberi volt a felhozatal és az itt töltött idő. Most megint egy csomóan! Mint kiderült, állítólag délelőtt rossz volt a gép... egy csomó "bentlakó" (klinikán fekvő) ember is jött papucsban, köntösben.
Hamar kijött az asszisztensnő viszonylag, elkérte a papírokat. Tényleg két új hölgy volt most itt, és ők még nyilván nem tudtak volna minket beazonosítani még akkor sem, ha nem vagyunk ilyen sokan.
Hosszú estére számíthattunk Katámmal!
De nekünk végül is nem nagyon van ebből probléma, folyamatosan kitöltődik beszéddel az idő, ráadásul a sok tereferével gyorsabban is telik.
Elmúlt 8 óra, mikor behívtak! Megvolt a 6. sugár.
Mikor kijöttem, a hölgy, aki felajánlotta a hazafuvart, még kint volt, nem hívták közben a másik öltözőbe sem be, így mondtam a kérdésére, hogy fél 9-kor jön a buszom, addig ki is érünk a megállóba, most inkább nem várnám meg akkor, hiszen még be sem hívták.
Jobb volt így. Katámmal kigyalogoltunk, a buszmegállóban láttuk, hogy pár perc és jön a 24-es.
Kaptam tőle 4 darab kormos körtét, otthon kapásból fel is faltam kettőt, kettőt meg másnap "reggelire".:) Busz jött, elbúcsúztunk, letanyáztam, 9-re "már" otthon is voltam, hurrá. Belegondoltam, hogy az a sok ember, akiket még otthagytam, mikorra végeznek vajon, este 10-re?

BK, netről Survivor -- jól elfáradtam.:)

Helló, október!

Mára már be is száradt a tegnapi mosás, úgyhogy szépen összehajtogattam mindent, be a szekrénybe és kész.

Délben tejfölös bablevest csináltam 2 doboz vörösbab-konzervből. Ezt ettem kétszer ma.

Miki elküldte az öt darab rendelt e-könyv pdf és epub változatait.
A mai nap folyamán el is olvastam a két legrövidebb könyvet.
Elkezdtem felvinni őket a Molyra, az ötből egy volt már fent, a többit én vittem fel. Eddig minden netlírás könyvet felvittem a Molyra, a sajátjaimat is.:) Persze mindig ki kell várni, míg ellenőrzik, és értesítenek, hogy elfogadják. A lényeg, hogy legyen ISBN-je a felvitt könyveknek. Vannak nekem privát összeállítású remek könyvek, melyeket megírt és szerkesztett az irodalmár feleség, és a kötész szakmunkás férj állított össze komplett könyvekké -- de mivel nincs ISBN-je, megkerülte a hivatalos kiadást, így nem molyozható, csak privátilag könyv a könyv.

Este szinte tökéletesen egy időben adta két adó az X-faktor 6.-ot és a Sztárban sztár 4.-et. Előző most vasárnapra is szervezett egy részt, így el kellett dönteni, hogy akkor most hogy...
A Sztárban sztár 4. részét néztem meg, mert az RTL-es műsorokat, így az X-faktort is, könnyebb utólag megnézni.

PigDragon 1700

Újabb százas rekorddal gyarapodott a repertoár: a PigDragon játéknál elértem az 1700-as szintet! Ez azért jó sok...
Volt jó néhány, emlékezetesen nehéz pálya az utóbbi 100 alatt.
Itt voltam előtte (elég sokáig...):

Itt épp éljenezni kell, mert megcsinyáááátam:

Itt pedig elhagyjuk a kereket, és új százasba kezdünk:

***

Végre szombat

Miki újra elküldte a könyvem javított változatait, majd rábólintottam. Mondta, hogy akkor beküldi a köteles példányt az OSZK-ba, és utána mehet! Még megcsinálja a reklámozós fedelet, aztán majd "megjelenünk".:)
Egyben rendeltem Miki kiadójának repertoárjából 5 db novellás e-kötetet, kisregényt. Mert megkévántam.:) Egyébként is szeretem a kortárs novellákat, meg hadd gyarapítsam a kiadó forgalmát.:)

Csináltam saját magamra egy telegépnyi mosatást. Főleg felfrissíteni néhány, több éve szekrényben álló pulcsit, hosszúujjú pólót.
Megnéztem az Elif 20. részét, a tegnapit.
Bencust elvitték kora délután.
Megsütöttem a két kis szelet harcsát fokhagymásan, paprikás lisztben.
Az egyik -- teljesen magában -- volt az ebédem, a másik a vacsorám.
Még nem igazán érzékeltem az eredeti ízét, de éhes voltam, és egészen biztosan finom volt.
Este megnéztem az X-faktor 5. részét.

5. sugár

Délben gombapaprikást főztem, és természetesen nokedlit hozzá.

Most megint sikerült az állóképességemet próbára tenni, mivel többször is elgyengültem közben és rosszullét, ájulás környékezett. Minimum azonnal le kellett ülnöm, sőt, egyszer feküdnöm is. Eléggé megvisel ez, már azt hittem, többször nem fordul elő. Még mindig elég kemény nekem sok minden.

Megkaptam Mikitől a készülő új könyvemnek az epub és pdf változatát. Kérte, hogy nézzem át és szóljak az észrevételekről. (A fedél már régebben elkészült, azt már jóváhagytam pár változtatás után.) Most még volt egy üressor-hiány a Tartalom alatt, ami elég feltűnő volt a belívben, ahhoz eléggé ragaszkodtam, mert nem volt szép. (Találtam még öt kötőjelet, egy helyről, ami helyett gondolatjel kellett, s ez valószínűleg az én txt-ből wordbe való folyamatos feltöltésének eredménye, ezt a részt biztos nem javítottam ki. Txt-ben ugyanis nincs, csak kötőjel, a wordben kell kicserélni az ilyesmit, mint idézőjel, gondolatjel, aposztróf stb. Ezt én jelöltem is, de ezek maradtak, mert túl körülményes lett volna a kész epubot variálni, a HTML nem erőssége Mikinek saját bevallása szerint. Mindegy, a legtöbb ember magától ezt észre sem veszi szerintünk, csak én vagyok ilyen froclis, merthogy szakmai ártalom.)

Mivel mára hamarabb hívtak, ezért már negyed 6-kor elindultam egy 22-eshez. Simához, természetesen. Így bőven 6 előtt már a Klinikához értem. Furcsa is volt, hogy még világosban kijutottam...

Szóval 6 előtt pár perccel a radiológián voltam. Egy ember bement, azonkívül csak én voltam.

18.10-kor már be is hívtak, megvolt az 5. sugár.

Szóltak, hogy jövő héten nem ők lesznek, másik stáb; és hozzak majd ambulánslapot, valamint, hogy az eredeti időpontomra jöjjek.

Öltözés után, ahogy kimentem a folyosóra, hááát, ott ül Katám!:) Nagyon megörültem neki. Nagy csevegéssel mentünk végig a bejárathoz, szokatlan volt, hogy még mindig nincs tök sötét. A busz is jött 2 perc múlva, azaz fél 7-kor!

Katámtól kaptam két kis csomag fagyasztott harcsát. Mondta, hogy a mamikája adagja volt ennyi; mindegyikben 2-2 kis szelet halacska volt, filézett ráadásul. Nagyon örültem neki, fantasztikus ez a nő!:) Jött is a 24-es, úgyhogy hihetetlen, de 18.50-re, a Survivor kezdetére már otthon is voltam!

Az egyik halat visszaraktam a fagyasztóba, a másikat a sima hűtőbe, majd holnap megsütöm.

A Survivor után ettem, majd megnéztem a BK-t, valamint a tegnapi, 19. részét az Elifnek.

Nagy megkönnyebbülés, hogy vége a hétköznapoknak. Azaz öt sugáron túl vagyok, és holnaptól 2 napon nem kell menni!!

Érezni semmit nem érzek, sem fizikailag, sem egyébféle mellékhatást. Fürdés után kenem a műtét helyét a Culevittel, és egyelőre ennyi.

4. sugár

Délelőtt megnéztem a tegnapi 18. részét az Elifnek és a Survivort.
Szilvivel befizettettem az itthon lévő csekkeket, mert van köztük elsejés is, valamint vetettem vele bérletet. Hozott még egy jó adag DM-es tálkásat Haramiának.

Most kockáztattam, hogy hátha ma kiírás szerint fog jönni az a 45-ös, ami tegnap rendesen késett, emiatt én is 6-7 percet a beírt időpontomhoz képest. És lőn csoda: rendesen jött! Kossuth utcán leszállás, visszabandukolás a Piacz utcára, 1-es villanyos, és kizötyögés a Klinikára.
Lám-lám, ha normálisan jön minden, akkor sajnos, ez a lehetőség a legideálisabb az adottságok közül. Nyilván az EGY busz lenne legideálisabb, de olyan nincs ebben az órában, csak az Y-os, ami nekem nem jó.
Ha már kettővel kell járnom, érjek oda kicsit előbb, hogy legyen idő kikolbászolni a radiológiára.
Csodák csodája, nem volt senki, az öltözők ajtaja is tárva-nyitva; gondolom, hogy lássák, ha valaki jön. Egy idő után (köhögtem azért párat:))) tényleg észleltek és be is hívtak.
Megvolt a 4. sugárdózisom.
A végén a hölgyek közölték velem, hogy holnap jöhetnék 6 és fél 7 között, mert most pl. már egy órája üresjáratban vannak... és hát ugye, holnap péntek lesz. Úgy látszik, ez azt jelenti, hogy kevesebb az ember.
Pedig utánam még jöttek, egy hölgy, akivel egy napon, hétfőn kezdtük a sugárkezelést, 19.10-re van híva, az épületajtóban találkoztam vele.
Ő beszélt tegnap Katámmal, érdeklődött rólam, meg hogy merre lakom. Katám elmondta a tudnivalókat, mire a hölgy felajánlotta, hogy ha nincs ellenemre, ők szívesen hazavisznek, ha úgy adódik, mert ők megy a Tócóvölgyben laknak, ha az Istvánon mennek le, útba esem nekik.
Nyilván ehhez az kell, hogy egymás után következzünk, mert ha személyenként 20 percet vagyunk bent és köztünk van valaki, úgy már nem célszerű, hogy annyit várjunk, mert azalatt a 40 perc alatt már kint vagyok és ha jól jön a busz, már akár félúton is.
Most, hogy találkoztunk az ajtónál, nekem is elmondta a hölgy ezeket, de most nyilván nem volt tervbe még a már ott lévő bácsi és a hölgy kivárása; mindenesetre megköszöntem a kedves gesztust és mondtam, hogy alkalomadtán örömmel elfogadom.
Kiérve a busz viszont még 20 perc múlva lett volna aktuális, úgyhogy átmentem a villamoshoz, ami mégiscsak 10 percenként jár még. Tehát villamossal felmentem a Kistemplomig, majd onnan be a Széchenyire -- mondjuk, ez a megálló se kedvencem. A várakozás sötétben itt sem bizalomgerjesztő, annyival jobb talán, mint a Klinikánál, hogy itt több, Tócósba menő járat is előfordulhat, és a 20 perc alatt mégiscsak az otthonhoz közelebb várok több lehetséges buszból is egyet.
Most a 41-es jött, fő, hogy egyetlen nap sem olyan, mint bármelyik másik.:) Minden áldott nap máshogy zajlik mind a menés, mind a jövés...

Otthon pár falat evés éhenhalás ellen, majd BK, és Survivor netről visszanézve.

Sugár 3., közlekedési malőrökkel

Hajnal, reggel -- macskák többirányú és sokszoros istápolása.
Délelőtt -- itthoni tennivalók, súrolgatás, sepregetés, majdnem szokásosan. Mindennap van mit súrolgatni, tisztogatni.
Aztán megnéztem az Elif tegnapi, 17. részét, majd egyhetes blogpótlással foglalkoztam, ezzel is kitöltődött az itthoni idő.
Anyám telefonált: mi újság, Danival beszéltem-e, mert el kéne menni rizseshúsért, pehelykifliért, madártejért... és egyébként is megjött a nyugdíj.:) Danival cseteltünk, most éjszakás -- megbeszéltük, hogy nekem milyen időpont még jó, ha előtte idejön a göngyölegekért, úgymint kajásdobozok, üvegek, kisebb-nagyobb vedrek stb. Van egy csomó szárazkenyér is, de sejthető volt, hogy mindent úgysem tud elvinni, már a legutolsó vitelnél sem fért szárazkenyér.
Katám ma jelezte, hogy tud jönni kísérőként a Klinikára.
Negyed 6-kor jött Dani, belegóztuk a cuccokat, még egy zacskó szárazkenyér is bement, három ittmaradt. Küldtem anyámnak három csokikrémes piskótaszeletet, egy fél kalácsot. Szilvi odaadta Daninak a Mamu által vásárlásra adott párezer Ft elszámolását.
Mondtam Daninak, hogy én csak 3/4 9 tájban leszek itthon, de ő jöjjön be nyugodtan akkor is, ha Szilviék nem hallják a csengőt, és pakoljon ki, nem kell arra várni, hogy én itthon legyek.
Készülődés, majd 17.50-kor indultam a buszhoz, ezúttal a menetrend szerinti 18.04-es 45-öshöz. Mivel egyszerűen nincs 22-es több mint 1 órahosszat, csak egy (tegnapi) Y-os, ami nem jó -- így kénytelen voltam újratervezni. Megyek 45-össel a Kossuth u.-ra, onnan kigyalogolok a Fő u.-ra az 1-es villanyoshoz. Van rá 50 percem, hogy odaérjek, ha minden jön pontosan, bőven kiérek!
Csakhogy a 45-ös nem jött ám 18.04-kor, csak 18.20-kor! Eszméletlen ez a tömegközlekedés, én esküszöm, beleőrülök. Ritkán, de biztosan késve! Ez az igazi. És még 5,5 hétig naponta ezt csinálom majd. Mindennap van valami gikszer. Pedig már mást nem tudok kitalálni, taxival csak nem járhatok, csesszék meg! Még hogy "maga debreceni, magának mindegy, ha este jár is"; nehogy már napközben legyen valami normálisabb közlekedéshez hozzáférésem!
A Kossuthról kinyargaltam a villamoshoz, ahol jött a következő borzalom: iszonyatos heringprés, alig fértem fel. Én nagyon ritkán közlekedtem villamossal, kizárólag célirányosan, amúgy életem során majdnem évekig is kihagyhattam, de ez legalább sűrűbben jár, mint a buszok. Viszont azt nem tudhattam, hogy ez a tömeg egyébként is szokványos ebben az időpontban, vagy mifene van?
Úgy bepasszírozódtam úgy két méterre az ajtótól, hogy elképzelésem sem volt, hogy fogok én innen leszállni, ha ez a tömeg nem kotródik el valamerre addig a járműről! Ezen paráztam egészen addig, míg előttem egy megállóval leszállt a villamos 90%-a!! Innen már sejtettem, hogy ez egyáltalán nem szokványos népsűrűség volt, hanem van valami rendezvény az Erdőn. (Utólag olvastam, hogy többezres fellépésük és műsor volt egyetemistáknak a stadionban, "Az egyetem napja, a TE napod - yoUDay 2017" címen. Ugyanakkor az egész városban is lezárások, ésatöbbi, mert közben valamilyen focimeccs is volt...)
Mindegy -- de valahogy természetes, hogy mindez azon a járaton, abban a pár percben, amíg én is ott vagyok, legyen megint min parázni. Nem volt elég a 45-ös negyedórás késése!
Mikor leszálltam, megint 2 perc múlva annyi volt az idő, amennyi az időpontom...
Ráadásul persze sötét volt, sietnem kellett, a bejáratnál nem volt ott Kata, én pedig siettem befelé, hiszen ilyenkor nagyon hosszú ez a gyaloglás itt a radiológiáig!
18.55-kor léptem ott be az automata ajtón, és akkor hívott Kata, hogy hol vagyok. Kiderült, hogy ő meg a másik oldalon várt, a 22-essel. Állítólag jött is egy 22-es '40 körül... na de hogyan?? Ez nincs benne a menetrendben! Nem tudok olyan buszhoz kimenni, amit nem jegyeznek!
Mindegy, én leültem, a néni előttem már bent volt, kísérője várta. 5 perc múlva jött Katám is, és még a behívásomig majdnem negyedórát beszélgettünk.
Most igen pattogós volt a terápia ritmusa, érzékeltem, hogy sietősebb az eddigieknél az akció. Már azon részénél, ahol lehet sietni.
Elkészültem, felöltöztem, eljöttünk Katával, végigdumcsiztuk az utat. Most elöl kötötte le a biciklijét, nem kellett közben a sötétben végigtoszogálnia a klinikán.
A busz kiírás szerint 20 perc múlva kellett, hogy jöjjön, hát, ez elég sok idő... egyedül nem is örültem volna neki. Így viszont megnyugtató, hogy Kata itt van.:)
Hiába tiltakoztam, most is kaptam tőle egy szép banánhármast és házi szilva-körte lekvárt.
Na, és akkor megtörtént a nap harmadik "rendellenessége": egyszerre csak látjuk, hogy jön egy 24-es, holott a digitális menetrendkijelző is azt jelezte, hogy még 10 perc van hátra! Ez is valamilyen gikszer lehetett, mert ez sem volt sem menetrendben, de legalább nem késett, hanem előbb jött. Kérdés, hogy akkor a 10 perc múlva jelzett vajon jönni fog-e? Nem is volt a buszon senki rajtam kívül! Mi mindenesetre így itt most örültünk neki, legalább Katám is hamarabb szabadult:)), elbúcsúztunk, felszálltam, és félóra trónolás következett a buszon. Egész úton hazáig rajtam kívül úgy félúttól még egy nő utazott, passz.

Otthon láttam, volt itt Dani anyámféle cuccokkal: rizibizis csirkeszárnytő, diós és lekváros pehelykifli, két nagyobb tejfölös vedernyi madártej (egyik Szilviéké). A támogatáson kívül még kaptam (előzetes tiltakozásom ellenére) egy összeget születésnapomra!
A rizibizis csirkét pártfogásba vettem, amiből természetesen Haramia sem maradhatott ki! Megnéztem a BK-t, közben kirohantam madártejért, és pehelykiflit is ettem. Három nap alatt sem folyt le ennyi a sárkánybélbe, sőt nemrég két hét alatt sem.:) Aztán rádöbbentem, hogy még Szulejmán is van! Eddig nem jutott eszembe... Úgyhogy már utána elég későn volt; a neten nem nézegettem meg a mai Survivort, majd holnap.