Lomtalanítás

Tegnap ki volt írva a liftre, hogy szerdán reggel lomtalanítás. Ami azt jelentette, hogy addig le kell hordani a cuccot, vagyis akkor ma mindenképpen célszerű. Nagyon régóta várunk már erre, ebben az évben még nem volt, pedig áprilisban szokott lenni. Sűrűn emlegettük, hogy miért nincs, csak nem megszűnt tán ez a lehetőség? Utána is néztem, nem szűnt meg, de a közös képviselő szokta kérni. Nyilván nem ártana szólni valakinek, hogy eszébe jusson; bár eddig ilyesmire nem volt szükség, mindig automatikusan ősszel és tavasszal volt lomtalanítás.
Délelőtt elkezdtem összepakolni a majdan lehordandó cuccokat. A Szilviék gyerekkorabeli, igen megkímélt kombi etetőszékem, amely be volt rakva mindezidáig az ajtós szekrényrészbe. Annak idején simán el is lehetett volna adni, de mindig tologattam, nem nagyon értek az ilyesmihez. Most meg már, három évtized elteltével álltában is romlott az állaga biztosan, nem hinném, hogy várnom kéne vele már...
Aztán kiment ilyesmi, hogy szobahinta, legalább 8 szakadt táska, két zsáknyi százéves cipő... van, amelyiknek álltában "omlott szét" a vastag talpa vagy a magas sarka... több évtizedes divathullámokat lehetett megtekinteni az állományon... az ember ilyenkor csak bámul, miféle cuccokat hordtunk divat címszó alapján! :-O Az előszobai cipősszekrény így fel is szabadult, szinte semmi nem volt már onnan használható.
De kikerült a leszakadt reluxa, két darab kétméteres szennyvízelvezető cső, mely még a fürdőszobai felújításból maradt, az erkélyről...
Később Szilvi is összeszedegette a sajátjait. Volt neki is egy -- az enyémnél sokkal inkább kihasználtabb és megviseltebb, amúgy ugyanolyan kombi etetőszéke, autós gyerekülése, nagy piros műanyag autó, amiben még Bence is "utazott" élete első pár évében; több szemeteszsáknyi használt ez-az, amiben játék, ruha és bármi benne foglaltathatott; csupa olyan dolgok, amit már az ember tényleg senkinek, sehova nem adna oda. Tele volt minden a kipakolt fölös cuccokkal.
Egyelőre még néztük, hogy senki nem kezdte el hordani a cuccokat, meg az eső is csepergett.
Én mindenesetre fogtam magam és elmentem a Tecsóba, mert már pár napja készülődök oda menni. Többek között végre kaptam grillcsirkét, többször zohoráltunk az utóbbi pár év alatt, hogy megszüntették a belső kajáldában a kajaelvitelt, és miféle dolog ez, hogy a grillcsirkét is...? No, most ki volt rakva mintegy kettő darab celofántáskában beárazva, el is hoztam az egyiket. Talán Haramia többet lesz csendben...
Otthon megfőztem egy mirelit spenótot. Állítólag nem volt semmi baja, de én valahogy keserűnek éreztem. Azért megettem egy tányérral, mert éhes voltam...

Danival cseteltem, kérdeztem, nem jönne-e át, segíteni lehordani a lomokat... mégiscsak könnyebb lenne. Ráadásul már lassan pont hozni fogják a gyereket is...
Dani hajlandó volt, szerencsére.
Az első két útnál én is mentem vele, miután vittük, amit bírtunk.
Kicsit csepergett, de csak a tároló elé raktuk -- némi lom már árválkodott ott...
A harmadik lecipelés előtt Szilvi is csatlakozott, és Dani javaslatára úgy döntöttünk, hogy most már mindent kihordunk és be a liftbe, lent meg ki és le, kicsit hosszadalmasabb így egy levitel, de legalább ezzel már mindent lehordtunk. A liftből már ők ketten hordták ki a cuccokat, én meg őrködtem, míg vissza nem jönnek... bár nem hiszem, hogy helyettünk bárki is kihordta volna őket.:DD
Közben meghozták Bencét is, s ezzel egyidőben befejeztük a lomtalanítást, nagy megkönnyebbülés volt.
Egyébként az eső ellenére az etetőszékek, a hinta, a nagy játékautó és az autósülés nem sokáig volt gazda nélkül. Lomtalanításkor mindig lesben állnak -- sosem bírtuk még kitalálni, hogy vajon HOL? -- és azonnal megjelennek nagy hangon és viszonylag gátlástalanul guberáló emberek, akik már viszik is a cuccokat. Nem lenne ez baj, ha nem hánynának szét mindent! Amit mi szépen bezsákoltunk, bekötöttünk és lent sorba rakva lepakoltunk, ők azt seperc alatt széthányják, és nyilván, hogy ha nem kell, nem fogják visszapakolni! Az rontaná a renoméjukat, meg a gyűrűik is leesnének, ha lennének. Hiába viszik le a lakók szépen a cuccokat, pár óra múlva úgy néz ki a lomtalanításra váró terület, mint konkrétan a szemétdomb. Már csak a kakas hiányzik róla.
Ja, és még amit meg kell szokni, a hálátlanságot... hogy viszik a cuccot, oké, hiszen kidobtuk. De nemhogy egy fikarcnyi öröm vagy köszönet nem látszik rajtuk, hanem még követelőznek! Nincs számííítóóógép? Nincs akkumulátor? A hangnemet nem tudom visszaadni... De szinte mi szégyelljük magunkat, hogy micsoda bunkó parasztok vagyunk, nem tudjuk szegények igényeit kielégíteni...

Megnéztem a BK-t, ami elfelejtődött amúgy, és el kellett kérni Istvántól. Utána még a tegnapi Elifet is.