2018. június 21., csütörtök

Felhők tánca

Valahogy letaglózott voltam egész nap.
Igaz, hogy Haramia egyáltalán nincs tekintettel az emberre és hajnaltól nagy szó, ha lehet még valamit aludni, annyira nyűgös. Pattogok ki hozzá folyton etetni, minden egyes akció után azonnal almozni, megnézni, nincs-e az alvóhelyén hányás, ami miatt nyávog (ugyanis annyi ész nem táplálja, ha időnként rájön a hányás, legalább odébb menjen a hálóhelyétől) -- és ha ezeken túl is nyávog, akkor már nem tudok mit csinálni. Eszik, iszik, almozik rendesen, mi a jóistent csináljak vele... ez már kisebb-nagyobb szünetekkel tavaly óta így van. Szerencsére sokat alszik, de így is ezerrel a cselédje vagyok, mindent megkap, mindent megteszek, hogy hallgasson. Néha a simitől elhallgat, legtöbbször a kajától. De ha nem ugrok almozás után azonnal, akkor is képes addig nyávogni, míg nem teszek eleget...
Én elhiszem, hogy biztosan sok baja van szegénykémnek. Annyit eszik, és mégis csont-bőr.
Visszatérve magamra, emiatt tényleg előfordul, hogy álmos vagyok, hiszen szinte rendszeresen nem megyek aludni 1 óránál hamarabb. És ha 5-től Haramia cirkuszol, ki lehet számítani, mennyit lehet aludni. Ráadásul a meleg, a szívbaj... Elvétve szoktam nappal ledőlni, na, ez az a nap volt. Kb. egy órát ledőltem délután. Szerintem egy felet hunytam is.

Anyámmal telefonáltunk. Spenótos rántott halszeletet sütöttem és ettem. Megnéztem a tegnapi Elifet.
Dani is telefonált, majd hozott egy negyed dinnyét.
Amúgy meg ma volt szerződést írni, orvosi vizsgálatot intézni meg ilyenek. Jövő héttől dolgozik.

Olyan volt napközben az ég, hogy öröm volt nézni. Csak úgy szaladgáltak mindenféle színű, nagyságú és formájú felhők...

     
Este BK.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése