T. Ágoston László: Hazatért liliomok c. novelláskötetét olvastam ki, tetszett.
Neteztem, levelezgettem, játszottam, molyoztam.
Haramia délutántól elcsendesedett, véget ért az izgágálkodás, nyávogás. Nem tudom, mi az, amitől időnként napokig tök jó csend van, néha meg katasztrofális a macska -- mikor mindig osztályon felüli ellátást kap minden téren. De határozottan óriási megkönnyebbülés. Tényleg csak enni és almozni kel fel, napi többször ugyan, de ha végzett, megy aludni. Igaz, hogy táskában alszik, és arra is mindig figyelni kell, hogy járható legyen, ne csukódjon be stb., de akkor is csend van, és végre én is kialhatom magam. Más az, úgy felkelni hajnalban akár többször is, hogy tudom, utána visszaalhatok, mert csend van.
Ilyen égi jelenségekben lehetett gyönyörködni:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése